A napokban kissé felkavarta az állóvizet (már éppen megevett volna minket a dögunalom a világjárvánnyal, a migrációval, az energiaválsággal és Ukrajnával együtt), hogy a Miss Universe magyar versenyzője egy „tízezer forintos” ruhában tündökölt a verseny izraeli döntőjének megnyitóján.
A gyártó nevét én most ugyan ide nem írom, mert nem kapok érte egy vasat sem, megtették ezt helyettem sokan, aminek köszönhetően eddig messze magasan a divatcég jött ki a legjobban ebből a hercehurcából.
Viszont megint tanultam valamit, mert eddig azt sem tudtam, hogy az ilyen eseményeken az a szokás, hogy a résztvevők a saját országuk tervezőinek kreációiban vonulnak a színpadra. Ebben nyilván benne foglaltatik valami „üzenet” meg „filozófia”, mentsük meg a világot, de minimum a fókákat, ilyenek.
Mindezek tükrében Jázmin Viktória öltözéke valóban furcsának hatott, különösen ha figyelembe vesszük, hogy korábban arról is olvashattunk, hogy hollywoodi sztárok is szívesen flangálnak magyar tervezők munkáiban. Ezért aztán az Izraelből érkező képek láttán szinte azonnal el is kezdődött a politikai mellékzöngéket sem nélkülöző hörgés a legnépszerűbb közösségi köpködős felületen, az agyrémtéren, természetesen a tények ismerete nélkül.
Azokat a magyar hölgy szülei juttatták el a hírportálokhoz, de addigra az úgynevezett kommentelőkből már kiszakadt az összes frusztrációjuk, és ezt nem haboztak közkinccsé tenni. Holott a valóság, mint oly sokszor, ismét érdekesnek látszott.
Volt benne minden, mint a búcsúban, megtervezett ruhaköltemény, a helyi járványügyi szigorítások miatt megcsúszó beutazási kérelem, rövid felkészülési idő, megfelelő támogatás hiánya, fapados repülőgépjárat és végül, de nem utolsósorban egy ifjú hölgy, akinek a helyén volt az esze és a szíve.
Jázmin Viktória ugyanis az utolsó pillanatban rendelt magának az interneten egy nagyjából tízrugós cuccot (juszt sem mondom meg, kiktől), kerített egy magyar zászlót valahonnan, és felment a színpadra. Ha megfesteném a jelenetet, a Hamupipőke vezeti a forradalmat címet adnám neki, olaj, vászon, romantikus lendület.
Az eseményről készült képeket nézegetve Viktória valóban kilógott a sorból. Felfelé. A rengeteg túlgondolt jelmez között (volt, aki stelázsinak öltözött) így lett a legemlékezetesebb a zászlós lány, aki tökéletesen megjelenítette nagyanyám egyik mondását, mely szerint egy nő asztalterítőbe csavarva is nő, feltéve, ha úgy egyébként is ragyog és sugárzik.
Hogy milyen lesz a női szépségideál nagyjából nyolcvan év múlva, és hogy iparág lesz-e a megversenyeztetése, arra nézvést momentán hiányosak az ismereteink, viszont egy mostanság befejeződött kutatás némiképp váratlan eredménye szerint kevesebben leszünk. Nők és férfiak egyaránt. A jóslat értelmében egy darabig egyre többen élünk majd a Földön, aztán meg majd úgy 2100-ra a bolygó népessége a mostani szint alá csökken.
Ez jó hír azoknak, akik a közeljövő legnagyobb problémájának a túlnépesedést tartják, és kevésbé azoknak, akik Európa és Észak-Amerika népességéért aggódnak, tekintve, hogy az előrejelzés szerint ezeken a területeken további fogyatkozásra lehet számítani, és utódaink vigyázó szemeiket Afrika felé vethetik.
A jövőkutatók esetünkben arra nem tértek ki, hogy folytatódik-e a Föld javainak koncentrálódása a kontraszelektált kevesek kezében, de – hacsak nem történik valami egészen váratlan, például egy kollektív megvilágosodás – ne legyenek kétségeink. Mások az esélyek egy AKG (Apád K…rva Gazdag) iskolából kiindulva, mint egy gettóból, még ha síkhülye is az előbbiben cseperedő kedves vezetőjelölt.
Egy másik kutatásból (UCLA) most azt is megtudhattuk, hogy nincs ez másként az állatvilágban sem. Egyenlőtlenségek, privilégiumok, állítólag ez megy ott is. Az európai mókusok például örökül hagyják utódaik számára a készleteiket, így aztán amelyik mókus szülei több tobozt halmoztak fel életük során, az nagyobb eséllyel indul az életben, és az is felettébb valószínű, hogy ezt az állapotot továbbörökíti, és ez így megy generációkon át, amíg be nem figyel az odúba a réti sas.
Egészen félelmetes ez az öröklődésdolog, kint is, bent is. Utóbbira jó példa a frusztráció hordozása is. Ha nagy a baj kint (mint például Ukrajnában), akkor könnyen elvadulnak a dolgok bent, és azok ki is kívánkoznak. Ez történhetett a donyecki polgári-katonai közigazgatás korábbi elnökével is, aki konkrétan megfenyegette Magyarországot, amikor azt delirálta, hogy a 128-as számú hegyivadászdandár szükség esetén egymaga cafatokra veri a Magyar Honvédséget. Mondja mindezt egy NATO-tagállammal kapcsolatban, Putyinnal a valagában. Agyrém.
Borítókép: Jázmin Viktória a Miss Universe nemzetközi szépségverseny fürdőruhás bemutatóján az izraeli Eilatban 2021. december 10-én (Fotó: MTI/AP/Ariel Schalit)
