Mostanra azonban szűnni látszik a lelkesedés. Egy friss közvélemény-kutatás eredménye szerint a BLM-szimpatizánsok száma jelentősen csökkent annak ellenére, hogy befolyásos támogatóik (legalábbis nyilatkozatok szintjén) odavannak a lánglelkű harcosokért. A nyilatkozatok persze nem kerülnek semmibe, és alighanem addig folytatódnak majd, míg az egész el nem veszíti a trendi jellegét vagy a srácok be nem költöznek közvetlenül Roman Polanski egykori kecója alá. A felmérés legérdekesebb része azonban az, hogy mi okozta a rokonszenvindex csökkenését. Az valószínűsíthető volt, hogy Jack Kentuckyban nem változtatta meg az alighanem eddig is lesújtó véleményét, ő a hagyományoknak megfelelően szárazon tartotta a puskaport a hívatlan látogatók felbukkanásának esetére, reggelente meg beröffentette a traktort, benyomta a légkondit, és az ülés magasságából tett az eltörlés kultúrájára. Viszont és ugyanakkor a független és a latin szavazók véleménye megváltozott. A háttérben az bujkálhat orvul, hogy a latinók nem hülyék. Borotvaéles logikával rájöttek, hogy amennyiben BLM-ék és társszektáik ráunnak a fehér, angolszász, protestáns vér ízére, akkor ők következnek. Meg az ázsiaiak, a zsidók, a „hagyományos” feministák, majd végül, de nem utolsósorban a biciklisták. Egy másik logika, a „forradalom” logikája szerint ugyanis egy rendes, végigvitt „forradalom” felzabálja a saját gyerekeit is. A legvége valami miatt mindig az ember­evés, gondoljunk csak a néhai Mao elnök kulturális forradalmárainak hevületére.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Pexels)