idezojelek

Erdélyi karácsonyok

Boldogan lépkedtünk a december végi hidegben. ­Lépteink alatt csikorgott a karácsonyi fagy és ropogott a hó.

Cikk kép: undefined
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Boldogan lépkedtünk a december végi hidegben. ­Lépteink alatt csikorgott a karácsonyi fagy és ropogott a hó. De mi ügyet sem vetettünk sem hidegre, sem sötétre, mert kezünkben szorongattuk a csomagot, a versmondás – vagy ahogy akkor mondtuk: „a szerep” – jól megérdemelt jutalmát, ami számunkra maga volt a karácsonyi evangélium. Benne minden jóval.

Olyan idők voltak azok, amikor a gyermek nem telt be édességgel, mert valahogy mindig kevesebb volt a kelleténél. A déligyümölcs meg inkább képeken látott különlegességnek számított, mint kézzelfogható valóságnak. Egyszer egy baptista missziós utazó vetítésén láttam belőle jó sokat, egy szentföldi úti beszámoló alkalmával. A nézősereg a narancsfaligeteket látva felhorkant a gyönyörűségtől.

A kicsi, szűk templomot akkoriban könnyen befűtötte a sok hálás ember melege. A Csendes éj éneklése közben lekapcsolták a fényeket, avatott kezek meggyújtották a karácsonyfa gyertyáit és csillagszóróit, minket pedig elvarázsoltak ezek a parányi, lobogó fények, amelyek szempillantás alatt elrepítettek az Isten háta mögötti istállócskába. Közben már majd száz csomag műanyag zacskóján matatott sok kicsi kéz, jellegzetes nejlonmoraj kelt versenyre az ének hangjával, sőt többen már könyékig túrtak az édességhalomba, és teli szájjal falták a sötétben a rég áhított finomságokat.

A karácsony a megelégedettség ünnepe volt, fény a sötétben, amikor az Isten bevilágolt életünk egyhangúságába, szürke jövőnélküliségébe, és mi ámulva néztük az otthoni karácsonyfán a sok-sok csillogó díszt. Alatta pedig izgatottan kerestük, majd bontogattuk a nekünk szóló ajándékokat. Nem volt ott hetekre kitartó édességhalom, csak egy játék vagy egy könyv, esetleg egy kis krumplicukorral kiegészítve, de az akkor soknak, elégnek számított. Jézuska hozta ajándéknak. Aki szeretett olvasni, könyvet kapott, aki meg nem, az valamilyen játékot.

Ilyen egyszerű volt az angyali logika. És ilyenek voltak az erdélyi karácsonyok harmincöt-negyven évvel ezelőtt.

A szerző partiumi református lelkész, író, újságíró

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Pexels)

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.