Nagyon nehéz ma kapaszkodót találni a mindennapjainkat elborító bizonytalanságok viharában. Háború, járványok, természeti katasztrófák rombolják le egy pillanat alatt mindazt, amit öröknek, megingathatatlannak hittünk. Naponta történnek olyan dolgok, amikre tegnap még azt mondtuk, soha nem történhetnek meg. Az ember kezd megfizetni azért a gőgért, amivel kidobta a mércét, aminek sehogyan sem tudott megfelelni. De nem tanulunk semmiből továbbra sem.
Elsikkadt például a mára természetessé, megszokottá vált borzalmakról szóló hírek között az a bejelentés is, hogy az Egyesült Királyság és Egyesült Államok kutatóiból álló nemzetközi tudós csapat először hozott létre emberi embrióhoz hasonló szerveződést a megtermékenyítés hagyományos módját megkerülve. A szintetikus embrió nem pete és spermium találkozásából, hanem őssejtből jött létre. Nekünk magyaroknak azonnal eszünkbe jutnak Lucifer szavai Az ember tragédiájában, amikor kétségbe vonja a teremtés nagyszerűségét: „S mi tessék rajta? […] Az ember ezt, ha egykor ellesi, / Vegykonyhájában szintén megteszi. – / Te nagy konyhádba helyezéd embered, / S elnézed néki, hogy kontárkodik, / Kotyvaszt s magát Istennek képzeli. / De hogyha elfecsérli s rontja majd / A főztet, akkor gyúlsz késő haragra. / Pedig mit vársz mást egy műkedvelőtől?”
A józan eszét még őrző sokaság agyában óhatatlanul fogalmazódik meg a kérdés, miért kell ez, miért kell mindent meg is tenni, amire a tudomány fejlődése lehetőséget ad? A válasz egyszerre kijózanító és elborzasztó. A szakemberek szerint az embrió a vetélések okainak és genetikai rendellenességek következményeinek kutatásában segíthet. Tehát a „kotyvasztás” végeredményben az emberiség javát szolgálja. No de miért nem volt megfelelő erre a célra a természetes módon létrejött embriók vizsgálata?
A magyarázatban minden benne van, ami sokunkban világvége-hangulatot generál mostanság. A normális embriók tudományos célokra szigorú szabályok mentén használhatók csak. Nem tarthatók életben például csak tizennégy napig.