Márton Áron, Erdély áldott emlékezetű püspöke több ízben is rámutatott a liberalizmus és a bolsevizmus közös vonásaira. Az egyházi elöljáró, akinek életútja, következetes, megtörhetetlen kiállása a legnemesebb eszmék mellett példa lehet minden magyar számára, kivételes politikai gondolkodó is volt egyben. Ebben a kérdésben sem tévedett. Az említett két ideológia rokonsága megragadható a hagyományellenességben, a profán messianizmusban, s abban, hogy mindkettő ellenséget lát az egyházban, a vallásos hitben és a nemzeti gondolkodásban.
Ma, amikor a woke-idiotizmus, a „cancel culture”, az LMBTQXYZ-őrület tombol tőlünk Nyugatra, a mi védősáncaikat is ostromolva, amikor az állítólagos rasszizmusellenesség jegyében térdeltetik le az embereket egy gyárilag rasszista szervezet, a Black Lives Matter előtt, amikor a radikális iszlámot, a világ leigázásáról szóló harci ideológiát a béke vallásának mondják, amikor az európaiság zászlaja alatt számolják fel az európai kultúrát és menedzselik kontinensünk lakosságcseréjét, azt láthatjuk, hogy a bolsevisták örökösei szoros szövetségben lépnek fel a liberalizmus örököseivel.
Örökösökről beszélek, hiszen a globalizmus helyi lerakata, a helyi társadalomból vétetett, de az egész világot gyarmatként kezelő háttérhatalom megbízottjaiként, komprádorként tevékenykedő magyar ellenzék erőinek nem sok közük van a kommunistákhoz és a liberálisokhoz. Nem mintha ezek az eszmék ne lennének társadalom- és emberellenesek, ne hatná át őket a „társadalommérnökség”, a tűzzel-vassal való népboldogítás szükségképpen katasztrófába torkolló igyekezete.
A kérdés is komolytalannak tűnik, de számít ezeknek az embereknek egy pillanatig is az az értékrend, amivel a liberalizmus hódító útjára indult a XVII. században? Az ideológiailag semleges állam, a szólásszabadság, sajtószabadság, az egyén önkiteljesítési lehetőségeinek biztosítása, a sokat emlegetett emberi és polgári jogok? Számít ezeknek a magyar munkavállaló védelme a globális kapitalizmussal szemben?
Ha megnézzük, miket beszéltek, miként szavaztak az elmúlt 12 évben, azt láthatjuk, hogy minden fontos kérdésben nemcsak a magyar nemzeti érdek, de az egyes emberek primér érdekei ellen is voksoltak, legyen szó határkerítésről, kvótaellenes alkotmánymódosításról vagy családtámogatásról. Avattak ezzel szemben szivárványszínű BLM-szobrot, felléptek a gyermekvédelmi törvény ellen, azt minden alap nélkül homofóbnak bélyegezve, átvették egy az egyben a Nyugaton terjedő devianciakultuszt.
