Hajnal Miklós képe lebeg a szemem előtt. Van széles e hazában olyan honfitársunk, aki nem ismeri ezt a nevet? Ha csak egy is akad, akkor most ő is megismerheti, mert nevezett úriember olyan furcsa helyzetbe navigálta magát a hétvégén, ami több, megfontolásra érdemes gondolatot is felvet.
Történt, hogy a tihanyi Tranzit fesztiválon vitázott Dömötör Csaba, a Miniszterelnöki Kabinetiroda parlamenti államtitkára és Hajnal Miklós, a Momentum országgyűlési képviselője. Miután Hajnal bizonyságot tett arról, még mindig nem érti, miért nem akarjuk több millióan, hogy hazánkon keresztül szállítsanak fegyvert Ukrajnába, rávilágított, hogy lövése nincs a kárpátaljai magyarok sanyarú sorsáról, föl nem fogja, hogy az ő biztonságukat, életüket féltjük, nem a sajátunkét, amikor minél távolabb szeretnénk tudni tőlük a háborút, megszavaztatta a közönséget. Megkérte őket, tegye fel a kezét, aki szerint melegpropaganda vagy transznemű-propaganda, nemátalakító műtétes propaganda menne ma az óvodákban, ha ők nyertek volna az áprilisi választáson. Mire a többség fel is tette a kezét.
Hajnal Miklós pedig nagyon elcsodálkozott ezen. Látszott rajta, nem is érti, miért gondoljuk ezt róla, a pártjáról, a szövetségeseiről, az egész levitézlett – ahogy Ujhelyi István fogalmazta meg ugyanott: gatya állapotban lévő – balliberális ellenzékről. Ezen pedig én csodálkoztam el. Mit nem ért Hajnal Miklós? Hiszen ha eljátszunk a gondolattal, és feltételezzük, hogy ő személy szerint nem ért egyet azokkal a törekvésekkel, amelyek minél hamarabb, minél fiatalabb korban fel akarják világosítani gyermekeinket a nemváltás fantasztikus lehetőségeiről, nem osztja azokat az áltudományos nézeteket, amelyek szerint egy négyéves óvodás igenis el tudja dönteni, fiú akar-e lenni vagy lány, és amellett sem kardoskodik, hogy szülői beleegyezés nélkül is elvégezhessenek ilyen visszafordíthatatlan orvosi beavatkozásokat akár kiskorúakon is, akkor is súlyos ellentmondásokba botlunk.
Mit keres ez esetben Hajnal Miklós azok között, akik pénzt, energiát nem kímélve támadják a gyermekvédelmi törvényt? Miért nem határolódik el Cseh Katalintól és Donáth Annától, akik a Momentum nevében fáradságot nem ismerve járatják le Brüsszelben Magyarországot azzal az ócska dumával, hogy a magyar kormány összemosta a törvényben a homoszexualitást és a pedofíliát? Miért nem szólal föl összes tekintélyét latba vetve minden fórumon, de különösen a parlamentben annak érdekében, hogy értse meg a genderlobbi szerte a világban, szerintünk az apa férfi, az anya nő, a gyerekeinket pedig hagyják békén?! Ez az ordító ellentmondás egy módon oldható fel: ha kerek perec kijelentjük, Hajnal Miklós hazudik.
Ül a kormánypárti közegben, a kölcsönös megértés és az egymás iránti tisztelet látszatát mímeli, és a képünkbe hazudik. Ez teljesen hétköznapi, mondhatni megszokott viselkedésnek számít az ő köreiben. Volt ő már közgazdász is, ne feledjük! A módszert tökélyre fejlesztő Gyurcsány elégedetten dörzsölheti készülődés közben a tenyerét. De hazudhat Hajnal Miklós önmagának is. Józan eszének maradéka naponta okozhat kognitív disszonanciát a fejében, amikor őszinte gondolatai a migrációról, az elbaltázott európai szankciós politikáról vagy a gyermekvédelem kérdéseiről beleütköznek az ideológiai alapon magára erőltetett politikai nézeteibe, és rendre alulmaradnak. Csoda, hogy nem őrül bele, de ez már legyen az ő gondja.
