2022. december 31-ét írjuk. Ismét elmúlt egy esztendő a XXI. századból, és így év végén hatezer karakter erejéig visszalapozhatunk az időben, elemezve, mi is történt 365 nap alatt. Igen, jól olvasták, 2022. december 31-ről van szó!
Nyissunk hát tiszta lapot – tabula rasát –, és nézzünk „hátra a jövőbe”. Szilveszter van, így bármi elképzelhető, még talán az is megbocsátást nyer, ha a jósnők kenyerét elvéve beszélünk a remélt tényekről vagy a kívánatos tendenciákról, mindarról, ami 2021. december 31. és 2022. december 31. között történt, történhetne. A tiszta lap segítségével láthatóvá tehető, amint a mesterségesen létrehozott és talán véletlenül – legalábbis reméljük – az emberiségre szabadított Covid-mutánsok megjelenése súlyos következményekkel, életek elvesztésével, munkahelyek eltűnésével, életmódunk átalakításával és ami a legfeltűnőbb, gondolkodásunk élesítésével járt együtt. Megértettük, főként a nyugati civilizáció tömegeit látva, hogy saját sorsunkért mi saját magunk vagyunk felelősek. Az emberek tőlünk nyugatra sem várhatják el a hatalomtól – cserébe a látszat jólétért – azokat a döntéseket, melyeket mindenkinek magának kell meghoznia.
Döbbenetes felismeréssé vált, hogy a baj egyedül jár, mert ahogy növekszik, egyre inkább magára hagyja az egyes embert. Még az is lehet, hogy ez a valódi életformája a Homo sapiensnek. Az irányított civilizáció számtalan életigenlő dolgot kiölt a természetes létezési formákból, hiszen amit őseink még a gyakorlatban alkalmaztak, arról nekünk lassan már emlékeink sincsenek. Gondolják csak meg, A-ból B-be eljutni egy női hangon beszélő robot segít, egy GPS-nek álcázott kütyü segítségével. Ráadásul okokat keresünk arra – klímaváltozásnak álcázott szlogenekben –, hogy a természetes életünk modernizációját, másként fogalmazva: elvesztését megfoghatatlan dologra próbáljuk áthárítani. S lám, mekkora kihívással szembesültünk például a Covid-járvány formájában, amikor kétségbeesésünkben megosztottuk a társadalmat oltást támogatók és oltásellenesek táborára.
De ennek vége 2022-ben, ahogy megálljt parancsoltunk a keresztények üldözésének, hiszen visszaraktuk a feszületeket az iskolák, munkahelyünk és otthonunk falára, jelezve eltökéltségünket, miszerint nem fogunk meghasonlani valamiféle elkorcsosult ideológia mentén, mely már több évszázada, különösen az 1700-as évek végétől rágja tudatunkat, és próbálja eltorzítani erkölcsi alapvetésünket. A megfelelő módon – például személyüket igazoló okmányokkal érkező – bevándorlók pedig velünk együtt ünneplik visszanyert identitásunk újbóli erejét, hiszen enélkül ők sem tudnak integrálódni, mert nem látják, mihez is kellene alkalmazkodniuk nekik, a messziről jött idegeneknek. Mindezzel párhuzamosan Európa határai ismét zárva vannak az illegális mozgás kivédése érdekében. Ahogy a világban bárhova, Európába is csak megfelelő törvényes eljárás keretében lehet beutazni. Az alkotmányos rendet figyelmen kívül hagyó politikusok pedig már otthonaikban – végkielégítés nélkül – elmélkedhetnek tévedéseik következményeiről.
Az elbocsátásukat követően a rend is visszalopakodott a polgárháborúk előszobájából. A rend, mely nem az egyes ember akaratától, hanem a társadalom írott és íratlan szabályai miatt képes feltételt szabni, egyben a normális élet lehetőségét biztosítani. A rend, mely látszólag idegen a szabadság merészségétől, de nélküle a szabatosság cinizmusa ütné fel a fejét, kezdetben észrevétlen, majd egyre inkább erőszakosabb, élhetetlen világot terjesztve maga körül. Mert az élet, a védendő, a mindenekfeletti, az isteni adomány a kiteljesedés lényege. Senki és semmilyen ármány nem szállhat szembe az élet szentségével. Aki erre az útra lép, úgy jár, mint az elmúlt esztendőben – 2022-ben sokszor megtörtént –: elsodorja az élni akarás, az emberek egységbe forrt akarata, az élet kultúrájának védelme. Hatalmasabbnál hatalmasabb tömegdemonstrációk bizonyították, hogy nincs alternatíva, és ami eddig rossz gyakorlatként volt ismert, immáron kiátkozásra van ítélve. És ki merne szembefordulni a többség eltökéltségével? Még az is kiderült, hogy fölösleges sok pénzt áldozni az élet elleni támadás kierőszakolására.
Szóval, csupa jó hír 2022 történéseit vizsgálva. A legizgalmasabb eredmény azonban az európai politikai elit gondolkodásában történt változásban csúcsosodott ki, már aki még megtarthatta a munkahelyét az értelem által kierőszakolt változás során. Eltűnőben az egyéni vagy – elegánsabban fogalmazva – a pártérdek, és a kis nemzetek élni vágyásából fakadó kreativitás gyökeret vert a „nagyok” országaiban is.
Az Európában több helyütt rendszeressé váló és az ébredést szimbolizáló tüntetések megtették hatásukat. A véleményterror és a kisebbség abszolutizált érdekérvényesítése kezdett visszaszorulni. A normalitás mint jótékony szellem egyre inkább teret hódított, és az emberek gondolkodásának alapjává vált. Persze még maradtak nem kívánt jelenségek. A pénz erejével létrehozott NGO-rendszerek nyomulása nem szűnt meg. Még próbálkoztak az érzékenyítéssel, a kontinensünk elleni inváziós támadás támogatásával. Megmaradt a genderlét erőszakos hirdetése is. Egy év alatt nem sikerült begyűjteni a kollaboráns, Európa elárulására szövetkezett – még hivatalban lévő – uniós politikusok mindegyikét. Még maradtak drogtól megvadult bűnbandák Svédország városainak utcáin. Még Franciaország sem kapta vissza fertőtlenített múltját, de a polgárháború réme talán egyelőre lekerült a napirendről.
Sok, főként európai uniós országban még jelen van a zavarodottság. Van javítanivaló 2023-ban is, mert nem látható a normalitási folyamat vége. Nem kizárt, hogy a jövő generációi megszenvedik a restauráció nehézségeit. De nincs alternatíva, ezért nem lehet feladni a valódi értékteremtést. Az emberi lét alapértékei maradnak akkor is, ha időnként megfeledkezünk róluk. A keresztény erkölcs, a család, az élet védelme, a hagyományaink és kultúránk megtartása, a rendre épülő biztonságos élet utáni vágy megmaradt 2022-ben is.
Boldog új évszázadot!
A szerző titkosszolgálati szakértő
Borítókép: A hollókői néptánccsoport tagjai palóc népviseletben locsolkodnak a hollókői ófaluban. (Fotó: MTI/Komka Péter)
