Az említett eseménysorokhoz kötött időpont a második világháborút követő korszak szempontjából vízválasztó jelentőségűnek tekinthető. A Nyugat-Európára, de tágabb értelemben az egész világ nem kommunista országaira addig jellemző, ugyan differenciált, de mégis egységesnek nevezhető jobboldali eszmerendszert akkortól kezdte fokozatosan háttérbe szorítani az új baloldaliság, amelynek evolúciója vezetett a mai balliberális világnézetnek a térhódításához. A fő probléma, hogy ezek a szellemi irányzatok meghódították az Európai Unió intézményrendszerét: az Európai Parlamentet, a bizottságot, a bíróságot, az ügyészséget. Nyugodtan leszögezhetjük, a balliberális eszmerendszer az említett uniós csúcsszervezetek működésének ideológiai alapjává vált. E helyzetre vezethető vissza az EU-nak a Magyarországgal, valamint Lengyelországgal szembeni, minden jogi alapot nélkülöző diszkriminatív magatartása, amely a két országnak járó uniós pénzek visszatartásában tárgyiasul.
Orbán Viktor nyolc évvel ezelőtt az EU-t (valamint nem kis mértékben az USA-t) is egyre inkább hatalmába kerítő balliberális világnézettel szemben meghirdette az illiberális demokrácia ideológiáját. Azt, hogy ideológiai alapon mennyire tévútra jutott Európában még a magát kereszténydemokráciának nevező politika is, jól kifejezésre juttatta Angela Merkel utolsó budapesti látogatása során a magyar miniszterelnökkel közösen tartott sajtótájékoztatóján tett azon kijelentése, mely szerint a kereszténydemokrácia ideológiai alapja a liberális demokrácia. Nos, ez aztán a fából vaskarika! (Talán még bizonyítani sem kell, az a liberalizmusnak mint világnézetnek és politikai gyakorlatnak a megjelenési formája. A kereszténydemokrácia világnézeti alapját pedig a kereszténység eszmerendszere jelenti!)
Az illiberális demokrácia mint számunkra követendő eszmerendszer meghirdetése azért keltett nagy felháborodást a balliberális oldalon, mert ők mást nem tudnak elfogadni, mint a saját nézetrendszerüket. Amelyet, ha csak magukra vonatkoztatnának, véleményem szerint nagyobbrészt senkit sem zavarna. Esetükben azonban természetesen nem erről van szó. A liberális eszmerendszer talaján működnek azok az NGO-k, LMBTQ- és Black Lives Matter-féle szervezetek, amelyek nemhogy csak a keresztény eszmerendszerrel nem összeegyeztethetők, hanem azt egyértelműen fel kívánják számolni. (Provokatív magatartásukat jól példázza a mostani Sziget fesztiválon a Megváltó, Jézus Krisztus nemének tényét firtatva relativizáló, áltudományos, a Szentírás tanításával szembemenő egyik diskurzusa is. A keresztény tanítás szerint Jézus Krisztus ugyanis valóságos Isten és valóságos ember. Emberi természetében pedig ő Isten fia, vagyis férfi volt!)
Orbán Viktor Tusnádfürdőn elhangzott ez évi beszédének az a mondata váltotta ki a világ liberális oldalának a felháborodását, hogy mi, magyarok (és európaiak) nem akarunk kevert fajú – értelemszerűen vegyes kultúrájú – néppé válni. Tekintsünk most el attól a triviális tudományos ténytől, mely szerint a Földünkön most élő Homo sapiens természetesen egy faj, de azt többféle fajta nép alkotja. Következésképpen fajelméletről sem lehet beszélni, hanem csak fajtaelméletről, de történelmileg a miniszterelnök által használt fogalom vált – ugyan helytelenül – általánossá.
Nyilvánvaló, hogy egy népcsoport – legyen az fehér, fekete, mongoloid, sémi, indiai jellegű – kultúráját nem kizárólagosan az eredete határozza meg. Ugyanakkor tudományosan bizonyítható, hogy a kettő között van összefüggés. Gondoljunk csak a déli népek temperamentumosabb habitusára, amely a kultúrájukban is tetten érhető. Fordított hatásról természetesen nem beszélhetünk. Vagyis, hogy a különböző kultúrák az ember fajtájára – genetikai adottságaira – is hatással volnának.
