Abból sem lett égzengés román berkekben, amikor Orbán Viktor első kormányát megalakítva kifejtette, hogy Magyarország és a magyar nemzet határai nem esnek egybe, s az általa vezetett kormány a nemzet kormánya lesz, miközben Antall József sokat idézett, hasonló tartalmú, s nem mellesleg szelídebb kijelentése ürügy volt a fröcsögő magyarellenes hangulatkeltésre.

1996 nyarán, az első magyar–magyar csúcs idején a botrányokozás valószínűsíthető mögöttese az MSZP–SZDSZ-kormány „megpuhításának” szándéka volt az alapszerződés ügyé­ben. Néhány hónappal később alá is írták Temesváron az érintett nemzetrész képviselőinek tiltakozása dacára a magyar érdekek félreseprésével megfogalmazott dokumentumot.

A beazonosított eszközök egyike a logikai terror volt. Idézem: „Különleges formája a terrornak, amikor az logikai színezetet kap. Ez nem más, mint az RMDSZ-állásfoglalások vagy egyéb magyar megnyilvánulások rosszindulatú, logikátlan átértelmezése, a romániai magyarságot érintő eszmefuttatásokba kevert szándékos logikai bakugrások, logikai képtelenségek nyíltszíni vállalása beszámítható emberek által. Ez rendkívül hatékonyan indukálja a tehetetlenség érzését a célbavett egyénekben vagy csoportokban, hiszen ezek igazuknak kizárólag logikai bizonyításában reménykedhetnek. Nem véletlen, hogy ezt a módszert előszeretettel használják politikai kihallgatáson, vallatáson a totalitarista rendőrségek.” (Erdélyi Napló, 1992. november 5.)

Történelmi abszurditásokkal revolvereznek, a megtámadott kisebbséget állítják be agresszornak. A román fél mindig professzionális módon tudta használni a logikai terror eszközét, ami egyébként rokon a magyarországi baloldal által használt valóságtagadással. (Lásd: nem zajlik proxyháború Ukrajnában, nem léteznek no go zónák, nincsenek migránspárti politikusok Európában, a migráció álprobléma, az LMBTQXYZ-őrület nem gyűrűzik be hozzánk stb.)

Ezt nem részletezem, hiszen a szólás- és sajtószabadság, ellentétben a kilencvenes évekkel, elmúlt két évtizedben már odáig terjed, hogy az alma almának nevezhető, a kacsa kacsának, az idegen érdekeket szolgáló ballib ellenzék pedig globalista zsoldoshadseregnek. A nemzeti médiaorgánumokban a kérdés kellő hangsúlyt kap, a háttérszervezetek nagy részét s a guruló dollárok útját sikerült feltérképezni. Az a kijelentés, hogy a magyarországi ballib ellenzék a DK-tól a Jobbikig nem a hazáját szolgálja, hanem idegen érdekeket, ma már nem egy politikai hipotézis, hanem gazdagon dokumentált tényállítás.

Úgyhogy rá is térhetünk a harmadik gondolatösvényre, az irredentizmus problematikájának megfelelő magyar kezelésére. A magyar temperamentumnak és népkarakternek a Horthy-korszak nyílt sisakos, egyenes és felvállalt revizionizmusa felelne meg leginkább. De a geopolitikai realitásokból kiindulva, az egész keresztény fehér kultúra ellen folytatott többszintű háború árnyékában, tekintetbe véve e politikai vonalvezetés felvállalásának könnyen felbecsülhető negatív nemzetközi fogadtatását s a katonai erőviszonyokat, aligha látszik bölcsnek ez a stratégia, arról nem szólva, hogy ellentétben a Horthy-korszakkal ma már nem övezné konszenzus a revizionista célkitűzéseket a magyar politikai életben sem, hogy a lehető legfinomabban fogalmazzak. A baloldal denunciáláskultúrájának működésbe lépése garantált, Novák Benjámin akciója csak ízelítő abból, amire a nyílt irredentizmus felvállalása esetén számíthatnánk.

A magyar tudatformálás számára a legaktuá­lisabb és legcélravezetőbb eszmei alap a Trianon Múzeum jelmondata: „Szeressük vissza Magyarországot!” A magyar kormánypolitika a határokon átívelő nemzetegyesítés koncepciójával és azt a mindennapi cselekvésre lebontó programjaival a realitások talaján maradva igyekszik ennek jegyében kitölteni a létező politikai mozgásteret. E program erősítendő része a belső öntudati erő fokozása, az óvodától az egyetemig terjedő nemzetnevelés. A magyar oktatáspolitika, a magyar kultúrpolitika, a magyar emlékezetpolitika belül esik a még meglevő szuverenitási körünkön.

Senki nem tud az ellen tenni, hogy mit érzünk magunkénak.

Borítókép: Kölcsey Ferenc újonnan felavatott szobra, Győrfi Lajos szobrászművész alkotása a partiumi Nagykárolyban 2023. április 12-én (Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt)