Tóth Erik, az Alapjogokért Központ vezető elemzője nemrég a Karc FM-ben beszélt arról, hogy Magyarország lesz az első olyan európai nemzetállam, ahol az embereket megkérdezik a gyermekvédelemhez és a genderideológiához kapcsolódó kérdésekről. A szakember kijelentette: „Az elmúlt fél évben a közvélekedés egyre jobban közelít a kormány álláspontjához, hiszen a magyarok 72 százaléka szerint a férfi és a női nem nem írható felül, azok velünk született biológiai tulajdonságok.”
Nos, az embereknek évezredekig fogalmuk sem volt arról, mi fán terem a genderelmélet. Persze régen is akadtak olyanok, akik nem tudták, hogy fiúnak születtek-e vagy lánynak, ám ezen valahogy mindenki túltette magát. Senkinek nem jutott eszébe, hogy a furcsa, tisztázatlan nemi identitású emberi lényekre tekintettel kezdeményezze a nyelvezet megváltoztatását. Ez az igény csak napjainkban, az Európai Bizottságból (EB), no meg a liberalizmus egyes befolyásos berkeiből zúdul a nemzeti társadalmak nyakába.
A queerelmélet egyszerűen megfogalmazható lényege, hogy nem a bináris (férfi-nő) nemi identitáshoz kapcsolódik, hanem sem egyikhez, sem másikhoz (ez így világos?). A „gender” (társadalmi nem) fogalmának egykori bővítése a queer szóval (furcsa, szokatlan) még nem adott okot a gyanakvásra. A genderqueer gyűjtőfogalma magában foglalja valamennyi – nem bináris − nemi identitást, és nincs is ezzel semmi baj, hiszen egyeseknek az a passziója, hogy gyűjtőfogalmakat alkotnak, másoknak meg az, hogy etetik a gombákat. Az idevágó elméletek a társadalomtudományok szerteágazó ösvényein való ártatlan kalandozásnak tűnhetnek mindaddig, amíg nem másznak ki a napfényre, hogy megtámadják a nyelvtudományokat.
Márpedig ez történt. Egy tudományág alterülete egymagában hiába próbálná a nézeteit ráerőltetni a társadalmakra – nem menne sokra. Ha viszont olyan szövetségesre lel, mint a nagy hatalmú Európai Bizottság, akkor mindjárt más a helyzet. Az EB egyik új dokumentuma irányelveket írt elő az uniós intézmények kommunikációjában használatos nyelvezet megváltoztatására.
Az iránymutatások között szerepelt, hogy nem kell valakinek a szexuális orientációját feltételezni annak alapján, hogy a születésekor valamilyen nemet tulajdonítottak neki, illetve annak alapján, hogy ő maga férfiként vagy nőként határozza meg magát. Ennek megfelelően kerülni kell a „hölgyeim” vagy az „uraim” megszólítást, helyette a „kedves kollégák”-at célszerű használni. A bizottság a keresztény hitű és meggyőződésű polgárokra sem volt tekintettel. A „karácsonyi időszak” helyett például az „ünnepek” kifejezés használatát javasolták, mert „érzékenynek kell lennünk arra, hogy az embereknek eltérő vallási hagyományaik vannak”.
Az Európai Bizottság idén októberben megalkotott tervezete idő előtt kiszivárgott, és főként a karácsonyi ünnepeket sértő javaslatok miatt kiverte a biztosítékot az olasz és a magyarországi konzervatív sajtóban. Ennek hatására az EB visszavonta a nyelvhasználati javaslatokat tartalmazó dokumentumot, azonban – ismerve jó néhány tengerentúli példát – feltehető a kérdés: vajon jó úton haladnak-e Nyugaton?
A hagyományos, megszokott nyelvhasználat megváltoztatására irányuló uniós próbálkozás ezúttal megakadt, de már ez is nagy siker a genderideológia hívei számára. Elégedetten dőlhetnek hátra, mert a globalizmus balliberális szószólói a velük kapcsolatos periferikus kérdéseket fősodratú társadalmi témává emelték. Jó ideje reflektorfénybe került a kiskorúak szexuális érzékenyítése LMBTQ módra, az azonos neműek házassága, az ezzel kapcsolatos gyermek-örökbefogadás törvényesítése és számos egyéb, a normalitást, a keresztény erkölcsiséget provokáló jelenség.
A Transvanilla Transznemű Egyesület internetes oldalán olvasható: „Érezted már valaha, hogy […] a nemed percenként, óránként, naponta, esetleg évente más és más? Talán nem is egy nemed van? A nemed nem is annyira egyértelmű (esetleg nem is meghatározható)? Unalmas már, hogy mindig azt mondják, csak össze vagy zavarodva, pedig te pontosan tudod, ki vagy, esetleg teljesen elégedett vagy azzal, hogy fogalmad sincs róla?” Néhány hasonló kérdés felvetése után a záró mondat így fest: „Az ilyen kérdésekre adott igen válaszok arról tanúskodnak, hogy szükség lenne egy olyan térre, ahol mindezt biztonsággal meg tudnád élni.”
Csupán jelezzük, efféle tereket már létrehoztak néhány „haladó” demokráciában. Ilyen tereknek tekinthetjük a gendersemleges illemhelyeket. Képzeljük el, hogy ilyen helyeken mekkora zűrzavart okozhat azoknak a bizonytalan identitású embereknek a megjelenése, akiknek a neme percenként más és más…
Örüljünk, hogy az uniós nyelvhasználati javaslat megbukott. És örüljünk, hogy olyan országban élünk, ahová a genderideológia őrülete még nem gyűrűzött be, s ahol az embereket megkérdezik a gyermekvédelemhez és a genderideológiához kapcsolódó kérdésekről.
A szerző író, újságíró
Borítókép: illusztráció (Fotó: Ian Langsdon)
