Támadják a nemzeti, a vallási és a nemi identitásunkat is. Ahogy Bayer Zsolt fogalmazott legutóbbi videóblogjában: fel akarják számolni az európai és a nyugati értékrendet.

Ezekkel a törekvésekkel szemben Magyarország nemzeti kormánya kőkemény ellenállást tanúsít három meghatározó területen. Ezek mindegyikén gyökeresen eltérő hazánk álláspontja az önfeladó, önfelszámoló, az európai emberek szempontjai helyett idegen érdekeket kiszolgáló uniós politikától. A minden erre járót menekültnek tekintő álhumanista munkaerő-toborzás helyett minden eszközzel védelmezi a külső határokat az illegális bevándorlók inváziójától. A szomszédunkban dúló háború mielőbbi befejezését, a béketárgyalások azonnali megkezdését szorgalmazza az Oroszország legyőzésére, Putyin megbüntetésére áhítozó, Európa gazdaságára, az európai emberek életére viszont konkrét veszélyekkel fenyegető ostoba szankciós politikával szemben. És a gyermekvédelmi törvénnyel útját állta az LMBTQ- és genderideológia nyomulásának az óvodákban és az iskolákban. Ezek közül egy is elég ahhoz, hogy kiváltsa a kevert népességen alapuló, multikulturális társadalom híveinek éktelen haragját, akik az Európai Egyesült Államok létrehozásán sürgölődnek évek óta, de egyáltalán nem számítottak ilyen mértékű ellenállásra.

Természetesen nyíltan, netán hivatalosan soha nem ismernék el, hogy az a bajuk Orbán Viktor kormányával és a mögötte álló hárommilliós szavazótáborral, hogy az erős nemzetállamok kölcsönös előnyökre épülő szövetségeként meghatározott Európai Unióval a magyar miniszterelnök alternatívát állít hagymázas birodalmi törekvéseikkel szemben. Inkább gyártják szakmányban lejárató, megbélyegző jelentéseiket, amelyek célja az ürügy hivatalossá tétele, amire hivatkozva tönkretesznek egy tagállamot. Saját lelkiismeretüket próbálják nyugtatgatni, amiért alvilági eszközökkel próbálnak megbuktatni egy demokratikus választáson felhatalmazást kapott kormányt. Mégiscsak viselhetőbb a gazemberség, ha egy diktátort, egy hibrid választási autokrácia vezetőjét, a demokrácia pusztítóját, a jogállam lebontóját kell kicsinálni. Ezért veszik semmibe az oly sokszor emlegetett alapértékek mindegyikét, ezért lépik át a szerződések kereteit, ezért akarják megváltoztatni az unió működését meghatározó szabályokat, mert nem tudják elviselni, hogy az övékén kívül létezik másik álláspont is. Elhallgattatása érdekében pedig semmi nem drága. Még az sem számít, ha közben lelepleződnek.

Most pedig mit olvasunk a jelentéstevők csúcsának közösségi oldalán? Szerinte a Meseország mindenkié mindent reprezentál, amitől a Fidesz fél: egy befogadó társadalmat, ahol a gyerekek és a felnőttek „kivirágozhatnak”, függetlenül attól, hogy kik ők. A zöldpárti EP-képviselő ugyanakkor kiemelte azt is, hiába akadályozzák meg azt, hogy Magyarország uniós forrásokhoz jusson, itt annyira rossz a jogállamiság helyzete, hogy folytatni kell minden eljárást, a hetes cikkely szerintit is, ami ugye a szavazati jog elvételével is fenyeget.

Most tekintsünk el attól, hogy Delbos-Corfield befogadó társadalmának, ahol virágba borul életkortól függetlenül minden ember, és egyáltalán nem számít, ki kicsoda, semmi értelme nincs. De az ostoba csacsogás beismerő vallomássá válik, amikor rávilágít, hogy mégis minden mindennel összefügg, és nem elég elvenni tőlünk a pénzt, folytatni kell a támadássorozatot egészen addig, amíg fel nem adjuk az ellenállást vagy be nem fogják végleg a szánkat. Elképesztő az a normalitást teljesen nélkülöző gondolkodásmód, amivel ezek az emberek véleményt formálnak rólunk. Állítólag azért kell elvenni a nekünk járó pénzeket, mert azt a demokrácia további lebontására használnánk fel. Mivel szerintük a nemzeti kormánynak nincs jobb dolga, mint demokráciát bontani, nyugodtan használhatók ellene a legantidemokratikusabb eszközök is.

Ez nemcsak jogtalan, vagyis egyáltalán nem felel meg a jogállamiság követelményeinek, legyenek azok bármik, hanem végtelenül antidemokratikus is. Vagyis a nemzetközi baloldal a velük kollaboráló magyar ellenzékkel épp azt követi el hazánk ellen, amivel a nemzeti kormányt vádolja. Lebontják Európában a demokráciát, semmibe veszik a sokszínűség követelményét, és magasról tesznek a jogállamiságra, ha érdekeik azt kívánják.

Lám-lám, mennyire beszédes tud lenni egy szimpla kis örömködés egy mesekönyv lefordítása és külföldi megjelenése fölött! Felületes szemlélő hajlamos csak a jó szándékot látni az eseményben. Tehetséges, szeretettel teli emberek segítenek a hányattatott sorsú nemi kisebbség tagjainak. Milyen szép, milyen emberséges, milyen megható! Csak hát a bemutatóval nagyjából egy időben söpörték le az asztalról ebben a nagyon érzékeny unió­ban az őshonos nemzeti kisebbségek jogairól szóló, több mint egymillió aláírással támogatott kezdeményezést. Foglalkozni sem hajlandók a határainkon kívülre kényszerült nemzettestvéreink jogsérelmeivel, nemhogy jelentést írnának, új és újabb eljárásokat indítanának azon országok ellen, ahol korlátozzák az anyanyelv használatát, nem engedik kitűzni a közösség zászlaját, és még holtukban sem hagyják nyugodni a hősi halottakat, ha azok magyarok. Szerintem nincs mit csodálkozni azon, ha mi pedig nagy ívben teszünk a globalista baloldal kritikáira, és minden erőnkkel ellenállunk a létünket veszélyeztető, undorító mesterkedéseiknek.

Ahogy Bayer Zsolt mondta: harcoljunk együtt ellenük! A hazánkért, Európáért.

Borítókép: Rédai Dorottya, Nagy M. Boldizsár, Tompa Andrea, Malin Björk, Gwendoline Delbos-Corfield és Horváth Rebeka (Forrás: Labrisz Leszbikus Egyesület/Facebook)