Mi történt a balliberális, úgynevezett fősodratú nemzetközi sajtóval, a médiával a XXI. században? Hogyan jutottunk odáig, hogy ma már kételkedve fogadunk minden hírt, információt, kommentárt, ami a tágabb értelemben vett balliberális nyugati médiumokban megjelenik? Egyáltalán, van-e fogalmunk arra, hogy mi a mai funkciója a nemzetközi médiumoknak a XXI. században?
Sokan arról írtak az utóbbi években, hogy a sajtó ma már a kormány, a parlament és a bíróságok mellett a negyedik hatalmi ág. Ez az állítás így nem igaz, mert a médiumoknak nincsenek hatósági, intézményi döntési jogosultságai, mint az alkotmányos intézményeknek – vagyis nincs alkotmányos hatalmuk.
Mások azt állítják, hogy a média egyfajta „ötödik hadoszloppá” vált, s ebben már sok igazság van: a Magyarországon működő külföldi, balliberális sajtó és média, valamint az álcivil szervezetek (NGO-k) valóban idegen érdekek mentén tevékenykednek, miközben látszólag a magyar közvélemény hiteles tájékoztatóinak állítják be magukat.
Jómagam azonban úgy gondolom, hogy még ennél is pontosabb a balliberális médiát a globális elit, a fősodratú nemzetközi körök ideológiai, szellemi erőszakszervezetének nevezni. Politikai végrehajtó intézménnyé vált a liberális média, amely a globális fősodor szándékait hajtja végre, s kíméletlenül ellehetetleníti azokat a személyeket, politikusokat, kormányokat, civil szervezeteket és országokat, akik, amelyek nem hajlandók beállni a sorba. Mint egyfajta ideológiai, kulturális, világnézeti rendőrség, szellemi értelemben lesújt azokra, elvont értelemben letartóztatja azokat, akik nem a politikai fősodor akaratának megfelelően cselekednek. Elítél, megvet, nevetségessé tesz, megaláz mindenkit, legyen az egyén vagy egy kormányzat, szellemi kalodába, börtönbe zár. A liberális média már régen nem tájékoztat, hanem előírja, hogyan kell gondolkodni, szellemi kényszerítőeszközöket alkalmaz mindenkinél, azzal a céllal, hogy úgy gondolkodjanak, ahogy a progresszívok gondolkodnak.
Emlékszünk még azokra az időkre – nem voltak túl messze –, amikor a BBC-re, a CNN-re és társaira úgy gondoltunk, mint az igazság és a tárgyilagosság, pártatlanság bajnokaira? Emlékszünk, hogy még a kilencvenes, s talán még a kétezres években is követendő példaként, eszményszerű modellként beszélt szinte mindenki ezekről az orgánumokról?
Holott ma már látjuk: pusztán a történelmi körülmények szerencsés összejátszása folytán működött néhány évtizedig a nyugati „ideáltipikus” modell, a független és pártatlan tájékoztatás modellje. Köszönhető volt ez annak, hogy a Nyugatnak a hidegháború időszakában, a Szovjetunióval szemben bizonyítania kellett a világ előtt, hogy nemcsak gazdaságilag, de politikailag, kulturálisan, és a sajtószabadság kérdésében is messze felette áll a kommunista rendszernek. Ezért fogta vissza magát a politika, ezért engedték az objektív tájékoztatást a sajtónak (döntően persze a kommunista rendszer kritikáját illetően) a nagy médiamogulok, a globális piac urai, s ezért nem fenyegetőztek álcivil szerveződések és mozgalmak.
A fordulat azonban megtörtént. A kommunista rendszer bukása után a liberális és globális uralmi körök már nem érdekeltek a sajtó és média objektivitásában, a pártatlan és független tájékoztatásban. Új, globális világrendet kívánnak létrehozni, s ennek megvalósításához olyan médiumokra van szükségük, amelyek előkészítik, felkészítik az embereket a világ minden részén egy kozmopolita világtársadalom kialakulására, melyben a „szép új világ” formálja majd a mindennapokat. Az embereket tehát nem tájékoztatni kell a tényekről, hanem formálni, átalakítani őket az új, globális víziónak megfelelően.
Bámulatosan szólta el magát 2017-ben Zbigniew Brzezinski volt nemzetbiztonsági főtanácsadó, nem mellesleg David Rockefeller mellett a Trilaterális Bizottság egyik alapítójának lánya, Mika Brzezinski, az MSMBC tévécsatorna műsorvezetője. Egy műsorban a Trump elnök által terjesztett állítólag hamis tényekről panaszkodott, s arról, hogy Donald Trump így kontrollálni tudja a tényeket és azt, hogy az emberek mit hisznek. „[Holott] ez a mi feladatunk” – mondta elégedetlenül. Vagyis a média feladata: kontrollálni, hogy az emberek mit hisznek. A CBS hírek egykori elnöke, Richard Sabant már pár évvel ezelőtt így fogalmazott: „A mi feladatunk nem az, hogy azt adjuk az embereknek, amit akarnak, hanem hogy azt adjuk nekik, amit mi fontosnak tartunk.”
A globális pénzügyi elit liberális ideológiai köntösben való megjelenéséhez a nemzetközi média és sajtó nagyon gyorsan igazodott. Hogy miért? Azért, mert ekkor derült ki feketén-fehéren, hogy a legnagyobb és legmeghatározóbb média- és sajtóbirodalmak tulajdonosai egytől egyig a globális pénzügyi guruk kezében vannak, ők irányítják a tartalmat, a vélemények formálását, az ideológiát és a világképet. Ebben a nagyon monopolizált médiatulajdonosi rendszerben például a teljes amerikai média hat nagy tulajdonos kezében van, ezekből öt egyértelműen a mainstream globalista-liberális nézetrendszer képviselője. Nyugat-Európában, illetve hatókörüket tekintve a világ nagy részén pedig olyan nagy médiabirodalmak uralják a terepet, mint például a Bertelsmann vagy az Axel Springer és a Ringier – utóbbiak mára egyesültek –, ezek is egyértelműen a globalista világnézet képviselői és szószólói.
Ez már egy új kor, a fake newsok, a hamis hírek kora, melyek terjesztésének és állandó, folyamatos szajkózásának az a célja, hogy a kiszolgáltatott polgárok, a civilek tudomásul vegyék és egyetlen realitásként elfogadják a globális világkormányzás és világtársadalom létrejöttét mint új, kreált valóságot. E helyütt elég hivatkoznunk a CNN-es technikai igazgató, Charlie Chester 2021. áprilisi, rejtett mikrofonnal és kamerával felvett intim beszélgetésére, amelynek során elmondta, hogy természetesen nem a tájékoztatás volt a céljuk az amerikai elnökválasztási kampányban, hanem Trump lejáratása és Biden győzelmének elősegítése. Ez színtiszta propaganda – mondta ő. Ez utóbbiban téved: ez nem színtiszta propaganda, hanem ez már színtiszta politika, méghozzá pártpolitika.
De itt vannak a legújabb példák is, melyeket lapunk mutatott be a szerkesztőségbe eljuttatott felvételek alapján. Andrej Nosko, a Soros Alapítvány korábbi igazgatója arról beszélt, hogy Magyarország és Lengyelország ellen elfogult kampány zajlik a médiumokban, és a tájékozatlan, NGO-k által befolyásolt újságírók torz képet festenek hazánkról. Egyszerű realitás – mondta –, hogy a médiában alapvetően balliberális emberek dolgoznak, s ez annak köszönhető, amit kiválogatási elfogultságnak lehet nevezni. Kálmán Mátyás, a 24.hu és az Index.hu korábbi munkatársa arról beszélt, hogy különböző NGO-k manipulálják vagy akár megvesztegetik a külföldi újságírókat, akik sok esetben teljesen torzan írnak a magyarországi viszonyokról. Példaként a Soros-hálózathoz tartozó Amnesty Internationalt említette azon NGO-k között, amelyek erőteljesen befolyásolni, irányítani akarják az újságírókat – láthatóan nagy „sikerrel”. Dalibor Rohac, az American Enterprise Institute munkatársa pedig többek között kijelentette, hogy Brüsszel a sajtóval és az NGO-kkal karöltve kettős mércét alkalmaz Magyarországgal szemben.
Összegezve: a globális média ideológiai rendőrséggé vált, amely bevezette a globális cenzúrát. Nincs más út, ki kell építenünk ezzel szemben a lokális és globális szamizdatot. A kommunizmus után újra el kell kezdenünk alulról építkezni.
A szerző politológus, az Alapjogokért Központ kutatási tanácsadója
Borítókép: Illusztráció (Fotó: MTI)
