Fontos volt az a hivatkozása, mely arról szólt, hogy amikor a világtörténelemben nagyhatalmi konkfliktusok léptek fel és az elsőségről volt szó, akkor a vizsgált tizenhat esetből tizenkettő háborúval végződött, s így dőlt el a hatalmi alapkérdés. Vagyis Orbán realista lényeglátása alapján nem engedhette meg, hogy ne legyen őszinte a nyilvánosság előtt, s nem titkolta: szembe kell néznünk azzal, hogy kitörhet a harmadik világháború.
Viszont javaslatot is tett egy ismét realista kiútra is, amivel elkerülhető a világháború, s ez pedig nem más, mint egy új egyensúly a két – vagy három, ha Oroszországot is ide vesszük – fél között, mégpedig az, hogy tudomásul veszik egymás létét, az ő szavaival élve elfogadják azt, hogy két nap van az égen. Ezen az alapon pedig nem a háború felé menetelnek, hanem megpróbálnak win-win játékot játszani, amelyben a kölcsönösen előnyös együttműködés formáinak megtalálására törekednek. Egyben biztosak lehetünk – ezt már én teszem hozzá: Kína részéről biztos, hogy nyitottsággal fogadnák az USA által nyújtott baráti kezet. Ne feledkezzünk meg arról, hogy 2024 ősze nagy változásokat hozhat, méghozzá nyerhet az amerikai elnökválasztáson a republikánus jelölt – aki vélhetően mégiscsak Trump lesz –, s ez gyökeresen megváltoztathatja az USA világpolitikáját, ugyanis Trump valóban nem háborúban gondolkodik, hanem országa gazdasági fölényének fenntartásában, s ez gyökeresen más hozzáállás.

Ugyanez a realista lényeglátás jellemezte Orbánt az unió helyzetének megítélésében is, amikor elmondta, hogy az uniót szorongás gyötri, és bekerítve érzi magát. Ugyanakkor ebben a saját gyengesége, erőtlensége a felelős, s az a tény, hogy képtelen a saját szuverenitását kivívni. Ellenkezőleg: egyre inkább úgy látszik, hogy az Egyesült Államok irányítása alá került, s a háborúval kapcsolatban elképesztő álláspontra helyezkedett.

Kihagyhatatlan téma az unión belül a föderalisták és a szuverenisták küzdelme, s azon belül a hazánkkal szembeni brüsszeli támadássorozat. Orbán itt is realista álláspontra helyezkedett, amikor világossá tette, hogy a britek kiválása, vagyis a brexit után a szuverenista V4-ek kicsit egyedül maradtak, s azt sem rejtette véka alá, hogy ennek is köszönhetően indultak meg a jogállamisági köntösbe bújtatott támadások hazánk és Lengyelország ellen. Orbán arról is nyíltan beszélt, hogy a csehek már lényegében átálltak a liberális föderalisták oldalára, s Szlovákia is ingadozik – ehhez azt tenném hozzá, hogy ha a következő választáson a szociáldemokrata Fico ismét hatalomra kerülne, akkor szinte biztosra vehetnénk, hogy újra szövetségesek lennénk az unió alapvető vitáiban. Orbán annyiban bizakodó, hogy Olaszországban jobboldali kormány került hatalomra, talán ez megtörténik Spanyolországban is a vasárnapi választások után, és Ausztriában a Szabadságpárttal egyre jobb az együttműködés, akik nagyon jól állnak a közvélemény-kutatások alapján, esélyük van egy újabb ­koalíciós kormányzásban való részvételre.
Mindezen túl bízik a 2024-es európai parlamenti választásokban is, abban, hogy a szuverenista erők előretörhetnek és szövetségre lépve komoly ellenerőt hozhatnak létre a föderalista fősodorral szemben. Realista azonban abban, hogy a jövő évi EP-választásoktól nem várható földrengésszerű áttörés az erőviszonyokban.

Kifejtette azt, ami szerintem a legfontosabb realizmus a jelenlegi helyzetben: az unióval nem kötünk kompromisszumot a számunkra meghatározó kérdésekben. Nem hátrálunk meg s nem engedünk a zsarolásnak. Taktikai, stratégiai ügyekben lehet engedni – mondta –, azonban történelmi távlatokat felmutató ügyekben nem. S az bizonyos – ezt már én teszem hozzá –, hogy mind a genderkérdés, mind a háborúval kapcsolatos békére törekvő álláspontunk, mind a határaink megvédése a migránsáradattól, mind a szuverenitásunk védelme és egy erős nemzetekre épülő Európa igénye olyan kérdés, amely történelmi jelentőségű számunkra. Vagyis engedményekről lehet szó a kevésbé fontos ügyekben, de a lényegi kérdésekben történelmi szemléletet kell alkalmaznunk.

Harcolnunk kell, ez az egyetlen megoldás. És ebben teljesen igaza van a miniszterelnöknek.

Borítókép: Orbán Viktor miniszterelnök beszédet tart Tusnádfürdőn (Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher)