idezojelek

Meg kell őrizni és védeni kultúránkat

Orbán Viktor tusványosi beszédei rendre kiváltják a balliberálisok dühét.

Cikk kép: undefined

Az évenkénti Bálványosi Nyári Szabadegyetemen Orbán Viktor előadásai soha nem maradnak visszhang nélkül. Úgy is fogalmazhatunk, a nemzetközi balliberális oldalon rendszeresen ki is verik a biztosítékot. Azokon ugyanis a magyar miniszterelnök a világpolitikát érintő aktualitásokon túl általában korszakalkotó kérdésekkel is foglalkozik. Utóbb említetteket alapul véve megítélésem szerint három előadás érdemel megkülönböztetett figyelmet.

Orbán Viktor 2007-ben Tusnádfürdőn meghirdette a magyar jobboldal elvi alapokon nyugvó távlatos programját.

E helyütt szögezzük le (logikailag és nyelvileg is bizonyítható), az elvi alapú politika szükségszerűen radikális politika. Természetesen más kérdés, hogy az milyen tartalommal bír. Ettől a kitételtől tekintenek el a balliberálisok, és értelmezik, illetve használják a jobboldalra vonatkozóan szitokszóként e kifejezést. Előadásában a miniszterelnök a kül- és belpolitikai helyzet és azon belül az európai és a magyar társadalom morális állapotának a vizsgálata szempontjából igen fontos szerepet tulajdonított az – általam már középiskolásként idehaza figyelemmel kísért – 1968-as nyugat-európai diákmegmozdulásoknak, majd az azokból a későbbiek során kinövő politikai és szellemi irányzatoknak. Az 1970-es évek elején nagy érdeklődéssel olvastam Robert Merle Üvegfal mögött című könyvét, amely az 1968-as nyári párizsi diákmegmozdulásokat egy egyetemi kollégium néhány tagja hétköznapjainak a történésein keresztül mutatta be.

Főszereplőként megemlítve benne Daniel Cohn-Benditet, aki székhelyét – a Franciaországból történő kitiltását követően – Németországba áttéve „zöldpolitikusként” kártékony tevékenységét egészen az előző európai parlamenti ciklus végéig folytatta.

Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Az említett eseménysorokhoz kötött időpont a második világháborút követő korszak szempontjából vízválasztó jelentőségűnek tekinthető. A Nyugat-Európára, de tágabb értelemben az egész világ nem kommunista országaira addig jellemző, ugyan differenciált, de mégis egységesnek nevezhető jobboldali eszmerendszert akkortól kezdte fokozatosan háttérbe szorítani az új baloldaliság, amelynek evolúciója vezetett a mai balliberális világnézetnek a térhódításához. A fő probléma, hogy ezek a szellemi irányzatok meghódították az Európai Unió intézményrendszerét: az Európai Parlamentet, a bizottságot, a bíróságot, az ügyészséget. Nyugodtan leszögezhetjük, a balliberális eszmerendszer az említett uniós csúcsszervezetek működésének ideológiai alapjává vált. E helyzetre vezethető vissza az EU-nak a Magyarországgal, valamint Lengyelországgal szembeni, minden jogi alapot nélkülöző diszkriminatív magatartása, amely a két országnak járó uniós pénzek visszatartásában tárgyiasul.

Orbán Viktor nyolc évvel ezelőtt az EU-t (valamint nem kis mértékben az USA-t) is egyre inkább hatalmába kerítő balliberális világnézettel szemben meghirdette az illiberális demokrácia ideológiáját. Azt, hogy ideoló­giai alapon mennyire tévútra jutott Európában még a magát kereszténydemokráciának nevező politika is, jól kifejezésre juttatta Angela Merkel utolsó budapesti látogatása során a magyar miniszterelnökkel közösen tartott sajtótájékoztatóján tett azon kijelentése, mely szerint a kereszténydemokrácia ideológiai alapja a liberális demokrácia. Nos, ez aztán a fából vaskarika! (Talán még bizonyítani sem kell, az a liberalizmusnak mint világnézetnek és politikai gyakorlatnak a megjelenési formája. A kereszténydemokrácia világnézeti alapját pedig a kereszténység eszmerendszere jelenti!)

Az illiberális demokrácia mint számunkra követendő eszmerendszer meghirdetése azért keltett nagy felháborodást a balliberális oldalon, mert ők mást nem tudnak elfogadni, mint a saját nézetrendszerüket. Amelyet, ha csak magukra vonatkoztatnának, véleményem szerint nagyobbrészt senkit sem zavarna. Esetükben azonban természetesen nem erről van szó. A liberális eszmerendszer talaján működnek azok az NGO-k, LMBTQ- és Black Lives Matter-féle szervezetek, amelyek nemhogy csak a keresztény eszmerendszerrel nem összeegyeztethetők, hanem azt egyértelműen fel kívánják számolni. (Provokatív magatartásukat jól példázza a mostani Sziget fesztiválon a Megváltó, Jézus Krisztus nemének tényét firtatva relativizáló, áltudományos, a Szentírás tanításával szembemenő egyik diskurzusa is. A keresztény tanítás szerint Jézus Krisztus ugyanis valóságos Isten és valóságos ember. Emberi természetében pedig ő Isten fia, vagyis férfi volt!)

Orbán Viktor Tusnádfürdőn elhangzott ez évi beszédének az a mondata váltotta ki a világ liberális oldalának a felháborodását, hogy mi, magyarok (és európaiak) nem akarunk kevert fajú – értelemszerűen vegyes kultúrájú – néppé válni. Tekintsünk most el attól a triviá­lis tudományos ténytől, mely szerint a Földünkön most élő Homo sapiens természetesen egy faj, de azt többféle fajta nép alkotja. Következésképpen fajelméletről sem lehet beszélni, hanem csak fajtaelméletről, de történelmileg a miniszterelnök által használt fogalom vált – ugyan helytelenül – általánossá.

Nyilvánvaló, hogy egy népcsoport – legyen az fehér, fekete, mongoloid, sémi, indiai jellegű – kultúráját nem kizárólagosan az eredete határozza meg. Ugyanakkor tudományosan bizonyítható, hogy a kettő között van összefüggés. Gondoljunk csak a déli népek temperamentumosabb habitusára, amely a kultúrájukban is tetten érhető. Fordított hatásról természetesen nem beszélhetünk. Vagyis, hogy a különböző kultúrák az ember fajtájára – genetikai adottságaira – is hatással volnának.

Az egyes vallásokra mint a kultúra részeire szokás tekinteni. Ugyanakkor az egyes vallások maguk is kultúraalakító tényezők. (Egy német mondás szerint ohne Religion gibt es keine Zivilization. Vagyis vallás nélkül nem létezik kultúra sem. Ezt a tételt természetesen az ateisták nem fogadják el.)

Az egyes vallásoknak/kultúráknak egy másikhoz való viszonyulása eltéréseket mutat. Ezen a téren az európai – ha egyes nyugat-európai országokban ugyan csak már maradványaiban létező – keresztény kultúrára kétségkívül elsősorban, de nem kizárólagosan az arab népekhez köthető iszlám jelenti a legnagyobb veszélyt. Ugyanis mindenféle állítással ellentétben szögezzük le, hogy – még ha létezik is kivétel – az iszlám alapvetően intoleráns és agresszív vallás és egyben politikai eszmerendszer. Mohamed először utóbbi alapjait fektette le, majd ezt követően a vallásit. A radikális iszlám végső célja ugyanis egy világméretű kalifátus kiépítése! (Marokkó magát a mérsékelten iszlám államokhoz tartozónak nevezi. Mindez azt jelenti, hogy ebben az országban, ha valaki az iszlám hitről át akar térni a keresztényre, akkor nem végzik ki, mint például az iszlám szunnita ágához tartozó Szaúd-Arábiában vagy a siíta Iránban, hanem tettéért/szándékáért „csak” börtönbüntetés jár.)

Az elmondottak tükrében célszerű értékelni Orbán Viktor miniszterelnök azon kijelentését, hogy miért nem akarunk kevert fajú néppé válni.

Bíró László nyugállományú római katolikus tábori püspök a vallásokhoz/kultúrákhoz a mai liberális világ által elfogadott hozzáállását, illetve az egyes vallásokat ért támadások esetén várható reakcióját elemezve a következőket mondta: Ha az iszlámot éri valamilyen, (akárcsak vélt) támadás, arra a reakció a terror. A zsidóság esetében azonnal előhozzák az antiszemitizmus vádját. Ha viszont a keresztényeket, mint a világon a ma legüldözöttebb felekezeti közösségeket – elsősorban katolikusokat – érik atrocitások, akkor a velünk szemben elvárt reakció a tolerancia kell hogy legyen.

Nos, ennyit a liberális világ vallásokhoz viszonyuló hierarchikus értékrendszeréről. Ez ellen pedig nekünk, hitüket valló, azt és arra épülő kultúrájukat megőrizni kívánó keresztényeknek a politika valamennyi színterén keményen harcolnunk kell!
 

A szerző mérnök-közgazdász, egyetemi tanár

Borítókép: Orbán Viktor miniszterelnök (középen), Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke (balra) és Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke (jobbra) a miniszterelnök előadása előtt a 31. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborban az erdélyi Tusnádfürdőn 2022. július 23-án. (Fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher)

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right
Gajdics Ottó avatarja
Gajdics Ottó

A gyűlölet anatómiája

Fricz Tamás avatarja
Fricz Tamás

Európa nem azonos Brüsszellel

Ambrus-Jobbágyi Zsófia avatarja
Ambrus-Jobbágyi Zsófia

A Cigánykirály meztelen

Jeszenszky Zsolt avatarja
Jeszenszky Zsolt

Sorsfeladataink az életünkben

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.