Tóth Erik, az Alapjogokért Központ vezető elemzője nemrég a Karc FM-ben beszélt arról, hogy Magyarország lesz az első olyan európai nemzetállam, ahol az embereket megkérdezik a gyermekvédelemhez és a genderideológiához kapcsolódó kérdésekről. A szakember kijelentette: „Az elmúlt fél évben a közvélekedés egyre jobban közelít a kormány álláspontjához, hiszen a magyarok 72 százaléka szerint a férfi és a női nem nem írható felül, azok velünk született biológiai tulajdonságok.”
Nos, az embereknek évezredekig fogalmuk sem volt arról, mi fán terem a genderelmélet. Persze régen is akadtak olyanok, akik nem tudták, hogy fiúnak születtek-e vagy lánynak, ám ezen valahogy mindenki túltette magát. Senkinek nem jutott eszébe, hogy a furcsa, tisztázatlan nemi identitású emberi lényekre tekintettel kezdeményezze a nyelvezet megváltoztatását. Ez az igény csak napjainkban, az Európai Bizottságból (EB), no meg a liberalizmus egyes befolyásos berkeiből zúdul a nemzeti társadalmak nyakába.
A queerelmélet egyszerűen megfogalmazható lényege, hogy nem a bináris (férfi-nő) nemi identitáshoz kapcsolódik, hanem sem egyikhez, sem másikhoz (ez így világos?). A „gender” (társadalmi nem) fogalmának egykori bővítése a queer szóval (furcsa, szokatlan) még nem adott okot a gyanakvásra. A genderqueer gyűjtőfogalma magában foglalja valamennyi – nem bináris − nemi identitást, és nincs is ezzel semmi baj, hiszen egyeseknek az a passziója, hogy gyűjtőfogalmakat alkotnak, másoknak meg az, hogy etetik a gombákat. Az idevágó elméletek a társadalomtudományok szerteágazó ösvényein való ártatlan kalandozásnak tűnhetnek mindaddig, amíg nem másznak ki a napfényre, hogy megtámadják a nyelvtudományokat.
Márpedig ez történt. Egy tudományág alterülete egymagában hiába próbálná a nézeteit ráerőltetni a társadalmakra – nem menne sokra. Ha viszont olyan szövetségesre lel, mint a nagy hatalmú Európai Bizottság, akkor mindjárt más a helyzet. Az EB egyik új dokumentuma irányelveket írt elő az uniós intézmények kommunikációjában használatos nyelvezet megváltoztatására.
