idezojelek

Nemzetiek a globalisták ellen

A külföldi hálózatok mindenestül magukba integrálták a hazai ellenzéki pártokat.

Cikk kép: undefined
Fotó: Beliczay László

Távlatosan szemlélve napjaink belpolitikai fejleményeit, egyértelműen kirajzolódik a nemzeti-konzervatív és a globális-progresszív erők közötti történelmi küzdelem jelenlegi frontvonala, úgy a politika gyakorlati, mint szellemi oldalán. A jobb- és a baloldal közötti ellentét egyre inkább a lokális értékeket és érdekeket védő demokraták, valamint a progressziót erőltető globális hálózatok harcaként jelentkezik.

VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A magyarországi baloldal hárommilliárd forintos fedett finanszírozásának botránya világított rá minden eddiginél fényesebben, hogy befejeződött az a hosszú folyamat, amelynek során a globális-progresszív hálózatok mindenestül magukba integrálták a hazai ellenzéki pártokat. 

Ennek egyik közbülső állomásáról Bajnai Gordon egyszer azt nyilatkozta, hogy „már 2010 előtt résztvevője voltam annak a haladó középpártokat tömörítő világméretű kezdeményezésnek, amelynek a Center for American Progress a szervezője”

(Heti Válasz, 2013. december 5). Utóbbival kapcsolatban az amerikai Demokrata Párt balliberális háttérszervezetéről van szó, amelyet Soros György hívott életre. A két jelző, a haladó és a világméretű pedig pontosan azt jelenti, amit: a globális-progresszív hálózatokat.
Ezek eleinte őt akarták miniszterelnökké tenni, ez volt a 2010 és 2014 közötti Bajnai-terv lényege, eszközei pedig a Haza és Haladás Alapítvány és Egyesület, illetve az Együtt párt. Aztán 2017-től egészen 2021-ig Karácsony Gergelyt igyekeztek fölépíteni, ennek állomásai a 2018-as miniszterelnök-jelöltség, majd 2019-ben a főpolgármesteri cím megszerzése, végül a 2021-es előválasztás voltak.

Ennek kudarca után került elő Márki-Zay Péter, így végül hozzá, pontosabban Mindenki Magyarországa Mozgalom nevű „civil” szervezetén keresztül találta meg útját az Action for Democracy pártfinanszírozási törvényt sértő – máig tisztázatlan eredetű, bár sejthető hátterű – támogatásának egyik része, míg a másik közvetlenebbül jutott el a Bajnai-káderek által vezetett DatAdat-csoporthoz.

Összefoglalva, a globális-progresszív hálózatok bő tíz év alatt a transzatlanti, sőt kifejezetten amerikai (nem) kormányzati csatornákon keresztül a pénzügyi, politikai és hírszerzési eszközöket egyaránt mozgósítva teljesen magukba olvasztották a hazai baloldalt. Voltak pártok, amelyek ebben tönkrementek (LMP, MSZP), mások eleve ennek céljával jöttek létre (Demokratikus Koalíció, Momentum), megint másokra (Együtt, Párbeszéd) e folyamat erőátviteli karjának szerepét osztották. Amit azóta látunk, az semmi más, mint a hajdani MSZP–SZDSZ-szövetség felélesztése a jelenleg zajló DK–Momentum-vetélkedőt követően.

Ahogyan lépésről lépésre tágult a magyarországi baloldal hálózati horizontja, illetve erősödött meg az a kapcsolat, amely a globális-progresszív körökhöz köti a hazai komprádorpártokat, úgy csökkent az a szellemi vertikum, amely egy aktuálisan kormányzóképes, de hosszú távú vízióval is rendelkező erő megformálásához szükséges. Bár a rendszerváltoztatást követően a posztkommunista–liberális blokk, úgy az MSZP–SZDSZ-koalí­ciók képében, mint a kulturális hegemónia tekintetében húsz éven keresztül erős pozíciókkal bírt, a 2010-től kezdve kiépülő Nemzeti Együttműködés Rendszere középtávon megszüntette gazdasági-politikai feltételeiket, az intellektuális erő viszont már rövid távon is mintegy magától elfogyott. Utóbbiról csakis saját maguk tehettek: egyfelől mert kezdettől fogva külső eszmei erőforrásra utalták magukat, ahol ez alatt a keleti marxizmustól a nyugati neoliberalizmusig minden szellemi táplálékot értenünk kell, amit 1945-től kezdve 1968-on át egészen napjainkig magukhoz vettek, másfelől mert azoknak az erőközpontoknak a szellemi kreativitása is kimerült, ahonnét korábbi politikai programjaikat importálták.

Egy másik szerkezeti jellemzőt is fel kell azonban fedeznünk, amely úgy fest, hogy a rendszerváltoztatás utáni baloldali gondolat lokalista verziója, amely hol nemzeties reformszocialistaként, hol népi baloldaliként, máskor természetvédőként, esetleg antiglobalizmusként ütötte föl fejét, mindvégig kisebbségben volt, vagy oda szorították a globális-progresszív többségi frakciók. (Szóhasználatunk nem véletlen: a „kisebbség” jelentésű mensevik szóval illették az oroszul „többséget” jelentő internacionalista bolsevikok az orosz szociáldemokratákat.) Itt találjuk az 1989-es Pozsgay­–Szűrös-féle törekvések, az MSZP valamikori „népi” szárnya és a még Schiffer-vezette LMP közös politikai temetőjét. Ennek oka szoros összefüggésben áll annak a felismerésnek az ellehetetlenítésével, amiről Galló Béla így fogalmaz Mi lett veled, szociáldemokrácia? című könyvében: „Mintha a nemzeti szuverenitásnak ma – értelmezzük ezt akár jobb-, akár baloldalról – ne volnának fontos rendszerkritikai funkciói is a globális neoliberalizmussal szemben.”

Röviden: a magyarországi baloldalt 2010 és 2022 között módszeresen bekebelező globális-progresszív hálózatok elein­te a baloldal számukra előnyös profiltisztítását végezték el, majd az egészet hiánytalanul integrálták magukba, miközben építőmestereik páholyból figyelték a történéseket.

Az előző két bekezdés igen aktuális mondanivalóját a következőképpen foglalta össze Tőkéczki László történelmi perspektívába helyezve: „Nálunk a baloldal zöme mindig »nemzetközi« jellegű volt, s ez összefügg a magyar nemzettudat erős történelmi meghatározottságával s azzal – mint ahogyan most is! –, hogy a baloldal rendkívül szívesen ajánlkozik nagyhatalmi és idegen érdekek kiszolgálására, amelyet persze ők »modernizációnak« neveznek. (Hitel, 2015/6).

A helyzet azóta annyit változott, hogy a globális-progresszív hálózatok mindenestül privatizálták a magyarországi baloldalt, így a társadalomvédő intézkedések megtétele kizárólag a polgári-konzervatív oldaltól várható. Főleg, hogy a magyar választók baloldal-tapasztalatán egyébként is évtizedek óta rajta a nemzetközi-neoliberális billog, mégpedig a Bokros-csomag, a Gyurcsány-reformok és a Bajnai-féle megszorítás miatt.

Az évszázados hazai politika- és eszmetörténeti meghatározottságok mellett a földrajzilag széles körű transzatlanti fejleményekbe – mint az amerikai hegemónia elkeseredett restaurálási szándéka, az uralkodóvá váló EU-fősodor és az erősödő Soros-kapcsolat – ágyazott folyamatok vezettek el oda, hogy a magyarországi baloldal fokozatosan elvesztette önmagát és visszavonhatatlanul kitetté vált a globális-progresszív köröknek. 

A félreértések elkerülése végett nem a hajdanán valóban virágzó liberális folyóirat-kultúra (2000, Beszélő, Holmi, Kritika, Mozgó Világ) vagy az egyébiránt mégiscsak tekintélyes balos szociológiai tudástermelés visszaperléséről van szó, csupán szárazon megállapítjuk: a tőke helyett a tőkét választók egyetemes bűnt követtek el, amikor a szellemet szó szerint dollárra cserélték. Ez persze legyen csak az ő gondjuk.

Mert mégis, mi másnak tudhatnánk be, hogy egy nemzedékváltás ideje alatt olyasvalaki lehetett a magyarországi baloldal transz­atlanti összekötője, mint a főmesteri fokozatú intézményi (Atlantic Council, European Council on Foreign Relations, GLOBSEC) bekötésekkel rendelkező Korányi Dávid. Pont ő, aki olyan csekély szellemi teljesítményre képes, mint amit külpolitikai programcikkében dokumentált, ahol a következőket olvashatjuk: „Nem látunk ki a Kárpát-medencéből. Új rendszerszemléletre, globális tudásbázisra, tudatosan épített és gondozott nemzetközi kapcsolati hálóra van szükség” (Népszabadság, 2013. április 8).

Vagy amikor a 2018-as választások után két héttel azt írta a nem kevésbé előkelő pedigrével (Rothschild-csoport, Concordia, Albright Stonebridge Group, Meta) bíró Chris Maroshegyivel, a későbbiekben általa vezette Action for Democracy alelnökével a European Council on Foreign Relations oldalán, hogy „Brüsszelnek még erőteljesebben kell a 7-es cikkely szerinti eljárásokat érvényesítenie”, Washingtonnak pedig „az Orbán-rezsim haveri körével szemben az egyéneket sújtó szankciókat foganatosítania”. 

De megemlíthető az is, hogy egy esetleges kormányváltás után – már a választásokat egy évvel megelőzően – külügyminiszternek bejelentkező Korányi Telex-interjújában saját világképéről mindössze ennyit tudott elmondani: „Én ebben a 21. századi, kozmopolita, nyitott világban nem találok kivetnivalót.” 

Keserű irónia, hogy ehhez képest annak idején még az volt megírva, hogy eddig „a filozófusok a világot csak különbözőképpen értelmezték; a feladat az, hogy megváltoztassuk”.

Az előzőkből az következik, hogy mialatt a magyar jobboldal az elmúlt tizenkét évben befejezte a rendszerváltoztatást és új rendszert alapított (Nemzeti Együttműködés Rendszere), amellyel megkezdte a belülről vezérelt Magyarország hosszú távú történelmi-társadalmi programjának megvalósítását, hiszen korszakot nyitott s mindehhez négyszer egymás után szerzett alkotmányozó többséget eredményező választói felhatalmazást, addig a magyarországi baloldal választásról választásra egyre mélyebben integrálódott a globális-progresszív hálózatokba. Így hát a nemzeti-konzervatív oldalnak ma az a legfőbb s jószerivel az egyetlen kérdése, hogy a roppant kormányzati és az ezzel párhuzamosan folyó tagolt szellemi munka révén hogyan bővítheti még tovább a nemzeti konszenzust, hogy beteljesítse nemzeti küldetését.
A szerző történész-politológus, a XXI. Század Intézet igazgatója

Borítókép: Bajnai Gordon volt miniszterelnök (Fotó: MTI/Beliczay László)

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right
Huth Gergely avatarja
Huth Gergely

Az igazság ideát van, csak meg kell érte küzdeni

Novák Miklós avatarja
Novák Miklós

Életen innen, halálon túl

Szőcs László avatarja
Szőcs László

Háborús német, békés amerikai

Sitkei Levente avatarja
Sitkei Levente

Hatszáz napnyi gyötrelem

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.