A szeptember 26-i Bundestag-választások után egyik nagyobb parlamenti erő, a szociáldemokrata SPD és a keresztény uniópártok (CDU/CSU) sem mondtak le arról, hogy ők adhassák a német kancellárt. De két fő még Angela Merkel tizenhat éves kormányzása után sem töltheti be egyszerre a posztot — ennyire még ez az asszony sem csinált Németországból banánköztársaságot. Most a liberális FDP és a Zöldek tetszelegnek a királycsináló szerepében, ám a választók annyira lenyesegették a „királyok” szárnyait, hogy utóbbiak koldusként állnak leendő koalíciós társaik előtt. A liberálisok és a Zöldek is megkérik majd ennek az árát, és az akaratukat keményen érvényesíteni kívánják, illetve tudják is. A két párt a választások után nyomban egyeztetett, és egyetértett a lehetséges stratégiákban.
A kicsik szorítják sarokba a valamikori nagyokat, vagyis a nyúl viszi a puskát. Mindketten lecsupaszítják az egykori néppártokat, a CDU/CSU-t és az SPD-t. Felszámolnak mindent, amiért ez utóbbiak korábban kiálltak Németország érdekében: az erős gazdaságot, a stabil energiaellátást, a belbiztonságot, a cenzúra nélküli véleményszabadságot, az ellenőrzés alá vont bevándorlást, és így tovább. Ezek a pártok teljesen alávetették magukat a zöld fősodornak, melynek része egy új, zöld-milliomosréteg kialakulása is. Ma a zöldpénz irányítja a világot. A végelszámolásnál a kisebb pártok közül az FDP-nek jut kevesebb. Most az SPD-t vagy az uniópártokat morzsolják fel, ez 2025-ben az FDP sorsa lesz. A Zöldek totalitárius hatalma veszélyesen kiszélesedik. A zöldjövő a XXI. század népességének ópiuma — mondhatta volna Marx.
Hogyan érintené a három lehetséges koalíció Németországot és az Európai Uniót? (Elvben ugyanis az SPD és az uniópártok kormányzásának folytatását sem lehet még kizárni.) Mihez kell, hogy hozzászoktassuk magunkat? A 2015 utáni német politika általános irányvonala nem fog változni. A potenciális kormánypártok mind zöldek, és meg vannak ittasulva a bevándorlástól: a Zöldek mellett az SPD a legzöldebb, az uniópártok és az FDP inkább világoszöld színűek. Mindannyian a szövetségi köztársaság ökológiai, multikulturális és migrációpárti átalakításával kecsegtetnek, mindennek a német gazdaságra, az autógyártásra, az energetikára, a kutatásra és a biztonságra gyakorolt szörnyű következményeivel együtt. Az egyetlen különbség a finanszírozásban rejlik. Az SPD és mindenekelőtt a Zöldek ezt további adóemelésekkel akarják megvalósítani, míg az uniópártok és az FDP elutasítják az emeléseket. Normális körülmények között ezzel ki is lehetne zárni, hogy az FDP és az uniópártok a Zöldekhez kössék magukat. Mégsem hiszek az előbbiek állhatatosságában e kérdésben.