Az orosz–ukrán háború katonai eseményeiről szóló hírek napról napra zúdulnak ránk. Lassan elveszítjük az érdeklődésünket, mert már alig ismerjük ki magunkat az információk, ­dezinformációk áradatában. A hírek özöne miatt nem látjuk a fától az erdőt. Persze éppen ez a cél – kifárasztani bennünket, és a lényeget eltakarni előlünk. Az egyik lényeges kérdés: az Ukrajna fölötti gazdasági hatalom megszerzéséért folytatott harc. Hiába halljuk, hogy ez a háború magasztos eszmékért, ideákért folyik. A pőre valóság bizony itt is az, hogy a színfalak mögött üzletemberek, befolyással üzérkedők és kétes hátterű kalandorok mozognak. Persze dollármilliárdokról és ukrán emberek millióinak sorsáról is szól ez a történet.

Még 2014-ben, a Majdan forradalmának hívott művelet során több milliárd dolláros amerikai befektetéssel sikerült az oroszbarát rezsimet megbuktatni. Victoria Nuland áldásos tevékenysége Kijevben ma már közismert. Ezt követően az akkori alelnök, Joe Biden fia és köre már meg is jelent a legnagyobb ukrán energiaszolgáltató, a Burisma igazgatótanácsában. Még ebben az évben az ukrán cégvezetők delegációja üzleti vacsorán találkozott Washingtonban Joe Bidennel. (Amit akkor még nem tudhatott a közvélemény.) A szépen induló amerikai üzleti terveket azonban beárnyékolta a közelgő, 2016-os elnökválasztási kampány. Amikor váratlan kihívóként bukkant fel az üzletember, Donald Trump.

A demokrata jelölt, Hillary Clinton stábja mozgásba lendült. Megbíztak egy leszerelt brit hírszerzőt, Christopher Steele-t, hogy derítse fel Trump állítólagos orosz kapcsolatait. A volt ügynök megszolgálta a fizetését. A vaskos dossziét a Clinton-stáb eljuttatta az FBI-hoz. Erre hivatkozva pedig a nyomozóiroda elkezdte a vizsgálatát. Később aztán kiderült, hogy a brit anyaga jórészt hallomásokból, ferdítésekből és hazugságokból állt össze. De az akkor nem számított. A kampány másik fő ága az volt, hogy Hillary Clinton külügyminiszterként nem a védett, hivatali informatikai rendszeren keresztül kommunikált. Ezzel pedig érzékeny, sokszor nemzetbiztonsági jelentőségű információk védelme is sérülhetett. Az FBI azonban úgy látta, hogy nem bizonyítható a titkos anyagok kiszivárgása, ezért idejekorán lezárta a nyomozást.

Mindezek ellenére Donald Trump megnyerte az elnökválasztást, ami a demokraták mögött felsorakozott üzleti csoportok érdekeit nagyban megzavarta. Ezért aztán a balliberális média – kihasználva Trump időnként kétségtelenül kétértelmű nyilatkozatait – tovább építette az oroszbarát elnök képét. Ezzel egyrészt rombolták tekintélyét, népszerűségét, másrészt paravánt húztak az Ukrajnában folyó üzleti folyamatok elé. Amiről 2019-ben lebbent fel a fátyol, amikor Hunter Biden a laptopját egy autókereskedésben felejtette. A kikerülő dokumentumok szerint az ifjabb Biden az aranyifjak gondtalan életét élte Kijevben. Drog, ukrán prostituáltak és persze a pénz. A média segített. „Bebizonyították”, hogy a videók, fényképek és dokumentumok hamisak. Sőt ez tudatos orosz provokáció, amellyel Trump elnök újraválasztását akarják elősegíteni.