Főtisztelendő és főtiszteletű püspök urak!
Tisztelt hölgyeim és uraim! Kedves magyarok!
A Himnuszt legutóbb öt nappal ezelőtt énekeltem. Álltunk Losoncon Duray Miklós, halhatatlan barátunk ravatalánál. Magyarok a Kárpát-medence minden szegletéből, leginkább persze a Felvidékről és Kis-Magyarországról. Álltunk és énekeltük. Nem búcsú gyanánt. Nem azért, hogy elköszönjünk a barátunktól. Azért énekeltük, hogy fel- és beemeljük őt az örökkévalóságba, beemeljük őt a magyarok panteonjába. Az összegyűlt több száz magyar mindegyike számára nyilvánvaló volt, hogy a szükséges emeltyű csak a nemzeti imádságunk lehet. Ahogy az történni szokott az olimpiai dobogó tetején álló honfitársaink vagy a nemzeti ünnepeinken megidézett nagyszerű elődeink előtt tisztelegve is.
Ezeréves távlatban sincs másik darabja a magyar kultúrának, amely képes lenne úgy felemelni a szívünket, mint a himnuszunk.
Ha arra a lehetetlen vállalkozásra adnánk a fejünket, hogy egyetlen műbe sűrítsünk mindent, ami magyar, pontosabban ami a magyart magyarrá teszi, akkor a Himnuszt kellene választanunk. Ezért méltó és igazságos, hogy a magyar kultúra napja a Himnusz megszületésének napja legyen.
És akkor ott, a losonci ravatalnál elhangzott Lukács evangéliumának 21. fejezetének 28. sora. „Így szól hozzánk az Úr Jézus szava” – mondta a főtiszteletű –, „egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket.” S mi így is tettünk!
S bár műfaját tekintve a Himnusz imádság, fohász és jeremiáda, s így a bűnbánó alázat mély és komoly testtartását követelné, a Himnuszt mégsem térdepelve és végképp nem leszegett fejjel énekeljük. Éppen ellenkezőleg: egyenesen, rendíthetetlenül állva, szinte szilajul, és mindig felemelt fejjel.
Vannak művek, amelyek szerzőjük ismerete nélkül értelmezhetetlenek. Művek, amelyek a szerző értelmének szárnyalása vagy érzelmeinek mélységei nélkül üresen konganak. Művek, gyakran a magyar irodalom gyöngyszemei, melyeket szerzőjük önmagából, öntestéből és szelleméből hív elő pennája segítségével. Versek, amelyekhez vezető utat a költő elállja, és csak rajta keresztül férkőzhetünk a közelébe. Ő írja, ő verseli, ő üzeni nekünk.