De mindezen is túl: Karácsony képtelen észrevenni, hogy őt egyszerűen használják ezek a bizonyos nagy farkasok, belerángatják „ronda táncokba”, s addig járja és járja, míg végül ki nem dobják a táncteremből. Hogy minek csinálja ezt az önsorsrontó cselekvést, azt talán maga sem tudja. Illetve úgy látom, elsősorban a hiúságát legyezgeti, hogy a „nagyok” közé kerülhet, hogy előbb polgármester, majd főpolgármester lehetett – az őt megválasztók és mindenki más kárára. S a végén azt is elhitették vele – talán valóban el is hitte –, hogy még egy ország elvezetésére is képes. Ez viszont már tényleg tragikomikus: rossz nézni, ahogyan ennek a talán egyébként jobb sorsra érdemes fiatalembernek ennyire nincs reá­lis önképe, önismerete, nem rendelkezik a tükörbe nézés képességével. Pedig az utóbbi bizony sok káros vállalástól, túlvállalástól óvja meg az embert.

Nem mondom, mindannyian tévedhetünk akkor, amikor felmérjük, hogy mi magunk mire vagyunk képesek az életben és mire nem. Emiatt meg is ütjük a bokánkat néha, valljuk be férfiasan magunk közt. De egy ekkora aránytévesztés, amit Karácsony önismeretben felmutat, egészen elképesztő. Persze mindez senkit nem érdekelne, ha ez a magánügye lenne, de ő valóban elhitte magáról, hogy akár miniszterelnök is lehet belőle. Pedig jól tudhatná, az ő szavaival élve, hogy a f…szért kellene ez neki.

Miért mondom mindezt? Azért, mert Karácsony abszolút alkalmatlan fickó a politikai életben, viszont jó szociológus még válhatna belőle, ahhoz valóban ért.

Erre jómagam is tudok példát mondani. Képzeljék el, 2003-ban, amikor a XXI. Század Intézet tudományos igazgatója voltam, Schmidt Mária főigazgató asszony jóváhagyásával egy tudományos kört hoztam létre azzal a céllal, hogy megvizsgáljuk, az addig lezajlott négy parlamenti választás és kormányváltás után milyen mértékű személycserék zajlottak le az állami és félállami szférában, az állami intézményekben és az állami vállalatoknál. Vagyis arra voltunk kíváncsiak, vajon melyik kormány volt visszafogott a személycserékben és az elszámoltatásokban, illetve melyik kormány hajtott végre radikális „őrségváltást” az állami és közigazgatási pozíciókban, mely utóbbi már egyfajta rendszerváltásnak is megfelelhet.

A Kormányváltás számokban című, nem ideologikus, hanem erősen szociológiai megközelítésű kutatási projektet 2003–2004 között végeztük el, s a részt vevő kutatók a következők voltak: Csizmadia Ervin, Giró-Szász András, Karácsony Gergely, Kern Tamás, Kiszelly Zoltán, Lakner Zoltán, Szabó Andrea, Pesti Sándor, Tóth Zsolt. A projektet én vezettem. A tanulmányok elkészültek a négy kormányváltásról, 2004 nyarán konferenciát is rendeztünk az eredmények bemutatása céljából. A kutatásunk egyik legdöbbenetesebb eredménye egyébként az volt – ezt most csak mellékesen jegyzem meg –, hogy a legkisebb mértékű személycserét az Antall-kormány bonyolította le (mint egyébként valóban rendszerváltó kormány!), a legnagyobbat és legátfogóbbat a Medgyessy-kormány, utóbbi gyakorlatilag egyfajta rendszerváltással ért fel – és tudjuk, mire készül most éppen a jelenlegi szivárványos balliberális koalíció…

De nem is ezt akarom most taglalni, hanem azt jelezni, hogy az akkor még szerény és visszafogott Karácsony Gergely szociológus is tisztességgel megírta az ő részét, a tanulmánnyal semmilyen szakmai probléma nem volt. Megállapíthattam, hogy Karácsony, aki akkor 28-29 éves volt (jómagam 44-45), a szociológiában megállja a helyét, ha tetszik, tehetséges fiatal kutató, aki előtt ott áll a tudományos pálya. Na, ezt akarja teljesen tönkretenni a mostani politikai ámokfutásával.

Persze világos, hogy nagy a kísértés, hiszen a globális liberális hálózat – vagy annak egyik része – őt szemelte ki a „nagy feladatra”: Orbán Viktor leváltására. Ennek számos jele van: a globális körök állandóan meghívják különféle konferenciákra, interjúkat készítenek vele „neves” – vagy inkább hírhedt – nyugat-európai lapok, amiből látszik, hogy a fősodratú média nagyon is a kegyeibe fogadta a rendkívül „progresszív”, „haladó” kinézetű és megjelenésű fiatalembert, aki jól láthatóan alájátszik világmegváltó, „woke” elképzeléseiknek, a multikulturalizmustól az LMBTQ-ideológiáig. S bár ezekben a körökben az angolnyelv-tudás olyan evidens, mint a székre leülni tudás, ám a „nemes cél” – az Orbán-kormány leváltása – érdekében még ebben is kivételt tettek Karácsonnyal.

De az igazi beavatási szertartást mégis az jelentette, hogy Karácsony cikket írhatott Soros György internetes lapjába, a Project Syndicate-be néhány héttel ezelőtt. Oda köztudottan csak az írhat, akit a globális Soros-hálózat befogadott a sorai közé, ami egyben azt is jelenti, hogy feladatot kap, aminek végrehajtásához Soros megadja a tőle telhető legnagyobb segítséget, különösen, ha a tét a magyar miniszterelnök legyőzése.

Ez mind nagyon szép, csak Karácsony képtelen észrevenni, hogy a hálózat őt innentől már nemcsak támogatja, hanem őrzi, tartja és küldi is. Belekerült a hálózatba, amelyik őt már nem engedi el. Bezárták a Héttoronyba. Fogott emberré vált, aki hasznos idiótaként teljesíti Sorosék és a globális liberális elit akaratát. Lehet, hogy tíz év múlva átkozni fogja magát, hogy belement ebbe a ronda táncba. De akkor már késő lesz.

Az ország érdekében kérem, gondolkozz el mindezeken, mert tévúton jársz, Gergő! Ideidézem neked az István, a király egy sorát, még ha nem is vagy Vajk: „Szállj magadba, és légy szerény!”

A szerző politológus, az Alapjogokért Központ kutatási tanácsadója

Borítókép: MTI/Kovács Attila