A recept természetesen azóta sem változott. A LIBE-küldöttségben mutatóban helyet foglaló, kisebbségben lévő konzervatív politikusok, köztük Nicolas Bay is arról számolt be, hogy a látogatás csak propaganda volt, mivel senki sem mondott konkrétumokat, bizonyítékok pedig nem álltak rendelkezésre. Szakmai kérdések helyett a baloldali képviselők pusztán politikai kirohanásokat intéztek a magyar tárgyalópartnerekhez. Bay elmondása alapján a zöldpárti Delbos-Corfield budapesti sajtótájékoztatóján valójában nem a teljes küldöttség álláspontját, hanem saját nézeteit hangsúlyozta. Ennek tudatában különösen szürreálisnak hat, hogy a baloldali politikus a megszólalásakor több tiszteletet követelt az Európai Parlamentnek, miközben éppen beavatkozott egy uniós tagállam belpolitikájába. A forgatókönyv persze adott volt, az ítélet már előre megszületett.
Mind a Taveres-, mind a Sargentini-jelentés bebizonyította azonban, hogy a Magyarország ellen indított lejárató hadjáratok kontraproduktívnak bizonyulnak. A vádak ugyanis, amelyek rendre megfogalmazódnak hazánkkal szemben ezekben a jelentésekben, nem fedik a valóságot, így a magyarok igazságérzetével és tapasztalataival sem találkoznak. Brüsszel hitelessége nemcsak itt, hanem Európa-szerte megkérdőjeleződött az elmúlt évtizedben. Ehhez nagyban hozzájárult többek között a 2008-as pénzügyi válság, a 2015-ben kirobbant bevándorlási válság, valamint a jelenleg is zajló koronavírus-válság, amelyeket a brüsszeli politikai elit rendre félrekezelt. Nem véletlen a polgároktól való eltávolodás, hiszen az elefántcsonttoronyban ülve aligha lehet szót érteni azokkal a választókkal, akiket papíron képviselnek. A brüsszeliták éppen úgy viselkednek, mint egykor a Bourbonok: semmit sem tanultak és semmit sem felejtettek.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!