Az utóbbi hónapokban a koronavírus okozta egészségügyi válság mellett egy elhúzódó és súlyosbodó energiaválsággal is meg kell küzdenie az európai országoknak. A világjárvánnyal ellentétben a megemelkedő és valószínűsíthetően évekig magasan ragadó energiaárakért azonban az Európai Bizottságot terheli a felelősség. A brüsszeli bürokraták és a baloldal kétségbeesett magyarázkodásával és egyre cinikusabb megnyilvánulásaival szemben a valós helyzet három tételben foglalható össze:
1. A bizottság felelőtlen energiapolitikája teremtette meg a mostani válság alapjait.
2. Brüsszel elhibázott klímapolitikai csomagjának, az Európai Zöldmegállapodásnak és a bürokraták lassú és elégtelen reakciójának köszönhetően szabadultak el az energiaárak és az infláció.
3. A baloldal áskálódásának ellenállva, a rezsicsökkentés mellett következetesen kitartva Magyarország példát mutatott Európának a válság kezelésében.
A magas energiaárakat Brüsszel liberális energiapolitikája tette lehetővé.
Európa az 1970-es évek óta nem látott energiaválsággal küzd. A piacokon a földgáz ára egy év alatt négyszáz, az áramé 260 százalékkal nőtt. Ennek következtében a lakossági rezsiárak is elszabadultak. Az európai emberek most átlagosan 51 százalékkal fizetnek többet a földgázért és harminc százalékkal többet a villamosenergiáért, mint 2021-ben. A brutális áremelkedés 2022-ben is folytatódhat – a Bank of America elemzői szerint átlagosan 54 százalékkal nőhetnek a lakossági rezsiszámlák Európában a következő hónapokban.
Ez a válság azonban nem volt váratlan. Egyfajta időzített bombaként csak a kezdetének időpontja volt kérdéses, bekövetkeztének ténye nem. Ezt a helyzetet elsősorban Brüsszel elhibázott gáz- és árampiaci liberalizációja tette lehetővé, amellyel a bürokraták egy olyan rendszert hoztak létre, amelyben a drága földgáz és a magas rezsiszámlák válnak mindennapossá.
Az energiapiacok liberalizálása kétélű fegyver. Kisebb megtakarítások elérhetők bőséges kínálat esetén, ennek azonban megugró árakat hozó válságok sorozata az ára. Ráadásul a brüsszeli bürokraták úgy liberalizálták a gáz- és árampiacokat, hogy a hektikus kilengéseket mérséklő jogszabályokat nem dolgozták ki, és nem vezették be. Ezzel kiszolgáltatták Európát a különféle spekulációs műveleteknek, és egy, akár évekig tartó energiaválságba taszították az európai embereket.
A brüsszeli bürokraták zöldálmodozása elmélyítette az energiaválságot.
Az Európai Bizottság sokáig tudomást sem volt hajlandó venni az elmúlt évtizedek legsúlyosabb energiaválságáról. A valósággal való szembenézés helyett a brüsszeli bürokraták klímapolitikai csomagjuk, az Európai Zöldmegállapodás keretében inkább több ezer oldalas jogszabályjavaslatok készítésével múlatták az időt. A válság küszöbén pedig különféle klímacélokról, tesztfázisban lévő technológiákról, valamint – abszurd módon – a lakás- és gépkocsi-tulajdonosok büntetőadójáról beszéltek.
A brüsszeli narratíva továbbra is az, hogy majd ezek az elméleti forgatókönyvek segítenek elérni 2050-re a klímasemlegességet. Az Európai Bizottság ügyvezető alelnöke, Frans Timmermans kijelentette: nem engedhetik, hogy szociális megfontolások akadályozzák a zöldtörekvéseket. A bürokraták képtelenek szembenézni az igazsággal, miszerint a vágyálmokra épülő elképzeléseik nemhogy nem segítik a klímavédelmet, hanem mélyítik az energiaválságot, és inflációs spirálba taszítják az európai gazdaságot.
A bizottság kudarcos energia- és klímapolitikája ugyanis kiengedte a szellemet a palackból – a válság begyűrűzött a gazdaság egészébe. Már az Európai Központi Bank is elismeri, hogy az emelkedő energiaárak felelnek az infláció több mint ötven százalékáért. A rekordmagas gázár pedig számos iparágat hoz lehetetlen helyzetbe, tovább rombolva az európai ipar versenyképességét a tengerentúli és ázsiai vetélytársakkal szemben.
A bajban a magyar példa vált követendővé Európában.
Az Orbán Viktor vezette magyar kormány az energiaválság kezelésében is a magyar emberek érdekeit tartotta szem előtt. A brüsszeli bürokraták fogcsikorgatása és a zöld NGO-k ökölrázása ellenére kitartott a rezsicsökkentés mellett, ami megfizethető áron biztosít energiát a magyarok számára, és megvédi őket a piaci kilengésektől. Szlovákia múlt heti bejelentését követően mára kilenc európai államban, köztük Franciaországban és Spanyolországban vezettek be a magyar rezsicsökkentéshez hasonló hatósági árszabást. A magyar kormány nem nézte tétlenül a benzinár vágtatását sem, hanem annak leküzdésére üzemanyagárstopot vezetett be.
Mindeközben ismertté vált a Gyurcsány Ferenc vezette baloldal válságkezelési ajánlata is. A momentumos Donáth Anna „energiaszegénységet”, miniszterelnök-jelöltjük, Márki-Zay Péter „kevesebb vizet, gázt és áramot,” Gyurcsány felesége, Dobrev Klára pedig „teljes életmódváltást” javasol. A baloldal kiszolgálja és féligazságokkal védi a brüsszeli bürokratákat, valamint kimondva-kimondatlanul a rezsiárak emelésére készül. Az elképzeléseiket ellenző polgárokat pedig hétről hétre egyre durvább módon támadják.
Ez teljességgel elfogadhatatlan. Magyarországnak továbbra is előre kell mennie az európai szinten is sikeres nemzeti energia- és klímapolitika útján és nem hátra! Erről is dönthetünk az áprilisi választásokon.
A szerző európai parlamenti képviselő (Fidesz)
Borítókép: atomerőmű a belgiumi Doelben (Fotó: Flickr)
