Az elmúlt napokban hírek szólnak arról, hogy ötpárti állásfoglalást készít az Európai Parlament (EP) Magyarország uniós támogatásaival kapcsolatban.
Eszerint az EP felszólítja majd a bizottságot, hogy a helyreállítási alapból (RRF) hazánk részére elvileg járó mintegy háromezermilliárd forintnyi támogatásvesetében a források Magyarországtól való visszatartására tegyen javaslatot az Európai Tanácsnak.
Az indok az, hogy amíg be nem bizonyosodik, hogy hazánk előrehaladást ért el a korrupció visszaszorítása, illetve a jogállamiság terén, addig nem szabad jóváhagyni ezeknek az EU-s forrásoknak a folyósítását.
Az Európai Parlament, amely a napokban ünnepli hetvenesztendős fennállását, ez esetben is a saját és az EU intézményeinek tekintélyét ássa alá.
Az EP-nek alapvetően ahhoz kellene hozzájárulnia, hogy az unió intézményei a megbízható irányítás kiszámíthatóságát és biztonságát mutassák meg, és ezáltal megteremtsék azokat a kereteket, amelyek között a tagországok, az európai polgárokat képviselő kormányok biztonságosan és folyamatosan mozoghatnak, és legelsősorban saját állampolgáraik érdekeit szem előtt tartva, de az uniós közösség számára is gyümölcsöző módon fontos eredményeket érhetnek el.
2009-ben a Deutsche Welle megkeresésére Klaus Haensch, a német Szociáldemokrata Párt (SPD) képviselője, 1994 és 1997 között a parlament elnöke azt hangsúlyozta: „A frakciók, valamint a többség meghatározott kérdéskörök mentén alakul ki.”
Egy másik német szociáldemokrata, Hans-Peter Martin EP-képviselő szerint a parlamentnek még mindig túl kevés joga van. A lobbisták és a bürokraták sok döntést befolyásolnak.
Jacki Davis, a brüsszeli székhelyű European Policy Center munkatársa szerint: „Minden egyes szerződéssel – Maastrichttól Amszterdamon át Nizzáig – a parlament új jogokat és hatalmat szerzett különböző politikai területeken.”
Mára már csak az agrárpolitika, a külpolitika, az igazságügyi politika és az egészségügyi rendszer van kizárva a parlament hatásköréből.
Elmúlt azóta tizenhárom év, és az EP helyzete és megítélése nem lett átláthatóbb. Többször felmerült a gyanú, hogy EU-s politikusok nagyvállalatok fizetett lobbistáiként végzik feladataikat az uniós szerveknél – tanácsadásért és lobbitevékenységért másodjövedelemre szert téve.
