Boldogan lépkedtünk a december végi hidegben. Lépteink alatt csikorgott a karácsonyi fagy és ropogott a hó. De mi ügyet sem vetettünk sem hidegre, sem sötétre, mert kezünkben szorongattuk a csomagot, a versmondás – vagy ahogy akkor mondtuk: „a szerep” – jól megérdemelt jutalmát, ami számunkra maga volt a karácsonyi evangélium. Benne minden jóval.
Olyan idők voltak azok, amikor a gyermek nem telt be édességgel, mert valahogy mindig kevesebb volt a kelleténél. A déligyümölcs meg inkább képeken látott különlegességnek számított, mint kézzelfogható valóságnak. Egyszer egy baptista missziós utazó vetítésén láttam belőle jó sokat, egy szentföldi úti beszámoló alkalmával. A nézősereg a narancsfaligeteket látva felhorkant a gyönyörűségtől.























Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!