A most kreált szintetikus trutymóra viszont nem vonatkozik semmilyen szabály. Amíg észbe nem kap az emberiség, és nem hoznak szigorú törvényeket az ilyen kutatások szabályozására, azt tesznek velük, amit akarnak. Vajon meddig életképesek? Tudja ma valaki? Állítólag a hasonló módon előállított egerek nem születtek meg, hiába ültették be őket normális egéranyákba. Szerencsére még nem. De mi lesz, ha a mostani kutatások épp arra irányulnak, hogy életképessé varázsolják a kotyvalékot? Netán már járnak is közöttünk ilyen gólemek? „Végzet, szabadság egymást üldözi, / S hiányzik az összhangzó értelem” – írta Madách, és szavai ma érvényesebbek, mint valaha.

Aztán itt van egy másik hír, nem kevésbé ellentmondásos, mint az előző. Elon Musk bejelentést tett, egyik cége, az agyimplantátumokban utazó Neuralink élő videós közvetítést sugároz arról, ahogyan csipet ültetnek egy emberi agyba. Eredendően ezeknek a beavatkozásoknak is a beteg emberek megsegítése a célja. Az állatkísérletek sikeresen lezajlottak, egy majom ügyesen játszott valami játékkal a beültetett kütyün keresztül vezérelve. De belegondolt már valaki, hová vezet mindez annak az emberiségnek a kezében, amelyik ennél jóval egyszerűbb technológiák gyakorlati hasznosíthatóságát sem képes átlátni és megfelelően alkalmazni azokat? Állítólag már ma is többezer kortársunk kérte, hogy ültessenek beléjük csipet, hogy kényelmesebben tudjanak mindenféle eszköz nélkül fizetni a boltban, és könnyebben találják meg őket, ha egy katasztrófa során eltűnnének. Tárgyak, például autók, kutyák, egyéb házi kedvencek esetén jól bevált a módszer. Következik tehát az ember, az önmagára oly büszke teremtmény, amelyik vérig van sértve, ha valaki olyasmire próbálja rávenni, ami kicsit is túlmutat önmagába zárt önző világának kicsinyes érdekein, ám most önként tartja oda mindenhatónak képzelt koponyáját a külső vezérlés fogadó egységének behelyezésére.

 Holly­wood összes éceszgébere sem tud olyan sztorit kitalálni, ami most valóságként kezd kibontakozni körülöttünk. Egy történetben ront ránk a Terminátor, a Mátrix, a Kaptár és az összes negatív utópia rémvilága. Tartok tőle, hogy nem vagyunk erre kellőképpen felkészülve.

Azt még nem is említettem, hogy két vállalkozás is zöld lámpát kapott a minap az Egyesült Államokban arra, hogy laboratórium­ban növesztett csirkehúshoz hasonló fehérjehalmazt árusítson emberi fogyasztásra. Egyék meg, kiált fel önkéntelenül a normális ember, de tartok tőle, hogy már késő, ezt letolják a torkunkon, miközben egzaltált klímaaktivisták és embergyűlölő állatvédők hathatós közbenjárásával teljesen ellehetetlenítik a hagyományos állattartást. Műembernek műhúst, üthetnénk el kissé cinikusan a témát, de az engedélyek kiadása rávilágít, hogy a szabályozás hiánya akkor válik még pusztítóbbá, ha etikailag, filozofikusan át nem gondolt, ostoba, érdekvezérelt szabályokkal próbálják a hiányt eltüntetni.

Elszórakoznak velünk a tudomány haszonlesői a Coviddal kapcsolatban is. Emberi eredetű mégis, vagy azoknak van igazuk, akik az állatvilágból származó mutánsnak tartják? Netán ezt is az ember kreálta, laboratóriumban gyakorolták a génmódosítást, és amikor emberre is veszélyessé vált, nem bírták megállni, hogy ki ne próbálják? A vakcinagyártók nem sajnálták a pénzt a kísérletekre, hiszen tudták, hogy hétköznapi embernek felfoghatatlan mértékű profitot realizálnak majd a védőoltáson? Az a pármillió ember pedig járulékos veszteség csupán? Kérdések végtelen sora borzolja idegeinket, bárhová tekintünk. Pedig a tudománytól, az emberi elme legnemesebb képességétől válaszokat várnánk inkább. Csakhogy az a tudomány, ami csak a lehetőségeinek kiterjesztésére koncentrál, de nem mér meg azonnal minden új technológiában rejlő lehetőséget az erkölcs, az etika mérlegén, végső soron többet árt az emberiségnek, mint a tudatlanság.

Ilyen körülmények között viszont képtelen reagálni bármilyen társadalom a fenyegető veszélyekre, nem tud időben szabályokat alkotni, nem tudja rávenni az érintetteket, hogy folyamatosan tartsák szem előtt eredményeik hasznosíthatóságát az emberek érdekében. Mi is csak bárgyún figyeljük a híreket, majd azon vesszük észre magunkat, hogy minden megtörtént velünk, amire azt mondtuk még tegnap, hogy az aztán nem történhet meg soha. Hittük volna, hogy felrobban egy gát, ami tíz Balaton vízmennyiségével árasztja el a környéket, évtizedekre tönkretéve annak ökológiai rendszerét? Ki gondolta volna, hogy felrobban az Északi Áramlat gázvezeték? Egyáltalán feltételezte valaki, hogy háború tör ki a szomszédunkban?

Csak emlékeztetni szeretnék arra, hogy az ukrán védelmi szakemberek szerint napokon belül felrobban a zaporizzsjai atomerőmű is. Tudja még valaki azt állítani, hogy ez hülyeség, hogy az aztán nem történhet meg soha?

Borítókép: illusztráció (Fotó: Kurucz Árpád)