A lehetetlen mint valóság

Nagyon nehéz ma kapaszkodót találni a mindennapjainkat elborító bizonytalanságok viharában. Háború, járványok, természeti katasztrófák rombolják le egy pillanat alatt mindazt, amit öröknek, megingathatatlannak hittünk. Naponta történnek olyan dolgok, amikre tegnap még azt mondtuk, soha nem történhetnek meg. Az ember kezd megfizetni azért a gőgért, amivel kidobta a mércét, aminek sehogyan sem tudott megfelelni. De nem tanulunk semmiből továbbra sem.

Elsikkadt például a mára természetessé, megszokottá vált borzalmakról szóló hírek között az a bejelentés is, hogy az Egyesült Királyság és Egyesült Államok kutatóiból álló nemzetközi tudós csapat először hozott létre emberi embrióhoz hasonló szerveződést a megtermékenyítés hagyományos módját megkerülve. A szintetikus embrió nem pete és spermium találkozásából, hanem őssejtből jött létre. Nekünk magyaroknak azonnal eszünkbe jutnak Lucifer szavai Az ember tragédiájában, amikor kétségbe vonja a teremtés nagyszerűségét: „S mi tessék rajta? […] Az ember ezt, ha egykor ellesi, / Vegykonyhájában szintén megteszi. – / Te nagy konyhádba helyezéd embered, / S elnézed néki, hogy kontárkodik, / Kotyvaszt s magát Istennek képzeli. / De hogyha elfecsérli s rontja majd / A főztet, akkor gyúlsz késő haragra. / Pedig mit vársz mást egy műkedvelőtől?”

A józan eszét még őrző sokaság agyában óhatatlanul fogalmazódik meg a kérdés, miért kell ez, miért kell mindent meg is tenni, amire a tudomány fejlődése lehetőséget ad? A válasz egyszerre kijózanító és elborzasztó. A szakemberek szerint az embrió a vetélések okainak és genetikai rendellenességek következményeinek kutatásában segíthet. Tehát a „kotyvasztás” végeredményben az emberiség javát szolgálja. No de miért nem volt megfelelő erre a célra a természetes módon létrejött embriók vizsgálata?

A magyarázatban minden benne van, ami sokunkban világvége-hangulatot generál mostanság. A normális embriók tudományos célokra szigorú szabályok mentén használhatók csak. Nem tarthatók életben például csak tizennégy napig.

A most kreált szintetikus trutymóra viszont nem vonatkozik semmilyen szabály. Amíg észbe nem kap az emberiség, és nem hoznak szigorú törvényeket az ilyen kutatások szabályozására, azt tesznek velük, amit akarnak. Vajon meddig életképesek? Tudja ma valaki? Állítólag a hasonló módon előállított egerek nem születtek meg, hiába ültették be őket normális egéranyákba. Szerencsére még nem. De mi lesz, ha a mostani kutatások épp arra irányulnak, hogy életképessé varázsolják a kotyvalékot? Netán már járnak is közöttünk ilyen gólemek? „Végzet, szabadság egymást üldözi, / S hiányzik az összhangzó értelem” – írta Madách, és szavai ma érvényesebbek, mint valaha.

Aztán itt van egy másik hír, nem kevésbé ellentmondásos, mint az előző. Elon Musk bejelentést tett, egyik cége, az agyimplantátumokban utazó Neuralink élő videós közvetítést sugároz arról, ahogyan csipet ültetnek egy emberi agyba. Eredendően ezeknek a beavatkozásoknak is a beteg emberek megsegítése a célja. Az állatkísérletek sikeresen lezajlottak, egy majom ügyesen játszott valami játékkal a beültetett kütyün keresztül vezérelve. De belegondolt már valaki, hová vezet mindez annak az emberiségnek a kezében, amelyik ennél jóval egyszerűbb technológiák gyakorlati hasznosíthatóságát sem képes átlátni és megfelelően alkalmazni azokat? Állítólag már ma is többezer kortársunk kérte, hogy ültessenek beléjük csipet, hogy kényelmesebben tudjanak mindenféle eszköz nélkül fizetni a boltban, és könnyebben találják meg őket, ha egy katasztrófa során eltűnnének. Tárgyak, például autók, kutyák, egyéb házi kedvencek esetén jól bevált a módszer. Következik tehát az ember, az önmagára oly büszke teremtmény, amelyik vérig van sértve, ha valaki olyasmire próbálja rávenni, ami kicsit is túlmutat önmagába zárt önző világának kicsinyes érdekein, ám most önként tartja oda mindenhatónak képzelt koponyáját a külső vezérlés fogadó egységének behelyezésére.

És gondoljunk bele abba, amibe belegondolni sem érdemes. Képzeljük el, amikor a szintetikus embrióból kinevelt termék elárasztja a biopiacot, és ezeknek a mesterséges lényeknek az agyába ültetnek olyan csipeket, amelyeken keresztül az akkorra öntudatra ébredt mesterséges intelligencia vezérli azokat bármilyen cselekedetre, akár az egyre fogyatkozó létszámú normális emberi közösségek végső felszámolására.

Hollywood összes éceszgébere sem tud olyan sztorit kitalálni, ami most valóságként kezd kibontakozni körülöttünk. Egy történetben ront ránk a Terminátor, a Mátrix, a Kaptár és az összes negatív utópia rémvilága. Tartok tőle, hogy nem vagyunk erre kellőképpen felkészülve.

Azt még nem is említettem, hogy két vállalkozás is zöld lámpát kapott a minap az Egyesült Államokban arra, hogy laboratóriumban növesztett csirkehúshoz hasonló fehérjehalmazt árusítson emberi fogyasztásra. Egyék meg, kiált fel önkéntelenül a normális ember, de tartok tőle, hogy már késő, ezt letolják a torkunkon, miközben egzaltált klímaaktivisták és embergyűlölő állatvédők hathatós közbenjárásával teljesen ellehetetlenítik a hagyományos állattartást. Műembernek műhúst, üthetnénk el kissé cinikusan a témát, de az engedélyek kiadása rávilágít, hogy a szabályozás hiánya akkor válik még pusztítóbbá, ha etikailag, filozofikusan át nem gondolt, ostoba, érdekvezérelt szabályokkal próbálják a hiányt eltüntetni.

Elszórakoznak velünk a tudomány haszonlesői a Coviddal kapcsolatban is. Emberi eredetű mégis, vagy azoknak van igazuk, akik az állatvilágból származó mutánsnak tartják? Netán ezt is az ember kreálta, laboratóriumban gyakorolták a génmódosítást, és amikor emberre is veszélyessé vált, nem bírták megállni, hogy ki ne próbálják? A vakcinagyártók nem sajnálták a pénzt a kísérletekre, hiszen tudták, hogy hétköznapi embernek felfoghatatlan mértékű profitot realizálnak majd a védőoltáson? Az a pármillió ember pedig járulékos veszteség csupán? Kérdések végtelen sora borzolja idegeinket, bárhová tekintünk. Pedig a tudománytól, az emberi elme legnemesebb képességétől válaszokat várnánk inkább. Csakhogy az a tudomány, ami csak a lehetőségeinek kiterjesztésére koncentrál, de nem mér meg azonnal minden új technológiában rejlő lehetőséget az erkölcs, az etika mérlegén, végső soron többet árt az emberiségnek, mint a tudatlanság.

Ma minden tudományterületen rendkívül szűk azoknak a köre, akik tisztában vannak a kutatások minden irányával és következményével, de még kevesebben élnek a világon olyanok, akik látnák, hogy mivé lesz az emberiség, ha az összes tudományterület valamennyi tudósa átlép minden határt, és önmagát Istennek képzelve teremtésnek hiszi kotyvasztását. Soha nem hiányzott még ennyire az összhangzó értelem.

Ilyen körülmények között viszont képtelen reagálni bármilyen társadalom a fenyegető veszélyekre, nem tud időben szabályokat alkotni, nem tudja rávenni az érintetteket, hogy folyamatosan tartsák szem előtt eredményeik hasznosíthatóságát az emberek érdekében. Mi is csak bárgyún figyeljük a híreket, majd azon vesszük észre magunkat, hogy minden megtörtént velünk, amire azt mondtuk még tegnap, hogy az aztán nem történhet meg soha. Hittük volna, hogy felrobban egy gát, ami tíz Balaton vízmennyiségével árasztja el a környéket, évtizedekre tönkretéve annak ökológiai rendszerét? Ki gondolta volna, hogy felrobban az Északi Áramlat gázvezeték? Egyáltalán feltételezte valaki, hogy háború tör ki a szomszédunkban?

Csak emlékeztetni szeretnék arra, hogy az ukrán védelmi szakemberek szerint napokon belül felrobban a zaporizzsjai atomerőmű is. Tudja még valaki azt állítani, hogy ez hülyeség, hogy az aztán nem történhet meg soha?