idezojelek

A jövő Ázsia szívében

Fantasztikus lehetőségeket rejt az üzbég kapcsolat Magyarországnak is.

Sitkei Levente avatarja
Sitkei Levente
Cikk kép: undefined
Fotó: Dócza Edith Krisztina
0
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Üzbegisztán most hajtja végre azokat a szükséges strukturális reformokat, amelyek valaha hiányoztak. A történelemmel hadakozni ugyanis pokoli nehéz a Tien San tövében. A felszabadult közép-ázsiai köztársaságok számára a Szovjetunió szétesésével két választás volt: vagy megindul a nagy szabadság és a nyugati típusú liberális demokrácia köntösét magára ölti mindenki, vagy lassabban, óvatosabban haladva először a stabilitást teremtik meg, gúzsba kötve mindent, de biztosan fennmaradva. Üzbegisztán is óvatos volt, joggal. A liberális demokrácia nem a tökéletes modell, azt Nyugat-Európa is csak a XX. század közepén vette át, világégéseket követve, hogy az ezredfordulót követően elkezdődjön annak eróziója és kitűnjenek hibái. A sok évszázados elnyomatás, a monokulturális mezőgazdaság erőltetése Üzbegisztánban vízellátási problémákhoz vezetett, a lakosságnak pedig esélye sem volt kifelé tekinteni. 

Ma amolyan feltöretlen föld befektetési értelemben Üzbegisztán, távoli unokatestvér, amely újra fel akarja venni a kapcsolatot az Európába elszármazott rokonnal. Ha van egyértelmű magyar sikertörténet a nemzetközi viszonylatokban, az a vízkezelés. Ha csak vízzel foglalkozó mérnököket képeznénk, akkor is kevés volna a szakember, olyan sok helyen keresik a magyarok tudását.

A valaha méltóságteljes Aral-tó lényegében kiszáradt, mert a gyapotnak kellett a víz, a jövőre nem gondoltak a szovjetek, a folyamatok megállítása pedig nem sikerült. Eddig. A szovjet rendszer ökológiai katasztrófát okozott, amelyen lehet szomorkodni és szívszorító képeket osztogatni róla az interneten, de érdemesebb kezelni a problémát. Az Amu-Darja folyó adja az életet Közép-Ázsiában, vizét a hegyek olvadó gleccserei adják. Az emberek pedig ellocsolták ezt a hatalmas mennyiségű vizet, hogy a mezőgazdaságot fenntartsák. 

Természetesen van visszaút, új öntözési módszerek, okos megoldások, az Aral-tó is újra létezhetne, ha ebbe energiát, tudást és pénzt tennének az érintettek. De nem azért, hogy az interneten szép fotókat lehessen megosztani, hanem azért, mert ez emberek életét jobbá tenné. Az üzbég gyapottermesztést már visszafogták, rendszerét megreformálták, ami persze azzal járt, hogy az ezzel foglalkozó embereknek más munkát kellett találni.

 Folynak a tárgyalások Afganisztánnal az Amu-Darja vízmegosztásáról, itt is a hasznosságot érdemes előtérbe helyezni, s nem a politikai előítéleteket, minthogy a sokat szenvedett országot a tálibok irányítják. Meghökkentő ugyan, de ők minden fanatikus eszméjük ellenére szintén élni szeretnének, képesek tárgyalni fontos kérdésekben.

Az üzbegisztáni nyitás azt is eredményezte, hogy Üzbegisztán már nem zárkózik el a szomszédjában folyó eseményektől, hanem tárgyalópartnerként igyekszik enyhíteni a károkat. Savkat Mirzijojev államfő elmélete szerint ugyanis Afganisztán nem ellenség, hanem lehetséges partner, amennyiben sikerül megfelelő mederbe terelni a folyamatokat a határ túloldalán.

Ezért Üzbegisztán elektromos áramot ad Afganisztánnak, mediátorként részt vesz az afgán belső viták elsimításában, valamint üzleti partnerként autókat, élelmiszert, gyógyszert szállít a tálibok uralta országba. 

Mirzijojev reményei szerint a két ország kereskedelmi forgalma hamarosan eléri a kétmilliárd dollárt. Ugyanakkor nem lehet elfeledni, hogy Afganisztán mindenképp biztonsági kockázatot is rejt Üzbegisztán számára, amely komoly fejtörés Taskentben.

A szóban forgó ügyek megoldása természetesen nem Magyarország feladata, de nem kérdés, hogy fantasztikus lehetőségeket rejt az üzbég kapcsolat. Nem valószínű, hogy Üzbegisztán valamikor is turistaparadicsom lenne, de látható, hogy a turizmuson is fordítani kell egy nagyot, hogy hosszú távon működőképes legyen. Az ismert turisztikai központok világszerte megteltek, a helyi lakosság elmenekül a zsúfoltság elől, az élettel teli egykori városok ma szomorú skanzenek, ahol a régmúltat próbálják eladni valóságként. Ez nem lehet célja senkinek, így hiába a világ csodája az egykori selyemút, se Szamarkand, se Bokhara nem arra hivatott, hogy a turisták a mecseteket és karavánszerájokat látogatva elvárja, hozzanak a helyiek tevéket az autentikus szórakozás érdekében.

Azon az alapon kell elindulni a jövő felé, amelyet itt hagyott nekünk a történelem, és ez egy viharos sebességgel modernizálódó, sok szempontból fejlesztésre szoruló Üzbegisztán, amely számára fontos a magyar kapcsolat. Magyarország pedig pontosan úgy tudja kihozni magából a legtöbbet, ha ott használja ki a lehetőségeit, ahol csak tudja, és nem vár mások jóváhagyására, nem a nagyok vacsorájának morzsáit szedegeti össze. A jövőt Ázsiában írják, csak idő kérdése, és a dinamizmus fel fog tűnni.

Borítókép: A Regisztán tér az üzbegisztáni Szamarkandban (Fotó: Dócza Edith Krisztina)

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.