Novák Benjámin, a 444 volt újságírója riasztotta a román külügyet egy Hír TV-s műsorban elhangzott, lényegében ártatlan és tényszerű mondat kapcsán, amint arra lapunk felhívta a nemrégiben a figyelmet. Kiszelly Zoltán abbéli vélekedésének adott hangot, hogy Putyin számára a Krím éppannyira szimbolikus kérdés, mint számunkra Erdély.
A hírre lecsapott a román sajtó, elsőként a G4Media, majd átvette többek között az Epochtimes-romania.com, a Realitatea.net, az Info-sud-est.ro és a Ziarelive.ro. A kommentátorok nem spóroltak a jelzőkkel, s nem haboztak a „revizionista” megnyilvánulást a magyar kormány nyakába varrni. Diana Sosoaca, az SOS Románia Párt hírhedt ultrasoviniszta szenátora odáig ment az eset kapcsán, hogy Novák Katalin útszéli gyalázása mellett az RMDSZ törvényen kívül helyezését követelte a román felsőházban.
Az eset három irányban is továbbgondolandó.
Az első a sajátos román reakciómechanizmus. Egyelőre úgy tűnik, egy mini sajtóviharon kívül nincs más következmény, holott ennél sokkal kisebb ügyeket is fújt már fel a román kormányzat a rendszerváltás óta eltelt évtizedekben.
Emlékezzünk vissza, mekkora paláver lett Tőkés Lászlónak tíz évvel ezelőtti kijelentéséből, miszerint Magyarországnak védőhatalmi státust kellene vállalnia az erdélyi magyarság felett! Miközben ez a kérdés ismételten felmerült az autonomista oldal retorikájában a kilencvenes évek közepe óta, amikor a Katona Ádám nevével fémjelzett RMDSZ-en belüli, nemzeti-konzervatív, Erdélyi Magyar Kezdeményezés nevű platform a zászlajára tűzte, hogy Ausztria mintájára, amely védhatalmi státust gyakorol a dél-tiroli osztrák kisebbség felett, Magyarország is vállaljon ilyen szerepet. Más kérdés a történelmi kontextus, s hogy ez nem csak a vállaláson, hanem a román fél elfogadásán is múlik. Most a hisztérikus román reakció a lényeg egy olyan ügyben, amely 2013-ban már csaknem két évtizede napirenden volt, újdonságértéke viszont konvergált a zéró fele.
De említhetjük azt is, hogy 1996 nyarán, az első magyar–magyar csúcs idején micsoda diplomáciai botrányt kavartak a románok a semmiből, míg a „csúcsot” intézményesítő Magyar Állandó Értekezlet megalakulását mondhatni csendben tudomásul vették.