idezojelek

A világ ötven legveszélyesebb vállalata

Rendkívül érdekes kérdés, hogy miért asszisztálunk ezeknek a cégeknek, sőt miért tartjuk el őket önként és dalolva.

Cikk kép: undefined

Rendkívül érdekes és felettébb tanulságos könyv jelent meg a minap, magyarul is. A címe A világ ötven legveszélyesebb vállalata (Scolar Kiadó, 2022), a szerzők Juha-Pekka Raeste és Hannu Sokala finn újságírók. 

Elsőre és elhamarkodottan nem tűnik nóvumnak, hiszen sokan és sokszor írtak (írtunk) arról az aggasztó és dühítő jelenségről, hogy a dolgok (a jelenünk és a jövőnk) már jó ideje nem a parlamentekben, szenátusokban és kormányüléseken dőlnek el, hanem különféle globális nagyvállalatok igazgatótanácsi ülésein. És ez ugye komoly veszélyt jelent a szabad választásokra, a demokráciára, a környezetre, de még a magánéletre is. Mégsem vacakol velük senki, negyedannyit sem, mint azzal, hogy Magyarország és Lengyelország jogállam vagy inkább nem.

Írtunk a Monsantóról és az olajvállalatokról, az Amazonról és a Facebookról, arról, hogy formálják át a világot és benne magát az embert – nem éppen előnyére –, és arról, hogy maga az ember miként dől be nekik önként és dalolva, és elkeseredettebb pillanatainkban arról is, hogy ezek a cégek ugyanolyanok, mint a nácik és a komancsok, legfeljebb kifinomultabbak a módszereik. 

Írunk és beszélünk Bezosról és Zuckerbergről, a modern rabszolgatartásról és arról is, hogy ha beköszönt a szünet nélkül haladó progresszió által máris agyonünnepelt robotika és a mesterséges intelligencia szép új világa, akkor ez az egész ki- és beteljesedik, és már nem csupán konzumidióta fogyasztók leszünk, hanem statiszták a Szárnyas fejvadászból.

VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Ha azonban mindez így egybeszedve, ahogyan azt a finn kollégák tették, több mint ötszáz oldalon keresztül rázúdul az olvasóra, az mégiscsak döbbenetes. A világ ötven legveszélyesebb vállalata nagyon komoly munka, kötelező olvasmány. A halál ötven órája. Nem olyasvalami, mint egy százegy film, amit látnod kell féle gyűjtemény, mert az ízlés kérdése is. Ez meg éppen hogy nem. 

Persze a szerzők ugyanezzel a lendülettel hozzáláthatnának a második rész megírásához is, de a jelenség megértéséhez és a riasztó összképhez pont elég most ennyi. A vizsgált vállalatok között találunk régi kedves ismerősöket, de szép számmal olyanokat is, amelyekről az érdeklődő, ám „átlag” európai olvasó, beleértve jelen sorok íróját is, valószínűleg még csak nem is hallott. A fejezetek címei frappánsak és lényegre törők.

Így valahogy. Kaspersky Lab, a megbízhatatlan adatbiztonság. Norvég Olajalap, a világ legnagyobb hógolyója. ­Bayer, a felelősségteljes méregkeverő 1898 óta. Ryanair, a „majdnem ingyen van” ellenállhatatlan csábítása. 

Goldman Sachs, Isten munkásai. Deutsche Bank, Európa rothadó szívében. És így tovább az áljótékonykodó manipulátorok és a mosolygó gyilkosok, sorban. És persze az is rendkívül érdekes kérdés, hogy miért tűrjük mindezt, miért asszisztálunk hozzá, sőt miért tartjuk el őket önként és dalolva. 

A szerzők fel is teszik, nincs önfelmentés, utazás van az emberi psziché rejtelmeinek mélyére. Hogy az meg miként működik, nagyrészt szintén rejtély. Mindenesetre csak a nagyon erősek távoznak maguktól a Facebookról, ha már egyszer odakerültek. Hiszen ott vannak a „barátaik”.

Ha a slágerlistára pillantunk, az ötvenedik pozícióban ott találjuk a lengyel PGE Polska Grupa Energetycznát, úgyis mint Európa állítólag legnagyobb szennyezőjét. Ez az energiavállalat működteti a belchatówi szénerőművet, amely a lengyel állam többségi tulajdonát képezi és nyomja rendesen a szén-dioxidot kifelé a vakvilágba.

Viszont Lengyelország áramtermelésének nyolcvan százalékát szén biztosítja. A dolog pikantériája, hogy amióta a szerzők ez év elején lezárták művüket, nagyot fordult a világ. Akik csak tehetik, már dobják is a sarokba a bolygó megmentéséért folytatott küzdelmük jelszavait és állítják vissza a csatasorba obsitos erőműveiket. Így aztán úgy lett, hogy a PGE elátkozottból irigyeltté változott, hiába na, soha ne mondd, hogy soha.

A másik kedvencem a harmincötödik helyen tanyázó IKEA, amiről minden lepereg. Személyes értetlenségem azzal kapcsolatban, hogy ezt a szemfényvesztést miért vette be globálisan a Homo sapiens, nem újkeletű. 

Mert hogy adva van egy faipari hulladékokat állítólag olcsón elsózó cég, amelynek a végtelenül szerény, leheletnyit náci múltú alapítója kitalálta okosba, hogy órákig tartó anyázások közepette még szereljük is össze a vackait, mert így kisebb helyen kell neki raktároznia, és irányított sétákkal vetet meg velünk további teljesen felesleges cuccokat, az „csak” ügyes, ahogy a viccbéli bácsi mondaná. 

De hogy az üzletek meglátogatását családi programmá tudta manipulálni, amelynek fény- és egyben csúcspontja a fűrészpor ízű húsgolyóbisok elfogyasztása, az már tényleg a globális szellemi leépülés csalhatatlan jele.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Pexels)

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right
Borbély Zsolt Attila avatarja
Borbély Zsolt Attila

A Hunyadi-film és a román mítoszok

Huth Gergely avatarja
Huth Gergely

A pöcegödör legalján

Novák Miklós avatarja
Novák Miklós

Szalai Ádámot újra kísérti az ellentmondás

Szőcs László avatarja
Szőcs László

Hígtrágya és pogrom Hollandiában

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.