Mindeközben a nagyrészt balliberális orgánumokból álló nemzetközi média tabuként kezeli ezt a helyzetet, s még csak nem is pedzegetik, hogy ez milyen nemzetbiztonsági kockázatokat és globális geopolitikai zűrzavart okozhat, az elnöki hivatal totális lejáratásáról nem is beszélve.
Amíg például az bejárta a világsajtót, hogy Angela Merkel egykori német kancellárnak remegett a keze egy eseményen vagy mondjuk Vlagyimir Putyin arcának rezdüléseiből az orosz elnök állítólagos betegségeiről kezdtek spekulálni, addig az nem érte el az ingerküszöbüket, hogy Joe Biden a Fehér Ház kertjében eltévedt. Vagy hogy több alkalommal is szellemekkel próbált kezet rázni. De említhetnénk azt is, amikor egy nyilvános eseményen nem emlékezett rá, hogy ő az amerikai elnök, és szenátorként mutatkozott be. Még arra is volt példa, hogy a helyettesét konferálta fel elnökként. Ugyancsak emlékezetes, hogy keresztül-kasul keverte az ukrajnai háborút a több évtizeddel ezelőtti iráni konfliktussal.
Egészen szürreális – orvosi szempontból pedig aggasztó – jelenet volt, amikor egy kitüntetett veteránra fordítva helyezte fel a medált, s fel sem tűnt neki, hogy az a szerencsétlen obsitos hátán csüng.
Egy alkalommal Biden az időben is visszautazott két évet, amikor az év elején azt mondta egyik beszédében, hogy az amerikaiak joggal lehetnek optimisták az „előttünk álló 2020-as esztendőben”. Ráadásul az elnök nem egyszerűen az évszámot tévesztette el, hiszen a koronavírus elleni vakcinák beadatásának a fontosságáról is értekezett, holott addigra már régen lezajlott az országos oltási kampány.
Természetes dolog, hogy idősebb korában ügyetlenebb lesz az ember, és a szellemi képességei is hanyatlani kezdenek. Ám az már nem természetes, hogy ilyen állapotban valaki amerikai elnök lehet, a sajtó pedig mélyen hallgat arról, hogy a király meztelen. Pedig a tét óriási, ugyanis Biden újabb szegnek bizonyul a szétesőben lévő, Kissinger-féle világrend koporsójában. Jó esély van rá, hogy Putyin nem rohanta volna le Ukrajnát, ha bárki más lenne az Egyesült Államok első embere, s lehetséges, hogy az afganisztáni kivonulás sem annyira kapkodva és fejetlenül történt volna, hogy a tálibok pár napon belül át tudják venni a hatalmat.
A Demokrata Párt ráadásul nemcsak azzal hiteltelenítette magát, hogy a leépülés egyértelmű jeleit mutató öregembert indította.
A saját állítólagos balliberális értékrendjüket is sutba dobták azzal, hogy olyasvalaki mögé álltak be, aki rendszeresen felháborodást kelt a rasszista, fehér felsőbbrendűséget valló, férfisoviniszta kiszólásaival és arrogáns, sőt agresszív viselkedésével.
Biden még a demokrata szavazók egy részét is megbotránkoztatta azzal, hogy a 2020-as választás előtt azt vágta a Charlamagne Tha God nevű színes bőrű rádiós műsorvezető fejéhez, hogy nem is igazi fekete, aki Donald Trumpra szavaz. Emellett több más alkalommal is tett becsmérlő megjegyzéseket az afrikai amerikaiakra. Egy veterán napi ünnepségen pedig nemes egyszerűséggel „nagyszerű négernek” nevezte Satchel Paige afroamerikai baseballjátékost, ám az angol „negro” kifejezés manapság szitokszónak számít a tengerentúlon, s nem ritka jelenség, hogy ott csak azért bocsátanak el valakit az állásából, mert kiejti ezt a szót. Egy sajtótájékoztatón Biden a saját fekete tanácsadóját is mélyen megsértette azzal, hogy „boy”-nak titulálta, vagyis olyan jelzővel illette, amelyet korábban szintén a rabszolgatartók használtak. A gyermekeket pedig szegényekre és fehérekre osztotta fel az egyik beszédében, ami a multietnikus Egyesült Államokban szentségtörésnek számít, s záporoztak is rá a bírálatok emiatt.
Egy 2019-es fórumon Biden egy tolószékes nyugdíjas farmert sértegetett annak testi adottságai miatt.
A kampányeseményen a mozgáskorlátozott iowai férfi úgy vélte, hogy a 80. életévéhez közeledő politikus túl idős az elnöki tisztség betöltéséhez. Erre Biden először hazugnak nevezte a farmert, majd rendkívül ízléstelenül inzultálni kezdte: „Mellesleg nem én vagyok tolókocsihoz kötve. Csináljunk fekvőtámaszokat, ember, vagy menjünk futni, de versenyezhetünk másban is. Mondjuk csinálhatnánk egy IQ-tesztet is. […] Figyelj, dagi, a következő az ajánlatom […].” Nem nehéz elképzelni, hogy a balos sajtóban mekkorát szólt volna, ha Donald Trump viselkedett volna így, hiszen az egykori elnök megnyilvánulásait nagyítóval figyelték, és a bolondtól kezdve a pszichopatán át a náciig mindennek elnevezték.
Joe Biden más alkalommal is dicsekedett a „sziporkázó” intelligenciájával. Néhány évtizede egy New Hampshire-i eseményen az első elnökjelölti kampányát is kisiklatta azzal, hogy megalázott egy kellemetlen kérdést neki szegező szavazót. Amikor a Frank Fahey nevű középiskolai tanár azt firtatta, hogy Biden milyen jogi iskolát végzett, válasz helyett az elnökaspiráns ingerülten azt felelte: „Valószínűleg sokkal magasabb intelligenciaszinttel rendelkezem, mint ön.” Később egyébként bebizonyosodott, hogy Biden több alkalommal is plagizált az egyetem alatt.
A 2019-es előválasztási turnéján Iowa államban Biden azért förmedt rá egy egyetemista lányra, mert a diák szóvá merte tenni, hogy elég rosszul teljesített az első fordulóban.
A demokrata párti veterán politikus erre meglehetősen ingerülten „kutyafejű hazug pónikatonának” nevezte a fiatal nőt. A bizarr kifejezés jelentése egyébként meglehetősen homályos, máig nem tudni pontosan, hogy Biden mit is akart mondani.
