A LIBE bizottság korábbi jelentései is bebizonyították, hogy a Magyarország ellen indított lejárató hadjáratok meglehetősen kontraproduktívnak bizonyulnak. Azok a vádak ugyanis, amelyek nem fedik a valóságot, a magyarok igazságérzetével és tapasztalataival sem találkozhatnak.
A portugál kommunista Rui Tavares, majd a bevándorláspárti holland politikus, Judith Sargentini után újabb baloldali EP-képviselőt, nevezetesen Gwendoline Delbos-Corfieldet érte az a „megtiszteltetés”, hogy boszorkányüldözést folytasson Magyarország ellen. Nem túlzás megtiszteltetésről írni esetükben, hiszen a LIBE-jelentések elkészítése az illetékesek számára a politikai pályafutásuk csúcsát jelentette. Mára sem a portugál, sem a holland politikus nem tagja az Európai Parlamentnek, ami rossz ómen lehet Delbos-Corfieldnak, amennyiben ennél netán merészebb, de mindenekelőtt magasztosabb álmokat szövögetne Brüsszelben.
Az aktuális boszorkányüldözés ürügye ezúttal nem más, mint a magyar gyermekvédelmi törvény, amely valójában nemzeti hatáskörbe tartozik, így vizsgálódásra aligha adhatna okot. Nem véletlen tehát, hogy a delegáció budapesti látogatásakor semmilyen más érdemi téma nem került terítékre. A jól bejáratott semmitmondás azonban nem maradhatott el, hiszen – mint a zöldpárti francia képviselő elmondta – „továbbra is fennállnak a 2018-ban megfogalmazott aggályok”. Hogy mik is valójában ezek az aggályok, azt pontosan tudjuk. Magyarország 2022 tavaszán ismét fontos választás előtt áll. A nemzeti szuverenitás és a keresztény kultúra megvédését zászlajára tűző Orbán-kormány pedig veszélyt jelent arra a neomarxista társadalmi kísérletre, amely mostanra az egész nyugati világot behálózta.
Hogy Magyarország politikai jelentősége miért mutat túl az ország méretein, az leginkább annak a trendformáló szerepnek tudható be, amelyet hazánk Közép-Európára, valamint más jobboldali, konzervatív pártokra és mozgalmakra gyakorol az egész kontinensen és immáron a tengerentúl is. Brüsszelnek és a Soros-hálózatnak hazánk az egyik utolsó és legfontosabb célpont a konzervatív lázadás elfojtásáért vívott harcban. Talán ennek is köszönhető, hogy már a látszatra is egyre kevesebbet adnak. Erről árulkodik, hogy a magyar demokráciáért és a szabadságjogokért „aggódó” képviselők táborát erősíti a küldöttségen belül Donáth Anna is, garantálva ezáltal a „még függetlenebb, még objektívebb és még européerebb” boszorkányüldözést. A Momentum politikusa talán éppen azzal érdemelte ki a bizalmat, hogy a koronavírus-törvény elfogadásakor – saját bevallása szerint – pártjával mindent megtett annak érdekében, hogy diktatúrát kiáltva félretájékoztassa az európai közvéleményt az elfogadott jogszabályról, noha annak semmilyen valós jogi alapja nem volt és rendszeresen tájékoztatta Věra Jourovát, akinek tanácsokat is adott.
A recept természetesen azóta sem változott. A LIBE-küldöttségben mutatóban helyet foglaló, kisebbségben lévő konzervatív politikusok, köztük Nicolas Bay is arról számolt be, hogy a látogatás csak propaganda volt, mivel senki sem mondott konkrétumokat, bizonyítékok pedig nem álltak rendelkezésre. Szakmai kérdések helyett a baloldali képviselők pusztán politikai kirohanásokat intéztek a magyar tárgyalópartnerekhez. Bay elmondása alapján a zöldpárti Delbos-Corfield budapesti sajtótájékoztatóján valójában nem a teljes küldöttség álláspontját, hanem saját nézeteit hangsúlyozta. Ennek tudatában különösen szürreálisnak hat, hogy a baloldali politikus a megszólalásakor több tiszteletet követelt az Európai Parlamentnek, miközben éppen beavatkozott egy uniós tagállam belpolitikájába. A forgatókönyv persze adott volt, az ítélet már előre megszületett.
Mind a Taveres-, mind a Sargentini-jelentés bebizonyította azonban, hogy a Magyarország ellen indított lejárató hadjáratok kontraproduktívnak bizonyulnak. A vádak ugyanis, amelyek rendre megfogalmazódnak hazánkkal szemben ezekben a jelentésekben, nem fedik a valóságot, így a magyarok igazságérzetével és tapasztalataival sem találkoznak. Brüsszel hitelessége nemcsak itt, hanem Európa-szerte megkérdőjeleződött az elmúlt évtizedben. Ehhez nagyban hozzájárult többek között a 2008-as pénzügyi válság, a 2015-ben kirobbant bevándorlási válság, valamint a jelenleg is zajló koronavírus-válság, amelyeket a brüsszeli politikai elit rendre félrekezelt. Nem véletlen a polgároktól való eltávolodás, hiszen az elefántcsonttoronyban ülve aligha lehet szót érteni azokkal a választókkal, akiket papíron képviselnek. A brüsszeliták éppen úgy viselkednek, mint egykor a Bourbonok: semmit sem tanultak és semmit sem felejtettek.
A szerző a Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány elemzője
Borítókép: Az EP Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottsága (LIBE) tényfeltáró delegációjának vezetője sajtótájékoztatót tart. Fotó: MTI/Máthé Zoltán
