Novák Katalin államfői jelölésének hírére az ellenzéki oldal reflexből reagált, és ahogy az ilyenkor lenni szokott, azonnal kifogásolták a jelölt pártpolitikusi mivoltát, ami szerintük alapból kizárja, hogy kifejezze a nemzet egységét. Akkor vizsgáljuk meg, mi is a köztársasági elnök jogállása, feladata, milyen tényezők befolyásolják az államfői tevékenységet, és hogyan gyakorolták jogkörüket az elődök, illetve mi várható Áder János lehetséges utódjától.
A parlamentáris rendszerek korlátozott jogkörű, Országgyűlés által választott államfőjének politikai súlya jellemzően csekély. A gyakorlatban általában a kormánytöbbség valamely vezető, de nem első számú politikusát választják meg, aki, mivel nem önálló hatalmi centrum, képes arra, hogy a pártok felett a nemzet egységét képviselje. A magyar köztársasági elnök hatásköreit az alaptörvény két alapvető fontosságú szabályának jegyében látja el: kifejezi a nemzet egységét, és őrködik az államszervezet demokratikus működése felett. Legtöbbször szimbolikus, reprezentatív funkciójában láthatjuk a nyilvánosság előtt (a magyar állam képviselete külföldön, nemzeti és állami ünnepségeken), illetve több hatáskörével gyakran él, de azok általában nem relevánsak politikailag, vagy nem nyújtanak számára egyéni döntési kompetenciát, mozgásteret (kitüntetések adományozása, kegyelmi ügyek, területszervezési döntések, állampolgársági ügyek).
Miniszteri ellenjegyzés nélkül, az elnök saját kezdeményezése alapján gyakorolható hatáskörébe tartozó jogait viszonylag ritkán használja (részt vehet és felszólalhat az Országgyűlés ülésén, törvényt, népszavazást kezdeményezhet), ebben utoljára Göncz Árpád volt aktív, törvényt csak ő kezdeményezett eddig az államfők közül. A törvényhozás menetének befolyásolása szempontjából az államfő legfontosabb reaktív eszköze a törvény alkotmányossági, illetve politikai vétója. A vétó joga az elnök önállóan gyakorolható hatásköre, mellyel elhalaszthatja egy időre az adott törvény életbelépését, de a végső döntést nem az államfő hozza. Az előzetes normakontroll tekintetében Sólyom László volt a legaktívabb, de Mádl Ferenc és Áder János is többször élt ezzel a jogával, míg a legtöbb törvényjavaslatot Áder János küldte vissza megfontolásra az (őt jelölő többségű) Országgyűlésnek.
