…s mi borzadozva kérdezzük, mi lesz még, / honnan uszulnak ránk uj ordas eszmék.
Ártatlan kíváncsiság volt bennem gimnazista koromban, amikor József Attila Thomas Mann üdvözlése című versét olvastam. Mitől félt az 1930-as évek végén a költő? Talán előre látta napjaink történéseit.
A Mandiner hívta fel a figyelmet, hogy pár napja megtámadták LMBTQ-szervezetek Reem Alsalemet, az ENSZ jordániai származású jelentéstevőjét (akinek egyébként a nők elleni erőszak a területe), amiért ellenzi a „gender self ID” elképzelését, miszerint ha egy férfi nőnek vagy egy nő férfinak érzi magát (transznemű), akkor ezt mindenkinek el kell fogadnia, és az érzés szerinti nemnek kellene szerepelnie a jogi dokumentumaiban, mindenféle orvosi beavatkozás (nemváltó műtét) nélkül is. A hír szerint az LMBTQ-szervezetek azt szeretnék, ha az ENSZ kirúgná a jogvédő nőt.
Az ENSZ szakértője véleményében kiállt a transzmozgalommal egyet nem értő nők szólásszabadságáért genderügyekben, ellenezve az ilyen feministák és más nők megfélemlítését, valamint ellenezte a skót kormány gendertörvényét, amely szerint pusztán deklarálnia kell egy férfinak, hogy ő nő, és akkor nőként kezelik. Vagyis a bűne az volt, hogy kiállt a még nyomokban tartalmazó klasszikus értékeket képviselő véleménye mellett.
A felháborodás érzései kezdtek kavarogni bennem, hisz ez az egész annyira távol van az én világomtól. Elsőre nem is tudom elképzelni azt a szituációt, hogy valakit így nyársra húznának hagyományos, normális emberi hozzáállása miatt. Bele se merek gondolni, mit kaptam volna tőlük, ha elmondtam volna ezeknek a véleménynyilvánítás szabadságára és a liberális eszmékre oly büszke szervezeteknek azt, hogy megmosolyogtam, amikor a hétvégén utánam fütyültek férfiak az utcán. Ártatlan tetszésnyilvánítás történt, semmi más. Viszont nem szórtam átkokat a férfiakra, ahogy ilyen szituációkra kikelnek magukból a feministák, főleg a világ nyugati felén. Ott ezért a véleményemért már a társadalom peremére szorultam volna. Kiközösítenének, mert nőnek születve nőként viselkedem.