A hálózat működésének nyomasztó valóságát saját bőrömön tapasztaltam meg. Számos vita volt a nagybefektetők és a magyar partnerek között. Ezeknek a vitáknak a békés rendezése is felelősségi körömbe tartozott (mediation). Amivel azonban nem számoltam, az a politikai háttéralkuk akkor még stabil befolyása volt. Az amerikai nagykövetségen nyilván tucatnyi beépített külügyes és egyéb érdekérvényesítő ember tevékenykedett. Ennek az igyekezetnek egyik legfőbb szervezője a nagykövet helyettese, a Peter Tufo távollétében gyakran megbízott ügyvivőként működő Tom Robertson volt 2000-ben.

Történt ugyanis, hogy egy alkalommal olvasói levelet írtam a Heti Világgazdaságnak, amelyben személyes aggodalmamat fejeztem ki a magyar média végletekig balra tolódott állapotáról és arról a fals képről, amit nap mint nap az Orbán-kormányról igyekeznek lefesteni. Lipovecz Iván kapott az alkalmon, hogy írásomat leközölje, és habár én erre nem adtam engedélyt, a hivatásos névjegykártyám alapján úgy tüntetett fel a cikk végén, mint Adam Topolansky, aki az amerikai nagykövetség kereskedelmi tanácsosa.

Ez nyilvánvalóan hibás fordítás volt, hiszen a kereskedelmi tanácsos (commercial counselor) John Fogarasi volt, jómagam pedig az ő beosztottjaként, mint kereskedelmi titkár vagy referens dolgoztam. Ugyanakkor volt ebben némi rosszindulat is, hiszen tudta, hogy ezzel  az Amerikai Nagykövetség berkein belül is vitát gerjeszt majd. Három napig erről szólt a magyar sajtó baloldali része (ami akkoriban, mint tudjuk, elég domináns volt). „Adam Topolansky kiállt az Orbán-kormány mellett”, harsogta a Népszava, a Népszabadság és egyéb hírorgánumok. Azt is hozzátették, hogy ezzel diplomáciai kihágást követtem el. Ez utóbbi természetesen nem felelt meg a valóságnak, amiért perelhettem volna őket, hiszen nem voltam diplomatastátusban. Márpedig szerződéses alkalmazottnak lehet magánvéleménye a magyar közéleti folyamatokról.

Ed Kemp sajtótitkár már másnap behívott az irodájába, majd különböző épületrészeken át, eléggé rejtélyes liftekkel felvitt az épület padlásterébe. A padlástér leghátsó sarkában valahol megnyílt egy ajtó és azon keresztül Kemp bevezetett egy jól megvilágított modern konferenciaterembe, ahol a követség kulcsemberei ültek. Egy kis idő elteltével az egyik katonai attasé odajött hozzám, és halkan a fülembe súgta: van neked amerikai nemzetbiztonsági átvilágításod? Mondtam, hogy nincs, mire azonnal kivezetett a teremből és visszavitt a lifthez, amely visszaszállított a földszintre. Magyarán hibát követtek el, hiszen ezzel tudomásomra jutott, hogy van egy lehallgatásbiztos titkos szoba a követség padlásterében, amelynek létezéséről valószínűleg kevesen tudnak. 

Ezzel a rendszabályozás nem ért véget. Tom Robertson is behívatott irodájába. És itt volt az a pont, amikor kibújt a szög a zsákból. Tele torokból ordítozott és fenyegetőzött. Felhívtam a figyelmét, hogy nem vagyok diplomata, tehát szerződéses alkalmazottként lehet magánvéleményem, amit az amerikai alkotmány első kiegészítő passzusa is garantál. Ez neki azonban olaj volt a tűzre. Kioktatott, hogy nem vagyok tisztában a magyar történelemmel. Emelt hangon tudatta velem, „vegyem tudomásul, hogy a szovjet csapatokat Magyarországon sokan felszabadítóként üdvözölték 1945-ben”. Nem egészen értettem, hogyan került a szovjet csizma az asztalra. Mi köze van ennek az olvasói levelemhez? Miközben tudvalevő, hogy családunkban is megerőszakoltak egy-két távolabbi rokont, amikor a szovjet „felszabadító hősök” bevonultak és kifosztották fél Balatonfüredet, sőt még az óráját is elvették mindenkinek. Robertson a globalista-liberális hálózat embere volt, ebben ma már bizonyos vagyok.

Robertson később nagykövet lett Szlovéniá­ban. Sajnos azonban az ideológiailag elkötelezett külképviseleti vezetők tekintetében Robertson nincs egyedül. Egy percre sem szabad elfelejtenünk, hogy éjt nappallá téve próbálnak engedelmességre szoktatni, de akár ellehetetleníteni, pozícióktól megfosztani vagy félretolni a közéletből. Mindezt rendkívül szofisztikált eszközökkel, operációs hadműveletekkel teszik. Dobozi István, Gyombolai Péter és Hetesy Zsolt is megtették ezt egy operatív akció során, amit 2017 nyarán Washingtonban a sarasotai konzuli kinevezésem megakadályozása érdekében szerveztek. 

Sokkoló volt szembesülnöm azzal a ténnyel, hogy a hálózat nemcsak hogy létezik, de hatékonyan működik is mind a mai napig. Ráadásul nemritkán az amerikai magyar szervezetek asszisztálásával.

Mindig résen kell lennünk tehát, és szervezetten össze kell fognunk. Egyetlen feladatunk van: patriótának maradni! Ők ugyanis a liberális-globalista gépezet beépített ügynökei, akik szüntelenül nemzetünk (nemzeteink) ellen áskálódnak világszerte ideológiai céljaik megvalósítása érdekében.

A szerző volt amerikai köztisztviselő, publicista

Borítókép: André Goodfriend (Fotó: MTI/ Kovács Tamás)