idezojelek

Meg kell őrizni és védeni kultúránkat

Orbán Viktor tusványosi beszédei rendre kiváltják a balliberálisok dühét.

Cikk kép: undefined

Az évenkénti Bálványosi Nyári Szabadegyetemen Orbán Viktor előadásai soha nem maradnak visszhang nélkül. Úgy is fogalmazhatunk, a nemzetközi balliberális oldalon rendszeresen ki is verik a biztosítékot. Azokon ugyanis a magyar miniszterelnök a világpolitikát érintő aktualitásokon túl általában korszakalkotó kérdésekkel is foglalkozik. Utóbb említetteket alapul véve megítélésem szerint három előadás érdemel megkülönböztetett figyelmet.

Orbán Viktor 2007-ben Tusnádfürdőn meghirdette a magyar jobboldal elvi alapokon nyugvó távlatos programját.

E helyütt szögezzük le (logikailag és nyelvileg is bizonyítható), az elvi alapú politika szükségszerűen radikális politika. Természetesen más kérdés, hogy az milyen tartalommal bír. Ettől a kitételtől tekintenek el a balliberálisok, és értelmezik, illetve használják a jobboldalra vonatkozóan szitokszóként e kifejezést. Előadásában a miniszterelnök a kül- és belpolitikai helyzet és azon belül az európai és a magyar társadalom morális állapotának a vizsgálata szempontjából igen fontos szerepet tulajdonított az – általam már középiskolásként idehaza figyelemmel kísért – 1968-as nyugat-európai diákmegmozdulásoknak, majd az azokból a későbbiek során kinövő politikai és szellemi irányzatoknak. Az 1970-es évek elején nagy érdeklődéssel olvastam Robert Merle Üvegfal mögött című könyvét, amely az 1968-as nyári párizsi diákmegmozdulásokat egy egyetemi kollégium néhány tagja hétköznapjainak a történésein keresztül mutatta be.

Főszereplőként megemlítve benne Daniel Cohn-Benditet, aki székhelyét – a Franciaországból történő kitiltását követően – Németországba áttéve „zöldpolitikusként” kártékony tevékenységét egészen az előző európai parlamenti ciklus végéig folytatta.

VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Az említett eseménysorokhoz kötött időpont a második világháborút követő korszak szempontjából vízválasztó jelentőségűnek tekinthető. A Nyugat-Európára, de tágabb értelemben az egész világ nem kommunista országaira addig jellemző, ugyan differenciált, de mégis egységesnek nevezhető jobboldali eszmerendszert akkortól kezdte fokozatosan háttérbe szorítani az új baloldaliság, amelynek evolúciója vezetett a mai balliberális világnézetnek a térhódításához. A fő probléma, hogy ezek a szellemi irányzatok meghódították az Európai Unió intézményrendszerét: az Európai Parlamentet, a bizottságot, a bíróságot, az ügyészséget. Nyugodtan leszögezhetjük, a balliberális eszmerendszer az említett uniós csúcsszervezetek működésének ideológiai alapjává vált. E helyzetre vezethető vissza az EU-nak a Magyarországgal, valamint Lengyelországgal szembeni, minden jogi alapot nélkülöző diszkriminatív magatartása, amely a két országnak járó uniós pénzek visszatartásában tárgyiasul.

Orbán Viktor nyolc évvel ezelőtt az EU-t (valamint nem kis mértékben az USA-t) is egyre inkább hatalmába kerítő balliberális világnézettel szemben meghirdette az illiberális demokrácia ideológiáját. Azt, hogy ideoló­giai alapon mennyire tévútra jutott Európában még a magát kereszténydemokráciának nevező politika is, jól kifejezésre juttatta Angela Merkel utolsó budapesti látogatása során a magyar miniszterelnökkel közösen tartott sajtótájékoztatóján tett azon kijelentése, mely szerint a kereszténydemokrácia ideológiai alapja a liberális demokrácia. Nos, ez aztán a fából vaskarika! (Talán még bizonyítani sem kell, az a liberalizmusnak mint világnézetnek és politikai gyakorlatnak a megjelenési formája. A kereszténydemokrácia világnézeti alapját pedig a kereszténység eszmerendszere jelenti!)

Az illiberális demokrácia mint számunkra követendő eszmerendszer meghirdetése azért keltett nagy felháborodást a balliberális oldalon, mert ők mást nem tudnak elfogadni, mint a saját nézetrendszerüket. Amelyet, ha csak magukra vonatkoztatnának, véleményem szerint nagyobbrészt senkit sem zavarna. Esetükben azonban természetesen nem erről van szó. A liberális eszmerendszer talaján működnek azok az NGO-k, LMBTQ- és Black Lives Matter-féle szervezetek, amelyek nemhogy csak a keresztény eszmerendszerrel nem összeegyeztethetők, hanem azt egyértelműen fel kívánják számolni. (Provokatív magatartásukat jól példázza a mostani Sziget fesztiválon a Megváltó, Jézus Krisztus nemének tényét firtatva relativizáló, áltudományos, a Szentírás tanításával szembemenő egyik diskurzusa is. A keresztény tanítás szerint Jézus Krisztus ugyanis valóságos Isten és valóságos ember. Emberi természetében pedig ő Isten fia, vagyis férfi volt!)

Orbán Viktor Tusnádfürdőn elhangzott ez évi beszédének az a mondata váltotta ki a világ liberális oldalának a felháborodását, hogy mi, magyarok (és európaiak) nem akarunk kevert fajú – értelemszerűen vegyes kultúrájú – néppé válni. Tekintsünk most el attól a triviá­lis tudományos ténytől, mely szerint a Földünkön most élő Homo sapiens természetesen egy faj, de azt többféle fajta nép alkotja. Következésképpen fajelméletről sem lehet beszélni, hanem csak fajtaelméletről, de történelmileg a miniszterelnök által használt fogalom vált – ugyan helytelenül – általánossá.

Nyilvánvaló, hogy egy népcsoport – legyen az fehér, fekete, mongoloid, sémi, indiai jellegű – kultúráját nem kizárólagosan az eredete határozza meg. Ugyanakkor tudományosan bizonyítható, hogy a kettő között van összefüggés. Gondoljunk csak a déli népek temperamentumosabb habitusára, amely a kultúrájukban is tetten érhető. Fordított hatásról természetesen nem beszélhetünk. Vagyis, hogy a különböző kultúrák az ember fajtájára – genetikai adottságaira – is hatással volnának.

Az egyes vallásokra mint a kultúra részeire szokás tekinteni. Ugyanakkor az egyes vallások maguk is kultúraalakító tényezők. (Egy német mondás szerint ohne Religion gibt es keine Zivilization. Vagyis vallás nélkül nem létezik kultúra sem. Ezt a tételt természetesen az ateisták nem fogadják el.)

Az egyes vallásoknak/kultúráknak egy másikhoz való viszonyulása eltéréseket mutat. Ezen a téren az európai – ha egyes nyugat-európai országokban ugyan csak már maradványaiban létező – keresztény kultúrára kétségkívül elsősorban, de nem kizárólagosan az arab népekhez köthető iszlám jelenti a legnagyobb veszélyt. Ugyanis mindenféle állítással ellentétben szögezzük le, hogy – még ha létezik is kivétel – az iszlám alapvetően intoleráns és agresszív vallás és egyben politikai eszmerendszer. Mohamed először utóbbi alapjait fektette le, majd ezt követően a vallásit. A radikális iszlám végső célja ugyanis egy világméretű kalifátus kiépítése! (Marokkó magát a mérsékelten iszlám államokhoz tartozónak nevezi. Mindez azt jelenti, hogy ebben az országban, ha valaki az iszlám hitről át akar térni a keresztényre, akkor nem végzik ki, mint például az iszlám szunnita ágához tartozó Szaúd-Arábiában vagy a siíta Iránban, hanem tettéért/szándékáért „csak” börtönbüntetés jár.)

Az elmondottak tükrében célszerű értékelni Orbán Viktor miniszterelnök azon kijelentését, hogy miért nem akarunk kevert fajú néppé válni.

Bíró László nyugállományú római katolikus tábori püspök a vallásokhoz/kultúrákhoz a mai liberális világ által elfogadott hozzáállását, illetve az egyes vallásokat ért támadások esetén várható reakcióját elemezve a következőket mondta: Ha az iszlámot éri valamilyen, (akárcsak vélt) támadás, arra a reakció a terror. A zsidóság esetében azonnal előhozzák az antiszemitizmus vádját. Ha viszont a keresztényeket, mint a világon a ma legüldözöttebb felekezeti közösségeket – elsősorban katolikusokat – érik atrocitások, akkor a velünk szemben elvárt reakció a tolerancia kell hogy legyen.

Nos, ennyit a liberális világ vallásokhoz viszonyuló hierarchikus értékrendszeréről. Ez ellen pedig nekünk, hitüket valló, azt és arra épülő kultúrájukat megőrizni kívánó keresztényeknek a politika valamennyi színterén keményen harcolnunk kell!
 

A szerző mérnök-közgazdász, egyetemi tanár

Borítókép: Orbán Viktor miniszterelnök (középen), Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke (balra) és Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke (jobbra) a miniszterelnök előadása előtt a 31. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborban az erdélyi Tusnádfürdőn 2022. július 23-án. (Fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher)

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right
Szőcs László avatarja
Szőcs László

Hígtrágya és pogrom Hollandiában

Sitkei Levente avatarja
Sitkei Levente

Ez itt az én hazám

Bayer Zsolt avatarja
Bayer Zsolt

Mivé lett világunk?

Deák Dániel avatarja
Deák Dániel

Orbán államférfi, Magyar botrányhős

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.