Mmmm… megérkeztünk. Megérkeztünk ismét a gennyek földjére, kalauzunk, szakértőnk, előkóstolónk pedig egy bizonyos Csurgó Dénes a 444.hu „újságírója”.

Csurgó Dénes… Gondolná a magamfajta olvasó, ezzel a névvel mégsem lehet valaki teljesen 444-es „újságíró”, mégis csak Csurgó, ez a somogyi kis ékszervároska, ahol otthon van Tinódi Lantos Sebestyén, a Festeticsek, no és persze Csokonai Vitéz Mihály – mondjuk imigyen:

„[…] Ezt minap egy jámbor magyar énekelte, / S benne a huszadik századot képzelte. / Ne is félj, óh magyar, talám akkorára / Boldogabb nap jön fel reád valahára: / S aki mérget forral hazádnak ellene, / Megveri a magyar seregek istene.”

Meg aztán, olyan magyaros bajsza is van ennek a Csurgónak, olyan ránézésre. Aztán meg leírja ezeket. S persze mindjárt tegyük hozzá azt is, hogy korunk legnagyobb antiszemitái a woke-ok, a megvilágosodottak, a haladók, mondjuk olyan közismert antiszemitával, mint Alexandria Ocasio-Cortez, meg a fekete „emberjogi” zsenik, a BLM-aktivisták, no és persze a zsidó öregasszony szomszédjukat agyonverő és az ablakon kihajító arab és egyéb muszlim migránsok, akik miatt a Nyugaton élő zsidó közösségeknek lassan egy perc nyugtuk sincsen, s akiket ezek a csurgósok imádnak és kényeztetnek.

Azt persze nehéz eldönteni, kinek is akar leginkább rosszat, kit akar összekenni önmagával, hogy gusztustalan legyen, mint egy kutyajelmezes parti drag queen fellépőkkel, a háttérben pedig vokálozik néhány szakállas és terhes „férfi” – Mel Gibsont vagy Novák Katalint?

Bár valószínűleg mindkettőt.

És a „jól értesült” kis gennyládák fontoskodásával idézi Mel Gibson – vagy elhangzott, vagy nem – szavait tizenhat év távolából. S persze mi tudjuk mindannyian, Mel Gibsonnal nem ez a baj, hanem az, hogy megrendezte a Passiót, aztán még az Apocalyptót is, s pusztán ezzel a két tettével kiemelkedett a kutyajelmezes partik meg üresfejű idióták hollywoodi világából (tisztelet a kivételnek). Ezt, és különösen a Passiót soha nem fogják neki megbocsátani. Hála Istennek. Ma már nincs annál deprimálóbb és rettenetesebb és kiábrándítóbb, mintha ezek megbocsátanak. Ahhoz Jakab Péterré vagy Gyöngyösi Mártonná kell változni, ami – lássuk be – az evolúció cáfolata.

És akkor illatos keszkenőt orrunk alá szorítva másszunk ki a csurgói világból, és felső kameraállásból vessünk egy pillantást minderre! Felső kameraállásunk pedig Molnár Tamás legyen, aki mégiscsak korunk egyik legnagyobb gondolkodója volt. Az Európai kétértelműség című esszéjében így fogalmaz:

„Ha megvizsgáljuk az utóbbi ideológiát, az »új ortodoxiát«, világosabbá válik a meghatározó pszichológiai jelenség: arról van szó, Európa a győztesek között volt. Azt az elvet erőltetik, hogy a háború nem is annyira geo­politikai, gazdasági, nemzeti és egyéb érdekekért folyó fegyveres konfliktus, hanem inkább egy apokaliptikus csata volt a nácizmus ellen, egyfajta Armageddon a fény és a sötétség fiai között. A nácizmus vereségével egy időben a győzőket kikiáltották a »fény fiainak«”.

Hát igen. És ezek, a „fény fiai” azóta vívják nemes harcukat a nácizmus ellen, s ha éppen nincs kivel harcolni, akkor gyorsan kineveznek valakiket nácivá, szélsőjobboldalivá, antiszemitává, mert enélkül még ennél is sokkal feleslegesebbé válna az amúgy is teljesen felesleges létezésük.

Hobbitoknak képzelik magukat, akik az orkok ellen vívják nemes háborújukat – ezt mondanám, de nem mondhatom, mert amikor mozikba került a Gyűrűk ura, ezek azonnal megírták, hogy a mű antiszemita, ugyanis a jók szépek, míg a rosszak csúnyák…
Na ugye.

De vessünk még egy pillantást Molnár Tamás mondandójára:

„A sok felemás jelenség következménye az lett, hogy Nyugat-Európában olyan társadalmi modell valósult meg, amely az Egyesült Államokat képviselte példából ihletődött. Olyan civil társadalomról beszélünk, amely minimalizálja az állam szerepét, az individualizmusra és a demokráciára helyezi a hangsúlyt, nevelési-kulturális területen pedig a spirituális pluralizmusra és az engedékenységre. Nem csupán egy módszerről, mondjuk egy választási és képviseleti módszerről van szó, hanem életstílusról és társadalmi, illetve lélektani feltételrendszerről.”

Nos, ez a „feltételrendszer”, ez az új és egyre erőszakosabb liberálnácizmus nevez meg egyre újabb és újabb társadalmi csoportokat, életstílusokat, hagyományokat elpusztítandó és kiirtandó nácizmusként, szélsőjobboldaliságként és antiszemitizmusként, ez utóbbit úgy, hogy ma már a fogalom maga semmit sem jelent ezeknek, illetve a legnagyobb kéjjel lubickolnak az Izrael-ellenességben és antiszemitizmusban – épp úgy, mint az ezek körében reneszánszát élő Marx, akinél nagyobb antiszemitát alig hordott hátán a föld.

Így lett a Prágában tüntető tízezrekből a 444 hasábjain „szélsőjobboldal”, aztán, amikor a cseh szakszervezetek is csatlakoztak a tüntetőkhöz, befogták a pofájukat a ­444-es gazemberek. S persze így szélsőjobboldali a Fidesz, Meloni, Salvini, Berlusconi – no meg szegény Mel Gibson.

Hajrá, olasz jobbosok!

Kapaszkodjunk össze és csináljunk végre nagytakarítást Európában!

Borítókép: a 444 újságírói (Forrás: 444.hu)