Lassú víz partot mos. Aki már a 2002-es francia elnökválasztást is követte, jól emlékezhet az egész Európán végigfutó sipákolásra amiatt, hogy a konzervatív Jacques Chirac mellé nem a szocialista Lionel Jospin, hanem a radikális jobboldali Jean-Marie Le Pen került be a második fordulóba. Voltak, akik orrukat befogva mentek szavazni Chiracra, akit szintén utáltak, de mégsem annyira, mint Le Pent, akit gyűlöltek.
Ma, húsz évvel később ott tartunk, hogy az idős politikus lánya, Marine Le Pen bejutása a második fordulóba már papírforma a hivatalban lévő elnökkel, Emmanuel Macronnal szemben az április 24-i döntő kör előtt. Lemaradása alig négy százalékpont. Az Ötödik Köztársaság életét hatvan éven keresztül meghatározó két nagy erő, a gaulle-ista jobbközép és a Szocialista Párt vasárnap estére gyakorlatilag megsemmisült az urnáknál. Charles de Gaulle, Jacques Chirac és Nicolas Sarkozy a kétségbeesett helykeresés jegyében rendszeresen átnevezett – most éppen Köztársaságiaknak hívott – pártjának jelöltje, a teljesen jellegtelen Valérie Pécresse öt százalékot sem ért el. Francois Mitterrand és Jacques Delors pártjának indulója még ennyit sem: Anne Hidalgónak, Párizs főpolgármesterének a két százalék is magasnak bizonyult. Ez azt jelenti: az európai intézményrendszerek, így az Európai Parlament két legnagyobb pártcsaládja, a néppárt és a szocialisták a margóra szorultak az unió – Németország után – második legfontosabb tagállamában. Igen komoly átrendeződés jele ez; Magyarországról mi a francia politikát már a 2024-es európai parlamenti választásokat, valamint a következő brüsszeli vezetés összetételét is szem előtt tartva nézzük.