időjárás 1°C Angelika 2023. január 27.
logo

A Vitézi Rend nem szeretné a múltat végképp eltörölni

Bánó Attila
2022.12.27. 11:00 2022.12.27. 13:48
A Vitézi Rend nem szeretné a múltat végképp eltörölni

„Visszaforgatnák az idő kerekét az új vitézek, pedig a rend tagjai Horthyt is cserben hagyták.” Lenthár Balázs történész, a Hvg.hu publicistája ezzel a címmel írt választ (2022. december 20.) a Magyar Nemzetben megjelent írásomra (Ideje felülvizsgálni a Vitézi Rendet megszüntető 1947-es törvényt. 2022. december 8.).

A Hvg.hu cikkének a címe sokat elárul arról az alantas szándékról, amely a legitim Vitézi Rend lejáratását célozza. A szerző nem azt állítja, hogy a rend egyes tagjai hagyták cserben vitéz nagybányai Horthy Miklós főkapitányt, hanem azt, hogy a tagok úgy általában. A Vitézi Renddel kapcsolatos hiteles történeti kép felrajzolásához persze szükség van a témakör több irányú megvilágítására, s ebben bizonyára nincs vita köztünk. A szóban forgó írás jogosan irányítja a figyelmet olyan árulókra, akik valóban cserben hagyták rendjüket és főkapitányukat. Tőlük azonban a legitim Vitézi Rend is keményen elhatárolódik.

A Vitézi Szék − ügyeit akkoriban vitéz boldogasszonyfai Igmándy-Hegyessy Géza testőr altábornagy, főkapitány-helyettes irányította − a nyilas hatalomátvétel (1944. október 16.) után felfüggesztette tevékenységét. A rend legfőbb testülete ezzel is jelezte, hogy nem kíván együttműködni Szálasi Ferenccel. Kijelenthetjük, hogy a hűtlenné vált, a Szálasi-rezsimmel lepaktált, de a tizenötezres taglétszámhoz képest elenyésző kisebbséget képező személyek − elfogadhatatlan lépésükkel − kiírták magukat a Vitézi Rendből. Hiába próbál a HVG – bizonyítékok nélkül − más látszatot kelteni, a vitézi cím viselőinek nagy többsége tisztességesen gondolkodó hazafi volt. Horthy kormányzó többek között így jellemezte vitézeit az 1921. augusztus 20-án tartott vitézavatáson:

 

Tudom, hogy Ti, kiknek múltja tiszta, mint a kristály, kik bővelkedtek a férfi erényekben, kikre mindig büszkeséggel és meleg szeretettel gondolok, mindig lelkesedéssel haladtok velem a becsület és az önzetlenség útján.

 

Ez a jellemzés 1944-ben is helytálló volt a többségre nézvést.

Nem vitatható, hogy a nyilasokkal lepaktáló „vitézek” letértek a becsület útjáról. Ennek a társaságnak hírhedt alakjai­val, így az Endre László- és Baky László-féle figurákkal nem azonosítható a Vitézi Rend, amely ki is zárta őket a sorai közül. Stark Tamás történész, a Terror Háza Múzeum főmunkatársa egy korábbi interjúban például így nyilatkozott Horthynak a két áruló államtitkárhoz fűződő viszonyáról:

 

Horthy a koronatanács 1944. június 26-i ülésén kezdeményezte a deportálások leállítását, valamint Endre László és Baky László belügyi államtitkárok menesztését. A július 7-i úgynevezett csendőrpuccs még inkább ebbe az irányba mozdította. Az esztergomi páncélos hadosztály néhány egységének segítségével eltávolította a csendőröket, és megakadályozta a fővárosi zsidóság elhurcolását.

 

A legitim Vitézi Rend olyan elődökre tekint követendő példaként, mint vitéz lófő Nagybaczoni Nagy Vilmos vezérezredes, a Kállay-kormány honvédelmi minisztere. A kinevezése előtt a keleti frontra vezényelt 2. magyar hadsereget természetesen nem hívhatta vissza, de sokat tett a katonák és a munkaszolgálatosok sorsának javításáért. 1943-ban a németbarát szélsőjobb nyomására lemondott, ennek ellenére 1944 novemberében, Szálasi parancsára, hazaárulás vádjával letartóztatták. A halálbüntetés elkerülését csak a katonai helyzet változásának, majd németországi szabadulásának köszönhette. 1965-ben – Reviczky Imre ezredeshez hasonlóan − a jeruzsálemi Jad Vasem (a Holokauszt Áldozatai­nak és Hőseinek Izraeli Emlékhatósága) Világ Igaza kitüntetésben részesítette.

Lenthár Balázs azt írta, a cikkem „narratívája szerint” az 1947. évi IV. törvényt a kékcédulás választások után fogadta el a parlament, de ilyet sehol nem állítottam. Azt viszont igen, hogy „a törvényt a szovjet csapatok által megszállt, szovjetbarát kommunista bérencek által ellenőrzött országban alkották, méghozzá az érintettek megkérdezése, bevonása nélkül”. Ennél nagyobb súllyal esik a latba Lenthárnak az a gondolata, amellyel írását zárta: „Néhány hete már főispánjaink is vannak, és jövőre vármegyékben fogunk élni, a trendtől tehát nem ütne el pár naftalinszagú díszmagyaros vitéz, csupán a XXI. században élni akaróknak tűnne úgy, hogy egy megháborodott rágcsáló kezdte visszafele hajtani a történelem mókuskerekét.”

Ez a szocialista Bangóné Borbély Ildikó patkányozós kijelentésére emlékeztető megjegyzés eszünkbe juttatja a kommunisták múltat végképp eltörölni szándékozó törekvéseit. Akik a XXI. században a nemzettudatot erősítő hagyományőrzéssel szemben foglalnak állást, és valamiféle gyökértelen modernitás szellemében akarnak élni, azoknak nyilván a nemzetként való megmaradásunk sem fontos. Számunkra viszont csakis a nagy múltú magyar nemzet keretein belül képzelhető el a jövő. Ebben a legitim Vitézi Rendnek is méltó helye és szerepe lehet.

A szerző író, újságíró

Borítókép: A Vitézi Rend tagjai az 1956-os forradalom és szabadságharc 66. évfordulóján tartott megemlékezésen a kommunizmus áldozatainak emlékére felállított kopjafánál Sepsiszentgyörgyön, az Erzsébet parkban 2022. október 23-án (Fotó: MTI/Kátai Edit)

 

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.