A fake news sajtó működésének másik fontos pillére a közösségi médiában kialakuló véleménybuborékok, vagyis az a tény, hogy ezen platformokon az ismerőseink által megosztott tartalmak kerülnek elénk. Fontos kiemelni azt a pszichológiai elemet is, hogy az emberek több hitelt adnak egy olyan cikknek, melyet ismerősük is megosztott. Vagyis, ha egy kamuhír bekerül egy felhasználó ismerősi körébe, akkor ennek sorozatos megosztása azt a hatást kelti a felhasználóban, hogy „mindenki így gondolja”, tehát biztosan igaz a hír.

Hogy mindez miért probléma? Évek óta hallgatjuk, hogy az objektív újságírás csak baloldali (értsd: független) lehet. Ezt a mítoszt a balliberális oldal szereplői előszeretettel hirdetik. Szerintük a minőségi szellemi termékek előállítása, így a művészet, a humor, a filmgyártás és az újságírás is természetszerűleg baloldali műfaj. Ezen narratíva zászlóvivői a liberális újságírók, akik nemzetközi „civil” szervezetekkel karöltve az elmúlt négy évtizedben kialakították azt a képet, hogy kétféle újságírás létezik. A jobboldali, mely a hozzá tartozó politikai oldalt szervilisen képviseli, valamint vele szemben a független (azaz baloldali), amelyik az egyetemes emberi jogokat és európai értékeket vallja magáénak.

Eme prekoncepció kialakításában oroszlánrészt vállalnak a Soros Györgyhöz köthető nemzetközi elemzőműhelyek és álcivil szervezetek, melyek éves jelentést közölnek az államok médiahelyzetéről. Ilyen például a „World Press Freedom Index”, melyet a Soros-alapítványok által finanszírozott Riporterek Határok Nélkül nevű szervezet állít össze. Ennek célja, hogy leminősítse azon országokat, melyekben nem kapnak megfelelő mennyiségű állami támogatást a fősodorba tartozó liberális újságok. Tehát a balliberális szervezetek kijelentik, hogy a balliberális álláspontot képviselő médiumok a függetlenek, és amelyik országban ezt kétségbe vonják, ott sérülnek a demokratikus alapelvek. Szép munka, elvtársak!

A független sajtó mítosza 2022 februárjában végleg megdőlt. A Magyar Nemzet interjúsorozatot jelentetett meg baloldali újságírókkal és Soros-szervezetek képviselőivel. Az egyik videóban Kálmán Mátyás, a 24.hu és az Index korábbi munkatársa azt mondta, hogy a különböző NGO-k sok esetben manipulálják és megvesztegetik a Magyarországról tudósító újságírókat, akik emiatt erősen torzítva írnak a hazánkban történő eseményekről. „Nem lehet tudni, hogy az adott újságíró éppen kapott-e egy meghívást egy jó kis hotelbe, és mennyit ajánlottak neki, hogy azt írja meg, amit vissza akarnak hallani a médiából” – érzékeltette a befolyásolás módját Kálmán. Konkrét példaként a Soros György által finanszírozott Amnesty International nevű szervezetet említette azon NGO-k között, amelyek egyre nagyobb mértékben akarják ellenőrzésük alá vonni az újságírókat.

Az aktivista sajtó létezése könnyen tetten érhető. A sajtómunkások politikai aktorokká lépnek elő, és egyre inkább átveszik a politizálást a baloldali pártoktól. Ez a folyamat hazánkban hatványozottan igaz, hiszen a liberális térfél a 2010-es veresége után összeomlott és azóta is képtelen átütő társadalmi támogatottságot szervezni aktuális ügyei mögé, az ennek érdekében megkötött kommunista–szélsőjobbos frigy csak hab a tortán. Ez a fajta aktivizmus jelentős volt a rendszerváltozás utáni években is, mikor – bár még nem volt online média – a baloldali pártok meggyengültek, viszont a hagyományos sajtópiac posztkommunista kézben maradt.

Az aktivista sajtó és a nemzetközi álcivil szerveztek összefonódása jól kirajzolódik egy francia blog leleplező anyagából, melyet a hazánkat ért külföldi támadásokról készítettek. Az írásban egy nemzetközi nonprofit szervezet, a Soros-féle Open Society Foundations által finanszírozott Újságok és Hírkiadók Világszövetsége, a WAN-IFRA elnök-vezérigazgatója, Vincent Peyrégne arról beszélt magánbeszélgetéseiben, hogy „az Open Society Foundationstől érkező pénzügyi támogatás célja az Orbán-kormány elleni hangulatkeltés és nyomásgyakorlás”. Amikor megkérdezték Peyrégne-től, hogy lehetséges lenne-e Magyarországra nyomást gyakorolni az Európai Unión és az Európai Parlamenten keresztül, úgy válaszolt, hogy persze, sőt volt is már erre példa. Azt is megerősítette, hogy „vannak olyan alapítványok, mint például Soros György-féle Nyílt Társadalom Alapítványok, amelyek nagyon aktívak Magyarországon”.

Az efféle külföldi és belföldi aktivizmusra szükség is van, mivel a 2010 utáni sorozatos választási kudarcok és a minőségi káderhiány miatt a baloldali pártok elveszítették a közélet tematizációjának képességét. Az elmúlt tizenkét évben egyetlen ellenzéki tömegrendezvényhez sem tudtak aktuális ügyet találni a pártok, ezt minden esetben a sajtó végezte el, a pártok csupán rákapaszkodtak az eseményekre. Előfordult azonban az is, hogy egy, a kezdetektől fogva nem igazolható, hiteles forrásból meg nem erősített információnak engedtek teret politikai haszonszerzés reményében a felek. Ilyen eset volt Korózs Lajos és a kamuvideó esete, amikor a koronavírus-válság kellős közepén álhírt terjesztett a teljes liberális sajtó. 

Nemrég pedig félretájékoztatták az őket követőket háborús időben: az ellenzék közös miniszterelnök-jelöltje azt állította ugyanis az orosz–ukrán háború kitörése utáni hetekben, hogy magyar katonai repülő szállít fegyvereket Ukrajnába. Ezt a nyilvánvaló hazugságot ugyan időben cáfolták (hiszen a holland védelmi minisztérium által közzétett képen látható magyar felségjelzésű C–17-es szállító repülőgép egy független, nemzetközi NATO-program, a stratégiai légiszállítási képesség része, és a programban részt vevő 12 ország együttesen birtokolja a flottát), mégis, számos sajtóorgánum kész tényként számolt be annak valódiságáról. Később kiderült: a gépen csupán azért volt magyar felségjel, mert Magyarországon történt a nyilvántartásba vétele.

Vannak még érdekességek, például az elhallgatott uniós botrány: súlyos korrupciós botrányba keveredett az elrontott európai uniós vakcinaszerződéseket aláíró egészségügyi biztos, Sztella Kiriakídisz. Váratlanul több mint közel 1,5 milliárd forint, pontosan négymillió euró jelent meg az uniós egészségügyi biztos asszony férjével közös számláján. A pénz az állami tulajdonban lévő Ciprusi Szövetkezeti Bank révén landolt a Kiriakídisz család számláján, és annak érdekében, hogy a botrányt elkerüljék, megpróbálták valamiféle hitelnek, kölcsönnek álcázni. A hírről sokáig egyáltalán nem számoltak be a balliberális médiumok.

A független-objektív sajtó működését és politikacsinálási szándékát azonban április 3-a leplezte le: azt megelőzően Márki-Zay Pétert – 2018 óta ő volt a „civil” politikus, aki a pártok felett áll, a baloldal megmentőjeként és Orbán Viktor egyetlen esélyes kihívójaként hivatkoztak a személyére – az egekig magasztalták. Az április 3-i események után azonban órákon belül nekiesett a Telex–444–Direkt36 univerzum, és gyorsan le is számoltak vele.

Az aktivista média tevékenységi körébe tartozik tehát az országok nemzetközi megítélésének rontása, jogállamisági kérdések napirenden tartása, támogatásbiztosítás a médiumoknak és őket támogató álcivil szervezeteknek, a közhangulat befolyásolása, tüntetések, tömegmegmozdulások szervezése, genderideológia népszerűsítése és a politikai tematizáció is.

A szerző az Alapjogokért Központ kutatási igazgatóhelyettese

Borítókép: Telex logója (Forrás: Telex.hu)