időjárás 1°C Karola , Károly 2023. január 28.
logo

Újabb lépés a szlovák–magyar megbékélés felé

Surján László
2022.09.08. 09:30
Újabb lépés a szlovák–magyar megbékélés felé

Régi igazság, hogy nem lehet ajtóstul törni egy házba. A szlovák–magyar megbékélés során is türelemre van szükség. Komoly reményekkel adtuk közre augusztus közepén a két nemzet összetartozásáról szóló nyilatkozatunkat, de egy ilyen nyilatkozat, mint sok más hasonló kezdeményezés, könnyen csak „egy fecske” maradhat, s hiába várunk aztán a „nyárra”.

Reményünk azonban most megalapozott. Magából a nyilatkozat szövegéből nem tűnik ki, de az elgondolás szlovák oldalról indult, és ez mindenképp új fejlemény. Biztató az is, hogy nemcsak távlatokban elérendő célokról van benne szó, hanem eredményekről is. 

Ilyen például az, hogy erősödik Szlovákiában az a felismerés, hogy nem volt ezeréves magyar elnyomás. Az egész nyilatkozat a párbeszéd szellemében íródott, s a jelek szerint ez sem marad üres szólam. 

A nyilatkozat szellemé­ben – kihasználva a vezekényi csata 370. évfordulóját – augusztus végén magyar–szlovák koszorúzást tartottunk a csatamezőn 1898-ban felállított emlékműnél és a törökök ellen vívott csatában elhunyt négy Esterházy sírjánál.

Ez a koszorúzás nem maradt néhány elkötelezett ember magánügye, az eseményen részt vevő Jaroslav Daniska ugyanis részletes cikket írt róla a Dennik Standard számára. A cikk ismerteti a csatát, azt, hogy a törökök háromszoros létszámbeli fölényük ellenére nagy veszteségeket szenvedtek, és hogy sok rabnak sikerült kiszabadulni a fogságból. A csata leírásában nincs semmi új. 

Határhelyzetek

Lesújtó az európai uniós tagságunk elmúlt két évtizedének összképe.

Mindezt már Fényes Elek is megírta: „Vozokány mezején 26-ik aug. 1652-ben igen keményen megverték a magyarok a törököket, s ezen alkalommal 186 keresztény rabot szabadítottak meg. Azonban siralmas leve ezen győzelem a fényes érdemű Eszterházy családra; mert az elesett 48 magyarok közül 4 Eszterházy maradt a csatatéren, u. m. László, Kristóf, Ferencz s Márton.”  

Új azonban a cikk hangvétele: a magyar főurak nem gonosz elnyomók, ahogy a régi szlovák klisé alapján várható lenne, hanem hazájukért és azok polgáraiért életüket is feláldozni kész hősök. Új az is, ahogy a cikk kiemeli: e csatában magyarok és szlovákok együtt harcoltak a török ellen. 

A történelmi hűség kedvéért a szerző megemlíti, hogy háromszáz német muskétás is a Forgách Ádám vezette kis seregben harcolt. A magyarok végvári katonák voltak, és hozzájuk csatlakozott a környék parasztsága, akik viszont szlovákok voltak.

Vezekényt és környékét ugyanis már akkor is szlovákok lakták. Fényes Elek leírása (1851) szerint: Vezekény (Nagy-), (Velke Vozokány), Bars m. tót falu. Nem légből kapott állítás tehát, hogy közösen harcoltunk a közös ellenséggel. Tulajdonképp ezt kell tennünk ma is.

Az augusztus 26-i koszorúzás kis lépés a jó irányba. Egy ilyen esemény felidézése tartalommal tölti meg azt az általános kijelentést, hogy e két nép az elmúlt évszázadok során közösen építette, közösen védte a közös hazát. Bár a történelem vihara miatt a haza már nem közös, de a közösség – mindkét nép javára – új keretek között folytatható.

Ezeknek az új kereteknek azonban mindkét országban garantálniuk kell a kisebbségi jogok teljességét mind az egyes személyek, mind az egész nemzeti közösség számára.

A szerző a Charta XXI. Egyesület elnöke

Borítókép: a magyar Szent Korona másolata a XV. században épült koronázótemplom, a Szent Márton-dóm tornyának csúcsán, háttérben a vár (Fotó: MTVA/Molnár-Bernáth László)

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.