A Kercsi-szorosban 2018-ban átadott, 19 kilométer hosszú híd szombat reggeli felrobbantása után sejthető volt, hogy Moszkva nem hagyja válasz nélkül a Krím, továbbá az elfoglalt herszoni és a zaporizzsjai területek ellátását is biztosító, létfontosságú építmény elleni akciót. Röviddel a krími hidat ért támadás után Alekszander Baskin orosz szenátor már arról nyilatkozott a RIA Novosztyinak, hogy Oroszország a Kercsi-szorosban történtekre megfelelő, tudatos és esetleg aszimmetrikus választ fog adni. Olaj volt a tűzre, hogy nem sokkal a támadás után Mihajlo Podoljak, Volodimir Zelenszkij ukrán elnök főtanácsadója a következő üzenetet tette ki: „Krím, a híd, a kezdet. Mindent, ami illegális, meg kell semmisíteni, mindent, amit elloptak, vissza kell adni Ukrajnának, mindent, ami Oroszország megszállásához kötődik, ki kell űzni.” Ezzel ugyan nem vállalták egyértelműen magukra az akciót, de erős utalást tettek arra, hogy közük van ahhoz.
Hétfőn reggel aztán jött is a válaszcsapás, Oroszország rakéta- és dróntámadást intézett több ukrán nagyváros, köztük Kijev ellen. A megtorlás egyértelmű bizonyítéka volt Szergej Szurovikinnek, a hadművelet új parancsnokának üzenete, aki sejtelmesen ennyit közölt az akció kapcsán: „Oroszország ellenségei számára a reggel nem a kávéval kezdődik.”
A támadások elindulása után a különböző videómegosztó oldalakat elárasztották a légi csapások pusztításait bemutató felvételek. Az egyik ilyen videót egy férfi készítette egy hídról, valószínűleg a mobiltelefonjával. A felvételen hatalmas épületeket, talán ipari létesítményeket látni a távolban, ahonnan több helyen fekete füst száll fel a rakétatámadások után. Az összesen tizennégy másodperces videóban az elején a felvételt készítő férfi morog valamit, majd a távolból szirénázások hangja és egy elképesztően hangos, vérfagyasztó női sikoly hallatszik, utóbbi újra és újra megismétlődik. Ebben a sikolyban minden benne volt, a fájdalom, a félelem és a kétségbeesés. A sikoltozást hallva azonnal megjelent előttem egy haldokló szerettét karjaiban tartó édesanya, feleség vagy éppen gyermek, amint azzal szembesül, hogy valakinek, aki az egyik legfontosabb volt neki, a légi csapás drasztikusan és értelmetlenül lerövidítette az életét. Persze az is lehet, hogy a felvételen egy sérült sikoltozik vagy esetleg egy, a rakétatámadást közelről átélő szemtanú kapott sokkot az átélt szörnyű élménytől. Akárhogy is van, a sikoltozó nő bizonyára a poklok poklát élte át a támadás alatt, és történt bármi is vele, soha nem fogja elfelejteni 2022. október 10-ének reggelét.
Magam soha nem voltam háborúban, még annak közelében sem. Arról, hogy pontosan mi történik egy fegyveres konfliktusban, korábban újságok hasábjain olvashattunk vagy híradók tudósításaiból értesülhettünk. A régmúlt dolgairól pedig idősebb hozzátartozók beszámolóiból szerezhettünk tudomást. A modern korban, a technikai kütyük segítségével azonban olyan videófelvételeket is láthatunk, amelyek képben és hangban teljes mértékben visszaadják a háború borzalmait. Nekem ez a tizennégy másodperc, ez a szívszaggató sikoltozás egy cezúra, egy éles határ lett az életemben, ami miatt egy pillanatra magam is ott voltam a megtámadott Kijevben.
Biztos vagyok benne, hogy miként rám, úgy mindenkire, aki megtekinti a videót, nagy hatással van a felvétel. Kötelezővé is tenném minden olyan érintett számára, hogy nézze, hallgassa meg, aki tett azért, hogy ez a háború kitörjön – és még inkább azért, hogy hónapok óta folytatódjon. Minden olyan állam vezetőjével meghallgattatnám a nő fájdalmas, kétségbeesett sikoltozását, aki bármennyi fegyvert is szállított Kijevnek, és aki ezzel nem azon dolgozik, hogy minél hamarabb béke legyen Ukrajnában. Megnézhetnék a videót Moszkvában, de ugyanúgy Washingtonban, Londonban, Párizsban és Berlinben, illetve sok más, Ukrajnának fegyvert szállító országban is! Bár az 1990 előtti államszocializmusok idején az a mondás járta, hogy a békét fegyverrel kell megőrizni, én nem hiszek ebben. Mint ahogy abban sem, hogy a békét újabb és újabb fegyverszállításokkal kell elérni. A békét nem harctereken, hanem tárgyalóasztalnál szokták megkötni, és ha valahová öntik a fegyvereket, ott sokkal inkább vérfürdő lesz, mint nyugalom.
A magyar kormány e téren a február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború kezdete óta egyértelművé tette, hogy nem szállít fegyvereket Ukrajnába, és a béke mihamarabbi elérésében érdekelt.
A háború ugyanis minden harcoló félnek veszteségeket okoz, és még a későbbi győztes is csak vérben térdig gázolva érheti el a céljait vagy azok egy részét. Így nemcsak a vereség, de a győzelem mögött is vérfagyasztó sikolyok tíz- és százezrei vannak. Nem tudni, mikorra lesz vége a háborúnak, de egy biztos: azok, akik fegyverekkel pumpálták és pumpálják a Zelenszkij vezette Ukrajnát, felelősek azért, hogy a veszteség minden nappal nagyobb és nagyobb lesz. A kormány felelős politikájának hála, mi, magyarok nyugodtan alhatunk, mert fegyverek helyett segélyszállítmányokat és azokon keresztül mérhetetlen szeretet vittünk Ukrajnába. A mi lelkiismeretünk tiszta.
Borítókép: Kercs, 2022. október 8. Lángok a Krími hídon, Kercs térségében 2022. október 8-án, miután az orosz Nemzeti Terrorizmusellenes Bizottság állítása szerint felrobbant egy teherautó az Ukrajnától elcsatolt Krímet és Oroszországot a Fekete- és az Azovi-tenger között összekötő átkelő közúti oldalán. Legalább három ember életét vesztette, az útpálya érintett szakasza beomlott, a vasúti hídon egy tartálykocsikból álló szerelvény kigyulladt (Fotó: MTI/AP)
