Az elmúlt hetek során egyértelművé vált, hogy ez az uniós szervezet a korrupció melegágya lett. Vagy már régen is az volt, csak nem derült ki ennyire feketén-fehéren. Eva Kaili, ez a televíziós műsorvezetőből lett európai csúcspolitikus a képviselői munkássága alatt jelentős ingatlanvagyonra és készpénzben tartott eurószázezrekre tett szert. Ami a kiemelkedő képviselői fizetéséhez képest is sokaknak szemet szúrt, ahogy vitorlásoktatóból lett uniós tanácsadó élettársának, Francesco Giorginak aranyifjú életvitele is. Most a feltételezett több tíz milliós panamai bankszámlákról ne is beszéljünk. A belga nyomozó hatóság szerint még több tucat uniós tisztségviselő és képviselő is érintett lehet az ügyben.
Már azt is tudjuk, hogy Avramopulosz egykori migrációs biztos is gazdagabb lett pár tízezer euróval.
Hatalmas korrupciós botrány, írják a lapok, ami alapvetően igaz is. De tartok tőle, hogy ennél sokkal veszélyesebb problémával állunk szemben. Most van az első és egyben utolsó pillanat is, amikor sajnálom, hogy még nem beszélhetünk Európai Egyesült Államokról. Ha ugyanis létezne ez az állam, akkor egyszerűbben tudnánk értelmezni a hazaárulás fogalmát ebben az ügyben. Véleményem szerint Eva Kaili nem egyszerűen korrupt módon fogadott el pénzt Katartól és Marokkótól, hanem az unió érdekeivel alapvetően szembemenő ügyekben vállalta, hogy idegen országok érdekeit képviseli. Azt ugyanis nehezen tudom elhinni, hogy néhány támogató beszédért, baráti, mosolytúrás látogatásért bármely gazdag állam eurómilliókat fizessen. Mivel az Európai Parlament milliós, sőt milliárdos összegek felett diszponál, uniós jogszabályokat módosíthat, vétózhat meg, ezért lényegi befolyása van az unió belső működésére.
A parlament képviselői legutóbb akkor kerültek reflektorfénybe, amikor kiderült, hogy a Soros Györgyhöz kötődő Nyílt Társadalom Alapítvány támogatói listáján több mint kétszáz képviselő neve szerepel.
Ezzel pedig kvázi a legerősebb frakciót birtokolja az amerikai milliárdos. Ezáltal olyan külső befolyás érvényesül az EU egyik intézményében, ami felveti azt a kérdést, hogy ezek a képviselők valójában kinek, mely államnak és szervezetnek az érdekeit szolgálják uniós képviselőként. A kérdés költői. Egyértelmű ugyanis, hogy ezek a hölgyek és urak nem az őket megválasztó uniós államok polgárainak érdekeit képviselik. Ehelyett balliberális ideológiai célokat és jórészt tengerentúli gazdasági érdekeket szolgálnak ki.
Eva Kaili ügye a fentieken túl felvet még néhány nehéz kérdést. Katar és Marokkó titkosszolgálatai aligha nevezhetők a világ legerősebb szakmai szervezeteinek. Ennek ellenére anyagi eszközeikkel képesek voltak komoly befolyásra szert tenni az EP legfelsőbb szintjein. Márpedig ha ilyen könnyű megvenni egyes politikusokat, akkor egy igazán profi titkosszolgálat vajon mire lehet képes Brüsszelben? Ellenőrzi-e bárki is, hogy Soros György mellett más gazdasági érdekcsoportok, szervezett bűnözői hálózatok vagy idegen országok titkosszolgálata kiket igyekezett behálózni? Mi, magyarok egy példát már tudunk: Kovács Béla orosz barátai információs igényeit sietett kielégíteni képviselőként. Nyilván a története nem egyedüli példa.
A másik kérdés a Kaili-ügy kapcsán, hogy vajon miért pont a labdarúgó-vb előtti napokban robbant ki a botrány. Honnan kapták a belga hatóságok a fülest a jelentős készpénz illegális mozgásáról? Az időzítés nekem azt mutatja, hogy valakik már régen tisztában voltak, ráláttak a görög hölgy és családja által folytatott illegális tevékenységre. Talán valamiért a katariak sikerét akarták elhomályosítani az időzítéssel? Ahogy az is árulkodó, hogy a megmozgatott pénz útját milyen pontosan ismerték valakik.
Annyi mindent söpörtek már a szőnyeg alá az Európai Unió vezetői az elmúlt néhány év során.
Ursula von der Leyen sms-ben állapodhatott meg több tíz milliárdos értékben vakcinabeszerzésről az amerikai Pfizer céggel. Ezután pedig családtagjai jutottak vezető pozíciókba a gyógyszeróriáshoz köthető cégeknél. Míg Kiriakídisz biztos számláján szintén a Covid-vakcina beszerzése során landolt négymillió euró. Most meg Kaili a katariak és marokkóiak érdekében vállalt a lobbizáson jóval túlmutató munkát.
