A következő nagy áttörést a gépek, ezen belül pedig a gőzgépek hozták. A víz eséséből fakadó energiakivételi lehetőséget a vízimalmokkal ugyan már korábban kihasználtuk (mint ahogy a szélenergiát a szélmalmokkal), de a gőzgép adta energia soha nem látott forradalmi változásokat hozott. A fejlett országokban már a XIX. században teljesen átalakította a gazdaságot és a társadalmat, létrehozva a tömegtermelést, melynek olcsósága és megbízhatósága folyamatosan kiszorította a manufaktúrákat. A gőzgép adta lehetőségek gyökeresen átalakították a mezőgazdaságot (nálunk ez nagyobb tömegben csak a XX. század második felében történt meg), forradalmasították az ipart, s a múlt században végül a közlekedést és teherszállítást is.
A gőzgép adta lehetőségek, majd a villamos energiát felhasználó gépek megsokszorozták az emberek rendelkezésére álló energiát, s ennek révén az európai országokban és Észak-Amerikában szinte tömegessé vált a jólét, a szegénység mértéke pedig töredékére csökkent a korábbihoz képest.
Az elmúlt száz év soha nem látott fejlődése mögött döntő részben a szinte végtelennek tűnő fosszilis (előbb szén, majd később gáz és földgáz) energiaforrás kinyerése és használata húzódott meg.
Ennek segítségével lehetővé vált az folyamatosan növekvő népesség jobb élelmezése, illetve életkörülményeinek javítása. S bár már 30-40 éve is azzal riogattak bennünket, hogy egy-két évtized alatt kimerülhetnek ezek az energiaforrások, ám mégsem ez, hanem a globális felmelegedés és az orosz–ukrán (–amerikai) háború hozta a fordulatot! Ekkor vált élessé a kérdés, hogy vajon hogyan lehetne a gyarapodó népességet a fosszilis energiaforrások híján legalább a jelenlegi életszínvonalon tartani úgy, hogy az atomenergiát is korlátozni kell a környezeti veszélye miatt.
Itt tartunk most, miközben ha őszinték vagyunk magunkhoz, akkor be kell látni, hogy pusztán a megújuló energiaforrások segítségével ez bajosan fog menni. Ugyanis az így rendelkezésre álló energia tömege, időbeli és térbeli eloszlása jócskán vet fel problémákat. Ráadásul azt is kell látni, hogy mind a nap-, mind a víz-, mind pedig a szélenergia hasznosításához rengeteg eszközt kell gyártanunk, ritkafémet kell bányásznunk, miközben az energiatermelő eszközök élettartama azt támasztja alá, hogy a fosszilis energiához képest ezek sem teljesen tiszta, környezetkímélő technológiák.
Mindezen okok miatt szerintem nagyon bölcs és felelős döntés született akkor, amikor a kormány szerkezetén belül egy külön energiaügyi tárcát hoztak létre. Az is egy stratégiai váltás volt, amikor a kormány háromnapos kihelyezett stratégiai ülésen tárgyalta meg a Magyarország előtt álló legfontosabb kihívásokat s az azokra adandó kormányzati és nemzeti hatókörű válaszokat.
Ezen a kormányülésen a tájékoztatás szerint több napirendi pont közül az energetika területe élvezett prioritást. Mivel az emberiség szempontjából az energia és az édesvíz hozzáférése vált az első számú problémává, s mivel rövid távon az energiaellátás stabilitása és megfizethetősége lett hazánkban a kulcskérdés, így mindannyian kíváncsian várjuk a ma még csak részlegesen és vázlatosan ismert tervek és döntések tartalmát és időbeli ütemezését.
Eközben nem szabad megfeledkeznünk az édesvíz problémájáról sem, de hál’ Istennek az eddig napvilágot látott kormányzati lépések ismeretében erre is vannak már konkrétumok. Mindannyiunk érdeke, hogy ezek a tervek finanszírozhatóak, egymással összehangoltak, lépéseikben pedig jól egymásra épültek legyenek. Mert akkor sok mindenre lesz energiánk. Én ebben reménykedem, ebben bízom.
A szerző közgazdász, főiskolai tanár
Borítókép: Illusztráció (Fotó: Pexels)
