Alig telt el néhány nap azóta, hogy szerte a világban, Európában és persze Magyarországon az emberek sokasága boldog új évet kívánva mondta ki ezt a szót: BÚÉK. De vajon mit jelenthet még a BÚÉK rövidítés a magyar nyelv játékosságát bizonyítandó?
Békét újra az élet kívánságára! Mikor, hol, miért, kiért és mi végre? Mi itt, Európában követeljük a békés élet lehetőségének, még inkább gyakorlatának a visszaállítását. Valamikori normális világunkban az újévi kívánságok reményt, óhajt, vágyakozást fejeztek ki. Bíztunk a fejlődés adta lehetőségekben éppúgy, ahogy hittünk a jóakarat jelenlétében, miként a politikai elit józan elkötelezettségében. Hittünk, mert hinni akartunk. Bíztunk, mert bízni, megbízni valamiben vagy valakiben jó dolog. És persze tartottuk a rendet szűkebb és tágabb életünkben. 2015 óta azonban valami megbicsaklott a hitünk, bizalmunk korábbi állapotához képest.
Ugyanakkor a végső csapás 2022-ben zúdult ránk, amikor a békénket egy szempillantás alatt lopták el és tették gúny tárgyává.
Tapasztaltuk, ahogy városok pusztultak el, emberek halálát követelve orosz és NATO-fegyverek által Ukrajnában. Anglia fővárosában, Londonban a rendszeres késelések váltak a mindennapok részévé. Franciaországban a futball-világbajnokság eredményei – mindegy is volt, ki győzött vagy vesztett – utcai harcokat provokáltak, amit már az érzékenyített politikusok sem hagyhattak szó nélkül, hatékony és kemény fellépést követelve a békességet meggyalázókkal szemben. S ha mindez nem lett volna elég, háborús szabotázs formájában fizetett „politikai partizánok” felrobbantották Európa energia-köldökzsinórját, mely az olcsó orosz gázzal kötötte össze országainkat. És még cinikusan hozzátették: „Európa energiaválsága elhozza a békét Ukrajnába.”