A modern politikai környezetben felértékelődött az új típusú média szerepe és létrejött az aktivista újságírás műfaja. Ennek egyik sajnálatos következménye, hogy bizonyos sajtóorgánumok átveszik a pártok szerepét és közéleti véleményformálókként lépnek fel, különösen akkor, amikor a hagyományos politikai csoportosulások inkompetensek és tehetetlenek legalábbis a tekintetben, hogy a közvéleményre érdemi hatást gyakoroljanak. Emiatt a média alapvető funkciója is megváltozik: hírközlés helyett hírgyártás jellemzi – álcivil szervezetekkel karöltve, amely egyre gyakrabban nélkülöz bármiféle valóságalapot, teret engedve a fake news elterjedésének.
Magyarországon a helyzetet nehezíti az, hogy az 1990-es rendszerváltoztatás után a posztkommunista struktúrák továbbélése miatt a konzervatív, jobboldali hangok megjelenésének komoly korlátja volt. A szebb napokat megélt MSZP egykori miniszterelnöke, Medgyessy Péter a médiaegyensúly totális hiányát – és balliberális oldalnak kedvező összetételét – kimért eleganciával intézte el: akinek médiára van szüksége, vegyen magának. Ellenben most, amikor az utóbbi 12 évben valódi médiaegyensúly kezd létrejönni Magyarországon – mert a jobboldal is feljött végre a pályára – sokan médiaszabadság-deficitről beszélnek. Régi kommunista trükk: vádold meg azzal az ellenfeled, amit te magad csináltál!
Az elmúlt tíz-tizenöt évben jelentősen megnőtt a nyugati országok polgárainak internetes- és közösségimédia-fogyasztása, a hagyományos médiumok (print sajtó, televízió) rovására. Ez a folyamat azért lényeges a fake news sajtó felerősödését megérteni kívánók számára, mert az internetes portálok nagy mennyiségű információt adnak olvasóiknak (ez hatványozottan igaz a közösségi média platformokra), ennek következményeként az olvasók kevesebb időt töltenek egy-egy cikk elolvasásával és a hír valóságtartalmának kiderítésével. Mivel csökken a hírekre fordított egységnyi idő – a tartalomfogyasztó gyakran csak a címet vagy a leadet olvassa el –, ezáltal sokkal könnyebbé vált megkérdőjelezhető hitelességű és hatásvadász cikkek terjesztése. Ezt a folyamatot tovább erősíti, hogy a hírportálok előszeretettel használnak „clickbait” címeket, vagyis szándékosan figyelemfelkeltő és kevés információt tartalmazó címeket adnak írásaiknak.
A fake news sajtó működésének másik fontos pillére a közösségi médiában kialakuló véleménybuborékok, vagyis az a tény, hogy ezen platformokon az ismerőseink által megosztott tartalmak kerülnek elénk. Fontos kiemelni azt a pszichológiai elemet is, hogy az emberek több hitelt adnak egy olyan cikknek, melyet ismerősük is megosztott. Vagyis, ha egy kamuhír bekerül egy felhasználó ismerősi körébe, akkor ennek sorozatos megosztása azt a hatást kelti a felhasználóban, hogy „mindenki így gondolja”, tehát biztosan igaz a hír.
Hogy mindez miért probléma? Évek óta hallgatjuk, hogy az objektív újságírás csak baloldali (értsd: független) lehet. Ezt a mítoszt a balliberális oldal szereplői előszeretettel hirdetik. Szerintük a minőségi szellemi termékek előállítása, így a művészet, a humor, a filmgyártás és az újságírás is természetszerűleg baloldali műfaj. Ezen narratíva zászlóvivői a liberális újságírók, akik nemzetközi „civil” szervezetekkel karöltve az elmúlt négy évtizedben kialakították azt a képet, hogy kétféle újságírás létezik. A jobboldali, mely a hozzá tartozó politikai oldalt szervilisen képviseli, valamint vele szemben a független (azaz baloldali), amelyik az egyetemes emberi jogokat és európai értékeket vallja magáénak.
