idezojelek

Populizmus és európai reneszánsz

Az EPP – szocialista és zöld uniós rokonaihoz hasonlóan – populistáktól mentes világot akar teremteni.

Cikk kép: undefined
2023. 04. 12. 6:30
Fotó: Olivier Hoslet

Ülök a brüsszeli Luxemburg tér egy bárjában, az Európai Unió parlamentjének közelében. Mellettem mindkét ismerősöm politikai tanácsadó: az Európai Parlament fősodorbeli konzervatív frakciója, az Európai Néppárt (EPP) képviselői mellett dolgoznak, és nagyon nem szívesen hallják, amit éppen mondok. Felhívom a figyelmet a Gazdák és Polgárok Mozgalma, a BoerBurgerBeweging (BBB) fantasztikus sikerére a legutóbbi hollandiai tartományi választásokon. Ez az agrárpolitikai mozgalom a semmiből jött, és most olyan népszerű, hogy a mögötte következő párthoz képest több mint kétszeres támogatást kapott. A BBB egyszerre a holland felsőház legnagyobb pártjává lett.

Még jobban belejövök a mondandómba, amikor elmondom a cimboráimnak, mekkora örömmel tölt el a Finnek Pártjának sikere a mostani parlamenti választásokon. Ez a párt a második helyen végzett, és elnöke, Riik­ka Purra egyénileg több szavazatot kapott a többi pártvezetőnél. A Finnek Pártjára nagy arányban szavaztak fiatalok – az úgynevezett TikTok-nemzedék –, ami azt jelzi, hogy a közfelfogással szemben egy populista párt is utat találhat a társadalom minden rétegéhez.

Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Úgy látom, társaimnak már éppen elegük lesz ünneplő monológomból, ezért ellenállok a kísértésnek, hogy emlékeztessem őket arra is: a közeli Flandriában – kőhajításnyira onnan, ahol ülünk – a szeparatista Flamand Érdek párt áll az élen. Elhallgatom azt is, hogy az Osztrák Szabadságpárt is egyértelműen vezet a felmérésekben. Egy szót sem szólok arról, miért lettek a Svéd Demokraták a második legnépszerűbb párt a skandináv ország tavalyi parlamenti választásain. Arra sem merem emlékeztetni őket, hogy Giorgia Meloni Olasz Testvérek elnevezésű populistái az összes párt közül a legtöbb voksot kapták tavaly ősszel. Nincs értelme, hogy sóval dörzsöljem be nyílt egzisztenciális sebüket.

Azt azonban el akarom mondani nekik, hogy az EPP-t működtető barátaik annyira aggódnak már az elitellenes népi mozgalmak új seregének felemelkedése miatt, hogy azt kockáztatják: elveszítik a kapcsolatukat a politikai valósággal. Ennél is aggasztóbb az a tendencia, hogy néppárti politikusok átveszik a fősodorbeli média előítéletét, és a politikai viszonyokra mért csapásnak tekintik az olyan populistákat, mint a Finnek Pártja. Gyakran úgy tűnik, hogy igazából karantén alá akarják helyezni ezeket a feltörekvő pártokat, megpróbálva akadályozni, hogy koalíciós kormányokban vállaljanak szerepet. Az EPP – szocialista és zöld uniós rokonaihoz hasonlóan – populistáktól mentes világot akar teremteni.

A koronavírus-járvány alatt és közvetlenül utána a fősodorbeli politikai pártok és a barátaik a médiában azt remélték: a veszélyhelyzet mértéke elrettenti a szavazókat attól, hogy populista pártokra voksoljanak. Úgy vélték, a közvélemény annyira megrémült a pandémiától, hogy elutasítja a radikális mozgalmakat, és a józan, technokratikus, fősodorbeli massza felé fordul. A populizmus ellenségei a járvány idején gyakran kifejezésre juttatták reményüket, miszerint a Covid leszámol az ellenségeikkel.
A nyugati fősodorbeli média diadalittas hangvételben reagált a technokrata döntéshozatal feltételezett fölényére és a populizmus összeomlására. „A populizmus a pandémia áldozatává vált” – fogalmazott a londoni The Times. 

„Nagy újraindítás: a populista politika támogatottsága az egész világon összeomlott a Covid-pandémia alatt” – számolt be a SciTechDaily amerikai online magazin. A CNBC amerikai tévécsatorna megnyugodva jelentette, hogy a populista politika globálisan elveszítette támogatottságát.

Szerencsére azonban a populizmus kimúlásáról írt számos nekrológról kiderült, hogy nem többek az eurokraták kollektív vágyvezérelt gondolkodásának egy formájánál. Mielőtt a brüsszeli bárban ülve lendületbe jönnék, és elmagyaráznám, miért maradnak mégis velünk a régi politikai berendezkedéssel Európa-szerte birokra kelő mozgalmak, egyik társam felém fordul, és ujjával az arcomra mutatva felkiált: „Maga tényleg populista, nem igaz?!” Úgy látom, azt képzeli, erre majd védekezően reagálok, és kerülöm, hogy összefüggésbe hozzam magam a p betűs szóval. Amikor azonban kérdésére válaszolva bólintok, megkapom a kérdést: hogyan nevezheti magát populistának egy magamfajta tanult közíró és egykori egyetemi tanár? Válaszom egyszerű és egyenes: „Azért vagyok populista, mert hiszek a demokráciában, valamint az emberek képességében, hogy jó döntéseket hoznak.”

Megpróbálok rámutatni, hogy társaim a populistaként leírt mozgalmakkal szembeni ellenségeskedését a dolgozó emberek életétől való lelki távolságuk motiválja, egyes esetekben pedig az antipopulizmus a démosztól, a néptől való félelem tünete.

Erre hitetlenkedve néznek rám, és ösztönösen tudom, hogy nem találom hozzájuk az utat. Azt hiszem, holtpontra jutottunk amiatt a nagy szakadék miatt, ami a globalista igazodású elitek és az emberek nagy többségének gondolkodása között húzódik. Ismerőseim úgy vélik, én nem értem a XXI. századi világ összetettségét. Az ő nézőpontjukból a népi és nemzeti szuverenitás melletti elkötelezettségem nélkülözi a kifinomultságot, és rávilágít, hogy képtelen vagyok lépést tartani az idővel. Ugyan nem mondják ki, de valószínűleg azt képzelik, nézetem annak a bizonyítéka, hogy soviniszta vagyok, ha nem egyenesen idegengyűlölő. Túlságosan udvariasak ahhoz, hogy a „szélsőjobboldali” jelzőt a képembe vágva bélyegezzenek meg, így aztán megkímélnek annak szükségességétől, hogy rossz szájízzel fejezzem be ezt a beszélgetést. Nézeteltéréseink dacára mindenesetre elkötelezett vagyok, hogy folytassuk a későbbiekben, és kitörjünk ezáltal a brüsszeli visszhangkamrából.

Amióta csak megkezdtem brüsszeli munkámat, folyamatos emlékeztetőt kapok abból: a politikai polarizáció elérte azt a pontot, ahol a demokrácia, valamint a szellem, amely fenntartja, folyamatos fenyegetettség alatt áll egy kifelé arrogáns, befelé azonban lelkileg bizonytalan szuverenista ellenes technokrácia részéről. Globalista képzeletük spontán tart egy olyan szemléletmód felé, amely lenézi a nemzeti kultúrát és hagyományos értékeit. Mély megvetéssel tekintenek az olyan értékekre, mint a hazafiasság és a nemzethez való hűség. Ha az ő akaratuk érvényesül, akkor veszélybe kerülnek az értékek, amelyek az euró­pai civilizáció alapját jelentik. A tervük útjában álló egyetlen akadály az új populista mozgalmak felemelkedése.

A populizmussal összefüggésbe hozott számos reakció és beállítódás olyasmit alkot, amit Hannah Arendt politikai filozófus a politika előtti tekintély kereséseként írt volna le. Ezért jelent a család, az otthon, a közösségi szolidaritás, valamint a nemzet oly sokat a populista mozgalom számára. Politika előtti szolidaritást kovácsolva törekszenek jelentőségre szert tenni, és ezt gyakran a hagyományos család, a közösségi élet, a vallás, valamint a szolidaritás melletti kiállásuk fejezi ki. A moralitás újraértelmezésére való törekvésük nyíltan szembeszáll a brüsszeli véleménybuborékban uralkodó kulturális normákkal.

Amennyiben a populizmus további teret nyerne, és sikerrel befolyásolná a fiatalabb nemzedékeket, abból valami új és izgalmas születhet. A zavarodottság és erkölcsi irányvesztés évtizedei után el tudok képzelni egy olyan világot, amelyben a populizmus erősödése az új európai reneszánsz előfutára lehet. Ez nem fog spontán módon bekövetkezni. Az új mozgalmak még keresik a helyüket, eszményeiket olyan stratégiai vízióvá kell alakítaniuk, amely összekötheti az emberek szolidaritásra és törekvésre való vágyódását egy jövőorientált politikai szemléletmóddal. Fel van adva a lecke!

A szerző professor emeritus, az MCC brüsszeli intézetének igazgatója

Borítókép: Az Európai Unió zászlói lengenek egy épület előtt Brüsszel európai negyedében 2022. augusztus 5-én. Augusztusban az európai uniós intézmények a nyári szünet miatt zárva tartanak (Fotó: MTI/EPA/Olivier Hoslet)

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right
Ambrus-Jobbágyi Zsófia avatarja
Ambrus-Jobbágyi Zsófia

Tizenkét héttel később

Jeszenszky Zsolt avatarja
Jeszenszky Zsolt

Kik követik Magyar Pétert?

Ágoston Balázs avatarja
Ágoston Balázs

Ezek bizony mindig ugyanazok!

Borbély Zsolt Attila avatarja
Borbély Zsolt Attila

„Az árulónak ne bocsáss meg soha”

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.