Nem szabad elfelejteni, hogy a demokrata Biden-adminisztrációt milyen korrupt szálak fűzik a kijevi kormányzathoz, elég csak arra gondolni, hogy Hunter Biden mindenféle tapasztalat nélkül lehetett a Burisma ukrán gázcég igazgatósági tagja. Apja pedig nyilvánosan azzal hencegett, hogyan sikerült leállítania azt az ügyészt, aki az ügyeit vizsgálta volna. Vajon túlzott képzelőerő kell-e ahhoz, hogy azt mondjuk, ezek az adatok szinte azonnal Zelenszkij asztalán landolnának? Kijev közismerten ellenséges a kettős állampolgárokkal, mindent megtesz, hogy nehezebbé tegye az életüket. Például listázzák őket, és semmiféle hivatalt nem viselhetnek, legyen az állami vagy önkormányzati tisztség, és akkor még a megfélemlítésről nem is beszéltünk. Súlyos következményei lennének, ha a kárpátaljai magyar közösség vezetőiről kiderülne, hogy megsértették ezt a törvényt, akár még büntetőjogi jellegűek is.
Ilyen körülmények között a nemzeti kormány csak egyet tehetett: megtagadta az együttműködést a kérdésben. Az amerikaiak pedig válaszul szigorítottak a vízummentes beutazás szabályain, szankciókkal élve. Az ok igencsak átlátszó, hiszen eközben mintegy hétmillió migráns érkezett Mexikó felől az USA-ba. Nem ez az első eset, hogy szankciókkal élnek hazánk ellen: emlékezetes, hogy egyes személyek kitiltására már többször sor került, valamint a hazánkat rosszabb versenypozícióba hozó globális minimumadó ellenzését is megtorolták a kettős adóztatásról szóló egyezmény felmondásával.
A cél azonban aligha lehet a pitiáner bosszú önmagában, sokkal inkább az eddigi nyomásgyakorlás fokozását láthatjuk benne. A szankció a Benes-dekrétumok szellemiségét idézve minden magyart büntet, de egyúttal legalább annyira szól a nemzetközi befektetőknek is. Hazánk ugyanis kimagaslóan sok külföldi céget tudott bevonzani, ami egyrészt komoly érdekeket sért, gondoljunk csak a bejelentett akkumulátorgyárakra, amelyek létesítéséért óriási gazdasági verseny folyik az Atlanti-óceán mindkét oldalán. Másrészt pedig erősebbé tették a magyar gazdaságot, amely már jóval kevésbé kitett a spekulánsoknak és a nyomásgyakorlásnak.
Ahogy Orbán Viktor mondta, az uniós pénzek elvesztése fáj, de korántsem létkérdés. Tíz éve még könnyen lehet, hogy nem így lett volna. Ezért érdemben csak úgy lehet kihúzni a szőnyeget a magyar kormány alól, ha letörik a külföldi befektetők kedvét, ezáltal kivéreztetik a magyar gazdaságot. Ez már egyértelmű gazdasági hadviselés hazánk ellen Brüsszel és Washington részéről!
Az Egyesült Államok a hatalmas apparátusát arra használja, hogy saját ideológiáját ráerőltesse más államokra. Ez jól mutatja, hogy mennyire lezüllött a progresszív befolyás alá került amerikai külpolitika, amely annak idején olyan ügyesen navigált a hidegháború alatt. Akkor pont a szovjetek voltak azok, akik kizárólag ideológiai alapon kezelték ügyeiket, az ilyen hasonlóság pedig önmagában keveset jelent a geopolitikában. A kommunizmus hiába győzött Kínában, ha aztán alig pár év múlva összerúgták a port Moszkvával. Ugyanígy tanulságos lehet Jugoszlávia példája is, amely az ideológia helyett a pragmatizmust választotta, de a másik oldalról ilyen volt Finnország. Az Egyesült Államok ekkoriban brillírozott diplomáciailag: szövetségesévé tette a maoista Kínát, és úgy nyerte meg a világ közvéleménye szemében a kubai rakétaválságot békés úton, hogy a valóságban ő is kénytelen volt engedményeket tenni a szovjeteknek.
Ez az amerikai diplomácia ma már teljesen eltűnt, átadva a helyét egy infantilizált, sérelempolitikát folytató irányvonalnak. A republikánusok neokonzervatív szárnya – akiket aztán Trump váltott le – megnyerhetetlen, céltalan háborúkat kezdett szerte a világban. Ezt követték a progresszívok részéről az ukrajnai machinációk, amit az olyan öreg rókák, mint Kissinger, nyilvánosan is elítéltek (fontos megjegyezni: mindez nem legitim oka az orosz agressziónak!).
Ma már úgy tűnik, hogy az LMBTQ-jogok, a migráció és a háború támogatásának kierőszakolása sokkal fontosabb az amerikai diplomácia számára, mint a tényleges geopolitikai érdekek képviselete, a jó szövetségesi viszony fenntartása. A világ nagy részén óriási az elfordulás a nyugati világtól, amely régen a szabadságot és a gazdasági lehetőségeket kínálta, most pedig csak a kioktatást és lenézést tudja felajánlani.
Létezik azonban egy másik Amerika, az, amelyet Trump és követői képviselnek. Ők a régi értékek hívei, és ami különösen fontos, nem támogatják a háborúskodást az amerikai világdominancia fenntartása érdekében. Trump volt az első olyan vezető amerikai politikus, aki nyíltan arról beszélt, hogy a világ nagy részéből vissza kell vonulni, átadva a döntési lehetőséget a helyi hatalmaknak. A szélsőbaloldali progresszív demokraták, mivel saját ideológiai felsőbbrendűségük hívei, erről hallani sem akarnak. A világ érdeke az, hogy Trumpék győzedelmeskedjenek ebben a kérdésben, különben nagyon nehéz időszak vár mindannyiunkra.
A szerző az Alapjogokért Központ vezető elemzője
Borítókép: Joe Biden amerikai elnök (Fotó: EPA/Yuri Gripas)
