Több megakadt (elakadt) lemeze is van a magyarországi (szélső)baloldali ellenzéknek (a liberálist egyszer s mindenkorra felejtsük el, olyan már nincs ezek között a gazemberek között, még mai, szélsőséges formájában sem).
A meg- (el-) akadt lemezeik nem csupán porosak vagy maszatosak, igazából a végtelen, teljesen gátlástalan becstelenség és aljasság karistolta össze azokat, ettől ugranak, recsegnek, és adják ki ugyanazokat a hangokat egyre recsegőbben, egyre artikulálatlanabbul. (Mindig tartsuk szem előtt: a magyarországi szélsőbaloldali ellenzék – más pedig már nincs – ma már tökéletesen illeszkedik a brüsszeli és washingtoni politikai fősodorhoz, semmi sem különbözteti meg többé ezeket az elvtársakat egymástól, és nagyon valószínű, hogy ez mindig is így volt az elmúlt legalább száz évben, csak Nyugaton ez a fajta politikai credo egyszerűen nem volt szalonképes; ma már az. Sőt: kizárólagos…)
Megakadt lemezeik közül a legundorítóbb és legtorzabb sláger így szól:
„Orbán nem fogja átadni a hatalmat, hiába veszíti el a választásokat.”
Ennek van talán a legnagyobb múltja, idézzük is most ide, hiszen közelednek a választások, és a gazemberek ismét feltették ezt a dalt, ebben fürösztgetik súlyosan beteg, torz lelküket és beteges, perverz elméjüket.
Ez mindig így volt.
Már 1994-ben ezzel hangolták a lumpenprolikat egy kis autodaféra, mert egy kis autodafé kedvéért odaadnák bárki életét – csak a sajátjukat nem.
Igen, már 1994-ben jött a mellénykés kólika, a savanykás gyomorbaj, a „soha nem kaptam szerelemből csókot” bánatos kis zsebprófétája, aki egész életében egy töklevél alatt ül a pusztában, de Jónással ellentétben nem az Úr elől bujkál, hanem a Sátánnak mutogatja magát, kérjék már föl egy kis prófétálásra, mert nem vágyik másra, csak arra.
De nem kéri fel a kutya sem.
Szóval már 1994-ben jött a Lengyel László, és elmondta sztentori hangon: az MDF-kormány nem fogja átadni a hatalmat, de békésen aztán semmiképpen.
Hogy úgy lett, ugye…?
Aztán megérkezett 2002.
És megint feltették ugyanazt a lemezt. Többen is – például (az azóta helyes útra lelt) Hack Péter imigyen:
„A Fidesz két forduló közötti kampányát látva, amikor eszközökben nem válogatva küzdött a hatalom megtartásáért, nem meglepő, hogy a választás éjszakája óta sokan kételkednek abban, hogy valóban hajlandó lesz-e Orbán Viktor átadni a hatalmat.”
Már megint hogy úgy lett, igaz…?
Amúgy akkoriban drága barátunk, Lovas Pista írt egy emlékezetes cikket a Magyar Nemzetbe, érdemes felidézni legfontosabb gondolatait:
„Míg Magyarországon a demokrácia és tolerancia bajnokai Pártl László fideszes szimpatizánst ütötték le Bicskén, a fővárosban pedig Illés Zoltán fideszes képviselőt botozták, francia bajtársaik néhány órával később kirakatokat zúztak be és rendőröknek mentek neki Gallföldön, hosszú távon még inkább megágyazva annak a nézetnek, hogy a mai Európában nincs képmutatóbb, erőszakosabb demagóg a liberalizmusért és a »gyűlölet« ellen menetelőnél. A mai Európában, ahol a jobboldal jókedvűen és fegyelmezetten tüntet – egészen addig, ameddig a balliberális vagy baloldali tüntetők téglával ki nem fejezik a bensejükben forrongó mérhetetlen gyűlöletet és intoleranciát. Elsősorban azért, mert az urnáknál Európa-szerte veszítenek.
Franciaországban tehát a »demokraták« erőszakosan tüntetnek, mert nem tetszik nekik a választások eredménye. Magyarországon a parlamenti mandátumait tekintve győztes jobboldali Fidesz elegánsan ismeri el vereségét, fényes példát nyújtva Európának civilizáltságból és demokratikus protokollból.
A jobboldal, amely négy éven keresztül naponta kapta meg a most koalícióra készülő pártokat szolgaian támogató lapoktól, hogy »szélsőjobboldali«. Akárcsak az itt élő vagy ide látogató külföldi tudósítók nagy részétől. Elsősorban a tehetségükben rendkívül középszerű hollandoktól, a demagóg osztrák kliségyártó Gregor Mayertől, a pontatlanságáról, pártosságáról és aljas inszinuációiról (»Orbán nem fogja átadni a hatalmat« – tudósította a Libérationt a választások előestéjén) közismert Florence La Bruyere-től, a liberális Libération tudósítónőjétől.” (Lovas István: Köszönjük, Jospin úr! Magyar Nemzet, 2002. 04. 22.)
Ha István élne, ma szóról-szóra megírhatná ugyanezt, csak a hülye gazemberek neveit kellene kicserélnie, de még azt sem minden esetben.
És most megint elővették a lemezt, leporolták, megfújkálták, letörölgették az iszamós ingük aljában, és felharsant recsegve a kórus:
„Hiába fog veszíteni Orbán, nem fogja átadni a hatalmat”.
És most sem pusztán az itthoni szélsőbalos idióták készülnek így a saját ismételt vereségükre, hanem a velük egylényegű nyugati aljas kis nyomorultak is.
Most például – sok más mellett – a European Council on Foreign Relations nevű büdös kis sóhivatal.
Ezek most éppen azt jósolják – nyilván nem politikai megfontolásokból, ó, dehogy! –, miszerint Orbán Magyarországon elveszíti a 2022-es választást, de azt állítja majd, hogy ő nyert, és nem lesz hajlandó átadni a hatalmat. És – folytatják a kretének – Trumppal ellentétben Orbán arra is képes lesz, hogy választási veresége ellenére is hatalmon maradjon, ami véres tömegtüntetéseket fog eredményezni.
Nos, vessünk egy pillantást arra, kik is alapították ezt a büdös kis sóhivatalt!
Egy bizonyos Mark Leonard nevű angol politológus (van-e, ki e nevet nem ismeri?), továbbá Jeremy Shapiro, az amerikai külügyminisztérium (volt?) tanácsadója (a deep state egyik aljas kis seggfeje).
És tudják, kik a tagjai?
Akkor sorolom: Bajnai Gordon, Dobrev Klára, Soros György és Alexander Soros. (Tartok tőle, hogy Cseh Katalin és a teljesen hülye Donáth Anna perceken belül szintúgy tag lesz, felkészül a magát szívós és kitartó munkával haza- és nemzetárulóvá leküzdő Gyöngyösi Márton. (Egyéb ügynökök, Bergtől Szabóig még várnak egy kicsit. Nem azért, mert szellemileg és lelkileg ne lennének már most alkalmasak, csak nincs még hely, várják az üresedést…)
Amit nekünk meg kell jegyeznünk: a lemezt feltették. Úgyhogy készülnek valamire.
Borítóékp: Soros György – Virtual Annual Council Meeting 2020 (Fotó: Ecfr.eu)
