Anyaként tapasztalom meg, milyen saját „csomaggal” érkeztek a gyerekeim és hogy mekkora feladat új dolgokat tanítani nekik. Minden nehézséggel együtt sem bánom, hogy mellettem vannak és látom őket növekedni, változni. Ugyanakkor megértem azt, aki nem vállalhat vagy nem vállalt gyermeket, és nem gondolom, hogy mindenkinek kötelező anyaszerepben/apaszerepben is megélnie önmagát – legyen annak oka fizikai vagy lelki természetű.

Mégis, úgy érzem, vannak olyan félrevezető és értelmetlen eszmefuttatások, amelyek a gyermekvállalás kérdését degradálják és amelyeket nem hagyhatunk kritika nélkül. A minap egy amerikai kutatásra hivatkozó írásban az alábbi okokat jelölték meg a gyermeket nem vállaló megkérdezettek: a megnövekvő szén-dioxid-kibocsátás, valamint a bizonytalannak látszó jövő, plusz a túlnépesedés ­miatt sem érdemes szülővé válni, az utóbbi pláne azt indokolja, hogy örökbe fogadjunk, és ezzel „jobbá tegyünk egy életet”.

Ha az olvasó ezeket az elképesztő gondolatokat látva érdeklődne, mégis, mennyire releváns kutatás alapján jelenti ki ezeket az eredeti amerikai cikk szerzője, akkor érdemes keresgélnie a neten. Gyorsan kiderül, hogy egy tavaly áprilisi egyetemi kutatásról van ez esetben szó, amelynek során 24 (!) főt meg is kérdeztek, akik a 18 és 35 év közötti korosztályt képviselték. Tehát: nem egy reprezentatív felmérésről olvasunk, legalább száz vagy inkább ezer megkérdezettel, ezen kívül azt sem tudjuk, hogy milyen végzettségű és milyen nemű megszólalókról volt szó. Ugyancsak érdekes kérdés, hogy miért nincs számunkra, magyar olvasók számára hazai kutatás az amerikai mellé illesztve.

Szerencse, hogy szüleink vagy nagyszü­leink, akik sokszor a mainál százszor bizonytalanabb helyzetben éltek le egy életet ‒ háborús időkben vagy akár csak borzalmasan nehéz anyagi körülmények között ‒, nem így gondolkoztak. Még a szüleink sem foganhattak volna meg ilyen aggodalmakkal a háttérben, nemhogy a mai harmincas, negyvenes nemzedék! Hol volt itt stabil jövő? Bármilyen káros vegyi anyag szaporodása a termőföldben vagy a levegőben – műtrágyától a koromig –okot adott-e arra, hogy a párok ne akarjanak gyermekeket? Ami pedig a túlnépesedés kérdését illeti: épp a legszegényebb országokban született és születik a legtöbb gyermek.

Ma, amikor gyakran inkább azzal találkozunk itt Európában, hogy sokan kényelmi szempontból nem akarnak babát – a szüleik mellől sem szívesen költöznek el, nemhogy független életet válasszanak –, hiteltelen egy olyan felmérésre hivatkozni, ami 24 (!) ember véleményét tükrözi, mondvacsinált indokokkal. Hiszen a nem kényelmi okból gyermeket nem vállalók esetében a karriertényező mellett ott lehet a negatív családi minta vagy akár a korán, kényszerből vállalt szülői szerep, állhat tragédia vagy betegség a háttérben. Ezek érthető és értelmezhető szempontok. A túlnépesedésre vagy a növekvő szén-dioxid-kibocsátásra hivatkozó megszólalóval nem tudom, hányan találkoztak? A környezetvédelmet, mint indokot, ilyen félremagyarázó kontextusban még a 2019-ben alapított Birth Strike (Szüléssztrájk) mozgalom szereti emlegetni – a brit csoport a klímavészhelyzetre és a civilizációs összeomlásra adott válaszként biztatja arra a férfiakat és nőket, hogy ne akarjanak utódokat.
Vajon miért merül fel az olvasóban, hogy a környezet védelmére való hivatkozás mögött sokkal inkább a fogyasztói társadalom gátlástalan támogatóit lehet sejteni, semmint a valódi környezetvédők sokaságát? Vagy olyan huszonéveseket és harmincéveseket, akik számára a társadalmi, közösségi hovatartozás már semmit sem jelent?

Ugyanakkor a téma már a 2000-s években előkerült: az Oregoni Állami Egyetem egy 2009-es vizsgálata is azzal szembesített bennünket, hogy az Egyesült Államokban minden egyes baba (születése) 9441 tonnával több szén-dioxiddal növeli az egy fő szülőre vonatkozó károsanyag-kibocsátást. A klímakutató demográfusok tehát már ekkor rio­gattak, majd folytatták mások is a sort. A 2017-es Wynes és Nicholas-féle tanulmány összegzése szerint a kevesebb gyermek világra hozása az egyik, ami csökkenti a személyes szén-dioxid-kibocsátást. Mintha a klímaváltozás elsősorban a túlnépesedés következménye lenne… Hazánkban ilyen eredményeket mutató „kutatásokkal” érdekes módon nem találkozunk. Talán nemcsak azért nem, mert Magyarországon sokkal inkább a népességfogyás a probléma: egy nőre még ma is csak 1,5 gyermek jut. A Világbank 2021-es felmérése szerint a legelöregedettebb országok között a 20. helyen állunk – az első helyet elvitte Japán, igen sok azonban az „előkelő” helyen álló európai ország is…

Ha csak a Wikipédia túlnépesedésre vonatkozó szócikkét nézzük, az alábbiakat találjuk: „A nyugati jóléti társadalmakban a vagyon nem a gyerekektől a szülők irányába áramlik, hanem a szülőktől a gyerekek felé, így a gyerekvállalásnak nincs gazdasági haszna a család számára. A szülővé válás pszichológiai értéke kerül előtérbe, és az erre irányuló vágyak kielégítéséhez általában egy-két gyermek vállalása is elég, így jellemzőek a nukleá­ris [hagyományos] családok kevés gyerekkel. Mindezek hatására a népesség lassú csökkenésnek indul.”

Az utóbbi tanulmányrészlet valószínűleg egyértelmű az olvasó számára. Nyilvánvaló, ahhoz, hogy valaki lelkileg is szülővé váljon, felelősségtudatra is szükség van. Mind a gyermeknevelés, mind a környezet megóvásáért tett dolgok felelősségvállalással járnak, legyen szó saját vagy örökbe fogadott gyermekről, kert vagy családi gazdaság, akár egy háztartás ökotudatos fenntartásáról. A felelősség elutasítása pedig nem a Föld védelmét szolgálja, hanem hosszú távon az emberi értékek felszámolásához vezet. Arról nem is szólva, hogy ha nincs utódjuk, a most lelkes szülésellenes fiatalok is ellátás nélkül maradnak, és nem lesz, aki majd eltartsa őket, ha megöregszenek.

A szerző újságíró, művészettörténész

Borítókép: Illusztráció (Fotó: 123rf.hu)