Békesi egyik fontos tétele volt, hogy a munkanélküliség jelentősen nőni fog 2016 és 2018 között. Ez még napjainkra sem következett be, annak ellenére, hogy a koronavírus okozta első sokkokon túl vagyunk, és a háború is erősen érezteti hatását. Szintén fontos tétel volt – amit más baloldali politikusoktól is rendszeresen hallhatott a publikum –, hogy a közmunkaprogramnak semmilyen más szerepe nincs, mint kozmetikázni a foglalkoztatási adatokat, valamint a munkájuk elvesztése miatt aggódó közmunkások tömegeit megfélemlítve Fidesz–KDNP-szavazókká konvertálni százezreket – akár akaratuk ellenére. Vagyis Békesi szerint a közmunkaprogram lényegében a hatalom újratermelésének az eszköze egy kiszolgáltatott szavazói rétegen keresztül.

Ez a nézet azonban régen megbukott, ha ugyanis ez lenne a helyzet, akkor a kormányzatnak érdekében állt volna, hogy a programban tartsa ezeket – a baloldal szerint – a helyi hatalomnak kiszolgáltatott embereket. Csakhogy pontosan ennek az ellenkezője történt: az állam számos képzést biztosított a közmunkásoknak, így túlnyomó többségük ma szakmunkásként, vállalkozóként, alkalmazottként remekül megél a piacról. Aki az utóbbi években hívott víz-, villanyszerelőt, vagy kisebb javításokat végeztetett az ingatlanján, az tapasztalhatta, hogy a borsos árak ellenére nehéz jó szakembert találni, vagy ha mégis, akkor sokat kell rá várni, annyi munka adódik. Ez pedig azt is jelenti, hogy az addig a vagyoni szempontból a társadalom alsó harmadába tartozó honfitársaink jelentős része sosem látott jólétben élhet. (Megjegyzem, hogy ennek közvetett bizonyítéka Jakab Péter bukása, aki az „elszegényedett melósokat” célzó üzeneteivel lényegében nulla támogatást tudott összeszedni az elmúlt két évben.)

A Békesivel készült legfrissebb, másfél órás beszélgetésben ismét olyan ordas hazugságok hangzottak el, amelyek mellett nem mehetünk el szó nélkül, még ha a terjedelmi korlátok okán nem is tudunk mindegyik állítással foglalkozni.

– Arra játszani, hogy a mi érdekeink indokolják, hogy ne ítéljük el a háborút kirobbantó putyini rezsimet, ez a legcinikusabb, a morálisan legzüllöttebb álláspont – fejtegeti Békesi. – Az nem véletlen – folytatta a bukott politikus –, hogy a világ megrökönyödve nézi Orbánéknak azt a politikáját, amely nem hajlandó egyértelműen elítélni, sőt ugye mentegeti is a putyini agressziót és már-már elfogadja azt az alternatívát, amit az oroszok terjesztenek, hogy itt Ukrajna követett el agressziót az orosz társadalommal szemben – mondta.

Ezen kijelentések valóságtartalmáról bárki meggyőződhet. A miniszterelnök és a miniszterek, a köztársasági elnök a hazai és a világ nyilvánossága előtt számtalanszor kifejtették az elmúlt hónapokban: elítélik Oroszország agresszióját, kiállnak Ukrajna területi szuverenitása mellett. Orbán Viktoron és Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszteren kívül Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter ugyanezeket mondta el a CNN amerikai liberális hírtelevízió adásában és máshol is. Mindezek fényében döbbenetes Békesi kirohanása, amely vagy a megkeseredettségre, vagy a józan ész hiányára utalhat.

A műsorvezető kifogásolta, hogy a kormány „azt szajkózza”, hogy mielőbb béke kell. Friderikusz szerint ez azt jelenti, hogy akkor Ukrajna tegye le a fegyvert és nyugodjon bele a területvesztésbe, vagy esetleg azt, hogy Oroszországnak ki kellene vonulnia. Bár ez utóbbit ő mégsem hiszi.
Az egyébként egy pillanatig sem merült fel a beszélgető felekben, hogy a magyar kormánynak, Magyarországnak – és a világnak – lényegében mindegy, hogy milyen okból jön létre a béke vagy akár egy tartós tűzszünet. Nem véletlen, hogy ezt a kabinet egyetlen tagja sem definiálta. De a valóságtól elrugaszkodott Friderikuszt és Békesit az ilyen apróságok nem érdekelték.

Ezután a bukott politikus belehergelte magát a miniszterelnök Tusványoson mondott egyik gondolatsorába, amely szerint az oroszok arra törekednek, hogy az őket távolról, a front ukrán szakasza mögül veszélyeztető fegyverrendszerek miatt egyre nyugatabbra tolják állásaikat, vagyis az amerikai nehézfegyverek érkezése Ukrajnába tovább eszkalálja a konfliktust. – Egy életveszély, vérlázító dolog – kommentálta a kormányfő szavait Békesi.

Az persze megint csak nem zavarta a beszélgető feleket, hogy a kormányfő katonai szempontból olyan összefüggést vázolt fel, amely olyan magától értetődő, mint az egyszeregy. Józan ésszel is belátható, hogy ha valamely hadsereget a front mögül, távolról veszélyeztet egy fegyverrendszer, akkor mindent megtesz a kiiktatására, legyen az precíziós csapás vagy egy hagyományos offenzíva. De ez a logika nagyban is igaz az oroszokra: a komoly fenyegetések távoltartásának szándéka már az 1962-es kubai rakétaválság során is megmutatkozott. Az atomháború árnyékában a szovjet főtitkár ekkor azt kérte az Egyesült Államok elnökétől a deeszkalációért cserébe, hogy az USA ne rohanja le Kubát, és ami esetünkben fontosabb, hogy Amerika vonja ki atomrakétáit Törökország területéről, amelyek közeli és komoly fenyegetést jelentenek a Szovjetunióra. Az ilyen összefüggéseket azonban figyelmen kívül hagyja a két beszélgető, ha azt lehet sugallni, hogy „gonosz Orbán”.

– Putyin számára létkérdés, hogy legyen valaki az EU-n belül, aki meg tudja akadályozni az egységes fellépést – mondta Békesi a magyar miniszterelnökre utalva. Erre már tényleg csak annyit lehet mondani, hogy sajnos ez a terv dugába dőlt, mert eddig megszavaztunk hat szankciós csomagot.

Végezetül érdemes még megemlíteni, hogy Békesi és Friderikusz a legnagyobb egyetértésben beszélgetett arról, hogy Orbán Viktor megállapodott Putyinnal, hogy Kárpátalja visszakerül Magyarországhoz ukrán vereség esetén. A baloldali publikumnak azonban nem kell aggódnia, ha a kormány ekézéséről van szó, akkor Krekó Péter nem fog előugrani a bokorból, hogy cáfolja a washingtoni–kijevi összeesküvés-elméleteket. A tényellenőrök sem fognak lázas Google-keresésekkel bajlódni, hiszen tudjuk, vannak a jó álhírek és az orosz álhírek. Őket pedig csak a második kategória érdekli.

Talán ennyi is elég, hogy lássuk: az egész beszélgetés egy őrület, másfél órányi tényferdítés, meghallgatását senkinek nem ajánljuk.

Borítókép: A médiaszövetség vizsgálatot követel Friderikusz Sándor ügyében (Fotó: MTI/Földi Imre)