A magát Kijev főpolgármesterének, Vitalij Klicskónak kiadó orosz humoristával folytatott tereferéjéből egyfelől megtudtuk, hogy Karácsony úgy hazudik, mint a vízfolyás. Igaz, ez nem újdonság, nincs hírértéke. Ugyan kit hoz lázba, hogy hetekkel ezelőtt még azt állította, angolul tárgyalt az ál-Klicskóval, most meg kiderült, tolmács segített neki áthidalni a nyelvi szakadékot? Vagy ki lepődik meg azon, hogy korábban még azt hirdette: hamar rájött az átverésre, és bontotta a telefonvonalat – miközben legalább tíz percig jópofizott az orosz humoristával, láthatóan odavolt meg vissza, hogy egy ilyen nagy ember szóba áll ővele, s nem úgy tűnt, mint aki átlátna a szitán? A hazudozás Gergelynél a levegővételhez szorosan kapcsolódó rítus, lapozhatunk is.

Mindezeknél sokkal súlyosabb, megbocsáthatatlan bűn, amit szülőhazájáról mondott. Azt gagyogta, hogy Magyarország az oroszellenes szankciók ügyében a „rossz oldalon” áll. „Sajnos a magyar kormány a rossz oldalon áll ebben a konfliktusban, és a szankciókat nagyon nehezen sikerült keresztülvinni, de örülök, hogy végül elfogadták ezt a csomagot” – lelkendezett. Hozzátette: Orbán Viktor elszigetelődött, az „Orbán-rezsim” már nem sokáig marad hatalmon, tudniillik Brüsszelnek megvannak a remek eszközei, hogy „jobb belátásra bírják” a magyar kormányt. (Tudjuk: zsarolással, fenyegetéssel, nemzetközi médiaterrorral, a nekünk járó pénzek elvételével, Sargentini-jelentéssel – ahogyan szokták.)

És akkor itt most álljunk meg egy pillanatra, és lassan, türelmesen emésszük meg mindezt! Egy idegen, külföldi városvezetővel tárgyalva Karácsony Gergely nem a saját hazája mellett áll ki, nem a magyar emberek létérdekeit képviseli, nem az ország energiabiztonságát tartja szem előtt, hanem az eszét vesztett, a szankciókkal önmagát tüdőn lövő, ön- és közveszélyes brüsszeli birodalom mellett. Nemcsak hogy elfogadja, hanem kifejezetten örül (!) annak, hogy Brüsszel a nekünk járó pénzek visszatartásával zsarol minket. Sőt bizakodik, hogy a zsarolás eredményes lesz, megtörnek minket. A szomszédban háború dúl, s elég egyetlen elhibázott lépés, hogy Magyarország energiaellátása összeomoljon. Erre Karácsony – akinek butaságánál csak a rosszindulata hajmeresztőbb – a minél öngyilkosabb szankciókért liheg, amelyek nyilvánvalóan tönkreteszik a hazánkat, tönk szélére juttatják a családokat. Ám Karácsony Gergelynek nem számít, ha mi a szankciókba beledöglünk, ugyanis ő meg a semmirekellő sleppje gondtalanul éldegél majd tovább a budai hegyekben, lesz bőséges fizetésük és fűtött munkahelyük, sofőrjük (legalábbis 2024-ig), s időnként tengerből kilovaglásra is futja majd a spórolt pénzükből. Mit lehet erre mondani? Ami szalonképes, olyat nem sokat.

Jól látszik: Karácsony Gergely számára értelmezhetetlen fogalom a nemzeti érdek, a hazaszeretet. Az egyetlen, amire alkalmas (a fészbukozáson és a biciklin való manökenkedésen kívül): a birodalmi parancsok szolgalelkű végrehajtására. Karácsony Gergely Brüsszel önálló gondolkodásra képtelen, elfuserált kiszolgáló személyzete. Aki mostani „őszödi beszédével” megmutatta, mi rejtezik félszeg mosolya mögött.

És ugyanez pepitában a magyarországi baloldal. Sosem Magyarország boldogulása lebeg a szemük előtt, sosem honfitársaik érdekeit védik, hanem mindig másokét, az idegenekét. Mindenki fontosabb nekik, mint mi, magyarok. A nemzetközi spekulánsok, a katával trükköző, dúsgazdag multinacionális cégek, a tíz országon átcsörtető barbár horda, a külhoni magyarokat terrorizáló ukrán és román nácik, Washington geopolitikai érdekei vagy éppen a hazai közműcégeket annak idején bagóért lenyúló svindlerek garantált nyeresége. Bárki jó nekik, csak a magyarok nem. A magyarországi balliberális politikus azt tetteti, hogy a rokonod, ám ha kiteszed a lábad hazulról, a szomszédokkal közösen kifosztja a kamrádat.

Borítókép: Karácsony Gergely és Gyurcsány Ferenc (Fotó: Kurucz Árpád)