A szélsőbaloldali demokraták diplomáciai fegyvere

A Biden-adminisztráció szigorította a vízummentes beutazás feltételeit a magyar állampolgároknak, állítólag hazánk hiányos együttműködése miatt. Ha kicsit is alaposabban megvizsgáljuk az ügyet, egyértelmű, hogy ez a lépés többről szól, mint vízumügyi kérdésekről, hisz jól illeszkedik az eddigi barátságtalan lépések sorába, amelyek célja nyomást gyakorolni a magyar kormányra.

A döntés kiválóan mutatja, hogy a szélsőbaloldali demokrata kurzus mennyire lezüllesztette azt az amerikai diplomáciát, amelyet egykor olyan nagy nevek fémjeleztek, mint a most százéves Henry Kissinger.

Nem muszáj azonban ennek így lennie, amerikai barátaink kiállnak mellettünk most is, olyan neves politikusok ítélték el a döntést, mint Kari Lake és J. D. Vance szenátor.

Először is kezdjük azzal, mi is adta a szankciók apropóját. Hazánk 2011-től kezdődően – a polgári kormányzat nemzetpolitikájának részeként – mintegy egymillió határon túli magyarnak adta meg egyszerűsített eljárásban a magyar állampolgárságot, akiket még a trianoni és párizsi béke szakított el idegen államokba. Az intézkedést a dollárbaloldal részéről állandó gyűlölködés kísérte, hiszen ők már a kérdésben tartott 2006-os népszavazáson sikeresen maguk ellen fordították a közösség egészét. A nemzeti kormányzat azonban elkötelezett volt a határon túliak megmaradásának támogatásában, és ennek a kérdésnek meglehetősen nagy hangsúlyt adott a külpolitikájában is. 2014 után, amikor Ukrajnában felerősödtek a soviniszta hangok, ez számos konfliktushoz vezetett Kijevvel, amely a legalapvetőbb kisebbségi jogot, a szabad nyelvhasználatot sem akarja tiszteletben tartani – hasonlóan Szlovákiához és Romániához.

Hazánk a kárpátaljaiak védelmét a háború alatt is feladatának érzi, ezt számos külpolitikai döntés is megerősítette (például a mások által felajánlott fegyverek átszállításának tilalma). Igencsak különös, hogy az amerikai diplomácia ilyen nagy érdeklődést mutat az ő adataik iránt, és biztonsági kockázatként hivatkozik rájuk. Elvégre a már említett Szlovákia és Románia ugyanazon szövetségi rendszer tagjai, utóbbi még „bezzegország” is, atlantista éltanuló, ahol az Európai Ügyészség pilot projektjét kipróbálták. Sokkal valószínűbb tehát, hogy az adatok iránti érdeklődés elsősorban a szerbiai és ukrajnai kettős állampolgároknak szólt.

További Vélemény híreink

„Véget kell vetni a Biden-adminisztráció árnyékháborújának!”

Nem szabad elfelejteni, hogy a demokrata Biden-adminisztrációt milyen korrupt szálak fűzik a kijevi kormányzathoz, elég csak arra gondolni, hogy Hunter Biden mindenféle tapasztalat nélkül lehetett a Burisma ukrán gázcég igazgatósági tagja. Apja pedig nyilvánosan azzal hencegett, hogyan sikerült leállítania azt az ügyészt, aki az ügyeit vizsgálta volna. Vajon túlzott képzelőerő kell-e ahhoz, hogy azt mondjuk, ezek az adatok szinte azonnal Zelenszkij asztalán landolnának? Kijev közismerten ellenséges a kettős állampolgárokkal, mindent megtesz, hogy nehezebbé tegye az életüket. Például listázzák őket, és semmiféle hivatalt nem viselhetnek, legyen az állami vagy önkormányzati tisztség, és akkor még a megfélemlítésről nem is beszéltünk. Súlyos következményei lennének, ha a kárpátaljai magyar közösség vezetőiről kiderülne, hogy megsértették ezt a törvényt, akár még büntetőjogi jellegűek is.

Ilyen körülmények között a nemzeti kormány csak egyet tehetett: megtagadta az együttműködést a kérdésben. Az amerikaiak pedig válaszul szigorítottak a vízummentes beutazás szabályain, szankciókkal élve. Az ok igencsak átlátszó, hiszen eközben mintegy hétmillió migráns érkezett Mexikó felől az USA-ba. Nem ez az első eset, hogy szankciókkal élnek hazánk ellen: emlékezetes, hogy egyes személyek kitiltására már többször sor került, valamint a hazánkat rosszabb versenypozícióba hozó globális minimumadó ellenzését is megtorolták a kettős adóztatásról szóló egyezmény felmondásával.

A cél azonban aligha lehet a pitiáner bosszú önmagában, sokkal inkább az eddigi nyomásgyakorlás fokozását láthatjuk benne. A szankció a Benes-dekrétumok szellemiségét idézve minden magyart büntet, de egyúttal legalább annyira szól a nemzetközi befektetőknek is. Hazánk ugyanis kimagaslóan sok külföldi céget tudott bevonzani, ami egyrészt komoly érdekeket sért, gondoljunk csak a bejelentett akkumulátorgyárakra, amelyek létesítéséért óriási gazdasági verseny folyik az Atlanti-óceán mindkét oldalán. Másrészt pedig erősebbé tették a magyar gazdaságot, amely már jóval kevésbé kitett a spekulánsoknak és a nyomásgyakorlásnak.

Ahogy Orbán Viktor mondta, az uniós pénzek elvesztése fáj, de korántsem létkérdés. Tíz éve még könnyen lehet, hogy nem így lett volna. Ezért érdemben csak úgy lehet kihúzni a szőnyeget a magyar kormány alól, ha letörik a külföldi befektetők kedvét, ezáltal kivéreztetik a magyar gazdaságot. Ez már egyértelmű gazdasági hadviselés hazánk ellen Brüsszel és Washington részéről!

Az Egyesült Államok a hatalmas apparátusát arra használja, hogy saját ideológiáját ráerőltesse más államokra. Ez jól mutatja, hogy mennyire lezüllött a progresszív befolyás alá került amerikai külpolitika, amely annak idején olyan ügyesen navigált a hidegháború alatt. Akkor pont a szovjetek voltak azok, akik kizárólag ideológiai alapon kezelték ügyeiket, az ilyen hasonlóság pedig önmagában keveset jelent a geopolitikában. A kommunizmus hiába győzött Kínában, ha aztán alig pár év múlva összerúgták a port Moszkvával. Ugyanígy tanulságos lehet Jugoszlávia példája is, amely az ideológia helyett a pragmatizmust választotta, de a másik oldalról ilyen volt Finnország. Az Egyesült Államok ekkoriban brillírozott diplomáciailag: szövetségesévé tette a maoista Kínát, és úgy nyerte meg a világ közvéleménye szemében a kubai rakétaválságot békés úton, hogy a valóságban ő is kénytelen volt engedményeket tenni a szovjeteknek.

Ez az amerikai diplomácia ma már teljesen eltűnt, átadva a helyét egy infantilizált, sérelempolitikát folytató irányvonalnak. A republikánusok neokonzervatív szárnya – akiket aztán Trump váltott le – megnyerhetetlen, céltalan háborúkat kezdett szerte a világban. Ezt követték a progresszívok részéről az ukrajnai machinációk, amit az olyan öreg rókák, mint Kissinger, nyilvánosan is elítéltek (fontos megjegyezni: mindez nem legitim oka az orosz agressziónak!).

Ma már úgy tűnik, hogy az LMBTQ-jogok, a migráció és a háború támogatásának kierőszakolása sokkal fontosabb az amerikai diplomácia számára, mint a tényleges geopolitikai érdekek képviselete, a jó szövetségesi viszony fenntartása. A világ nagy részén óriási az elfordulás a nyugati világtól, amely régen a szabadságot és a gazdasági lehetőségeket kínálta, most pedig csak a kioktatást és lenézést tudja felajánlani.

Létezik azonban egy másik Amerika, az, amelyet Trump és követői képviselnek. Ők a régi értékek hívei, és ami különösen fontos, nem támogatják a háborúskodást az amerikai világdominancia fenntartása érdekében. Trump volt az első olyan vezető amerikai politikus, aki nyíltan arról beszélt, hogy a világ nagy részéből vissza kell vonulni, átadva a döntési lehetőséget a helyi hatalmaknak. A szélsőbaloldali progresszív demokraták, mivel saját ideológiai felsőbbrendűségük hívei, erről hallani sem akarnak. A világ érdeke az, hogy Trumpék győzedelmeskedjenek ebben a kérdésben, különben nagyon nehéz időszak vár mindannyiunkra.

A szerző az Alapjogokért Központ vezető elemzője

Borítókép: Joe Biden amerikai elnök (Fotó: EPA/Yuri Gripas)