Az évenkénti Bálványosi Nyári Szabadegyetemen Orbán Viktor előadásai soha nem maradnak visszhang nélkül. Úgy is fogalmazhatunk, a nemzetközi balliberális oldalon rendszeresen ki is verik a biztosítékot. Azokon ugyanis a magyar miniszterelnök a világpolitikát érintő aktualitásokon túl általában korszakalkotó kérdésekkel is foglalkozik. Utóbb említetteket alapul véve megítélésem szerint három előadás érdemel megkülönböztetett figyelmet.
Orbán Viktor 2007-ben Tusnádfürdőn meghirdette a magyar jobboldal elvi alapokon nyugvó távlatos programját.
E helyütt szögezzük le (logikailag és nyelvileg is bizonyítható), az elvi alapú politika szükségszerűen radikális politika. Természetesen más kérdés, hogy az milyen tartalommal bír. Ettől a kitételtől tekintenek el a balliberálisok, és értelmezik, illetve használják a jobboldalra vonatkozóan szitokszóként e kifejezést. Előadásában a miniszterelnök a kül- és belpolitikai helyzet és azon belül az európai és a magyar társadalom morális állapotának a vizsgálata szempontjából igen fontos szerepet tulajdonított az – általam már középiskolásként idehaza figyelemmel kísért – 1968-as nyugat-európai diákmegmozdulásoknak, majd az azokból a későbbiek során kinövő politikai és szellemi irányzatoknak. Az 1970-es évek elején nagy érdeklődéssel olvastam Robert Merle Üvegfal mögött című könyvét, amely az 1968-as nyári párizsi diákmegmozdulásokat egy egyetemi kollégium néhány tagja hétköznapjainak a történésein keresztül mutatta be.
Főszereplőként megemlítve benne Daniel Cohn-Benditet, aki székhelyét – a Franciaországból történő kitiltását követően – Németországba áttéve „zöldpolitikusként” kártékony tevékenységét egészen az előző európai parlamenti ciklus végéig folytatta.