idezojelek

A világ ötven legveszélyesebb vállalata

Rendkívül érdekes kérdés, hogy miért asszisztálunk ezeknek a cégeknek, sőt miért tartjuk el őket önként és dalolva.

Cikk kép: undefined

Rendkívül érdekes és felettébb tanulságos könyv jelent meg a minap, magyarul is. A címe A világ ötven legveszélyesebb vállalata (Scolar Kiadó, 2022), a szerzők Juha-Pekka Raeste és Hannu Sokala finn újságírók. 

Elsőre és elhamarkodottan nem tűnik nóvumnak, hiszen sokan és sokszor írtak (írtunk) arról az aggasztó és dühítő jelenségről, hogy a dolgok (a jelenünk és a jövőnk) már jó ideje nem a parlamentekben, szenátusokban és kormányüléseken dőlnek el, hanem különféle globális nagyvállalatok igazgatótanácsi ülésein. És ez ugye komoly veszélyt jelent a szabad választásokra, a demokráciára, a környezetre, de még a magánéletre is. Mégsem vacakol velük senki, negyedannyit sem, mint azzal, hogy Magyarország és Lengyelország jogállam vagy inkább nem.

Írtunk a Monsantóról és az olajvállalatokról, az Amazonról és a Facebookról, arról, hogy formálják át a világot és benne magát az embert – nem éppen előnyére –, és arról, hogy maga az ember miként dől be nekik önként és dalolva, és elkeseredettebb pillanatainkban arról is, hogy ezek a cégek ugyanolyanok, mint a nácik és a komancsok, legfeljebb kifinomultabbak a módszereik. 

Írunk és beszélünk Bezosról és Zuckerbergről, a modern rabszolgatartásról és arról is, hogy ha beköszönt a szünet nélkül haladó progresszió által máris agyonünnepelt robotika és a mesterséges intelligencia szép új világa, akkor ez az egész ki- és beteljesedik, és már nem csupán konzumidióta fogyasztók leszünk, hanem statiszták a Szárnyas fejvadászból.

VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Ha azonban mindez így egybeszedve, ahogyan azt a finn kollégák tették, több mint ötszáz oldalon keresztül rázúdul az olvasóra, az mégiscsak döbbenetes. A világ ötven legveszélyesebb vállalata nagyon komoly munka, kötelező olvasmány. A halál ötven órája. Nem olyasvalami, mint egy százegy film, amit látnod kell féle gyűjtemény, mert az ízlés kérdése is. Ez meg éppen hogy nem. 

Persze a szerzők ugyanezzel a lendülettel hozzáláthatnának a második rész megírásához is, de a jelenség megértéséhez és a riasztó összképhez pont elég most ennyi. A vizsgált vállalatok között találunk régi kedves ismerősöket, de szép számmal olyanokat is, amelyekről az érdeklődő, ám „átlag” európai olvasó, beleértve jelen sorok íróját is, valószínűleg még csak nem is hallott. A fejezetek címei frappánsak és lényegre törők.

Így valahogy. Kaspersky Lab, a megbízhatatlan adatbiztonság. Norvég Olajalap, a világ legnagyobb hógolyója. ­Bayer, a felelősségteljes méregkeverő 1898 óta. Ryanair, a „majdnem ingyen van” ellenállhatatlan csábítása. 

Goldman Sachs, Isten munkásai. Deutsche Bank, Európa rothadó szívében. És így tovább az áljótékonykodó manipulátorok és a mosolygó gyilkosok, sorban. És persze az is rendkívül érdekes kérdés, hogy miért tűrjük mindezt, miért asszisztálunk hozzá, sőt miért tartjuk el őket önként és dalolva. 

A szerzők fel is teszik, nincs önfelmentés, utazás van az emberi psziché rejtelmeinek mélyére. Hogy az meg miként működik, nagyrészt szintén rejtély. Mindenesetre csak a nagyon erősek távoznak maguktól a Facebookról, ha már egyszer odakerültek. Hiszen ott vannak a „barátaik”.

Ha a slágerlistára pillantunk, az ötvenedik pozícióban ott találjuk a lengyel PGE Polska Grupa Energetycznát, úgyis mint Európa állítólag legnagyobb szennyezőjét. Ez az energiavállalat működteti a belchatówi szénerőművet, amely a lengyel állam többségi tulajdonát képezi és nyomja rendesen a szén-dioxidot kifelé a vakvilágba.

Viszont Lengyelország áramtermelésének nyolcvan százalékát szén biztosítja. A dolog pikantériája, hogy amióta a szerzők ez év elején lezárták művüket, nagyot fordult a világ. Akik csak tehetik, már dobják is a sarokba a bolygó megmentéséért folytatott küzdelmük jelszavait és állítják vissza a csatasorba obsitos erőműveiket. Így aztán úgy lett, hogy a PGE elátkozottból irigyeltté változott, hiába na, soha ne mondd, hogy soha.

A másik kedvencem a harmincötödik helyen tanyázó IKEA, amiről minden lepereg. Személyes értetlenségem azzal kapcsolatban, hogy ezt a szemfényvesztést miért vette be globálisan a Homo sapiens, nem újkeletű. 

Mert hogy adva van egy faipari hulladékokat állítólag olcsón elsózó cég, amelynek a végtelenül szerény, leheletnyit náci múltú alapítója kitalálta okosba, hogy órákig tartó anyázások közepette még szereljük is össze a vackait, mert így kisebb helyen kell neki raktároznia, és irányított sétákkal vetet meg velünk további teljesen felesleges cuccokat, az „csak” ügyes, ahogy a viccbéli bácsi mondaná. 

De hogy az üzletek meglátogatását családi programmá tudta manipulálni, amelynek fény- és egyben csúcspontja a fűrészpor ízű húsgolyóbisok elfogyasztása, az már tényleg a globális szellemi leépülés csalhatatlan jele.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Pexels)

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right
Pilhál Tamás avatarja
Pilhál Tamás

A Tisza Párt egy fölpántlikázott kübli

Szentesi Zöldi László avatarja
Szentesi Zöldi László

Isten árnyékában

Gajdics Ottó avatarja
Gajdics Ottó

Egy előre bejelentett árulás története

Fricz Tamás avatarja
Fricz Tamás

Vádolom az Európai Uniót!

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.