Az NGO-k új élete

Első olvasatra meglepő és mindenképpen látványosan tálalt hír rázta meg a nemzetközi hírbörzét, amikor a Soros-hátterű és az általa pénzelt Nyílt Társadalom Alapítványok – Open Society Foundations – vezetősége bejelentette, csökkenti az Európában állomásozó NGO-k, vagyis „nem kormányzat által támogatott szervezetek” költségvetését. A hidegrázást érző hallgatóság megnyugtatására gyorsan jegyezzük meg, hogy

nem a pénzcsapok elzárásáról, csupán a költségvetés csökkentéséről szólt a fáma.

Amennyiben a dolog hátterét vizsgáljuk, gyorsan kiderül a valódi cél éppúgy, mint a stratégiaváltás oka és az abból következő megújult módszertan. Ezért lehetett érzékelni, hogy a jelzett NGO-k stábjában nem okozott pánikot a bejelentés, hisz szó nincs ezen intézmények felszámolásáról.

A Nyílt Társadalom Alapítványok bábáskodásával életre kelt szervezeteknek kettős költségvetésük van. Egyfelől létezik a napi működést – munkadíjat, rezsit stb. – biztosító fedezet, mely továbbra is rendelkezésükre áll. Így a már kiépített harcálláspontjaikat semmilyen veszély nem fenyegeti. Ami viszont adott esetben akár látványosan is csökkenhet (de az sem szűnik meg), az az operatív kiadásokra szánt összeg, ami támadóakcióikra szolgál. Ebből a keretből fedezték/fedezik a hálózatépítést, a médiamegjelenést és a rágalmazásokat sem nélkülöző befolyásolási képességüket. Az újratervezés oka az NGO-k valódi tevékenységének a lelepleződése, mely már médiaszinten is bizonyságot nyert. Ebből következően erősen csökkent hatékonyságuk, mely a normális világ és élettér átalakítását célozta.

Világossá vált, hogy az Európa-szerte kiépült szervezeteik tudatosan rombolják kontinensünk hagyományos értékeit, keresztény identitását, a nő és a férfi valóságos szerepét a család és a gyermeknevelés területén, hogy csak néhányat emeljünk ki abból az ideából, melynek abszurd végcélja egy világkormány létrehozása.

Nem maradt más hátra, mint ismét – ahogy legalább két-háromszáz éven keresztül tették – visszatérni a konspirált, kevésbé érzékelhető építkezéshez.

Az általuk hangoztatott költségcsökkentés megtakarításait újabb módszerrel építkező hálózatépítésre használják föl.

Egy valaha volt operatív hírszerző tisztnek a konspirált formákhoz történő visszatérés szakmai értelemben mindig az eredményesség fokozását vizionálja. Sokkal könnyebb elérni civil csoportokat vagy az egyes állampolgárokat, ha az őket érdeklő, de a politikai megnyilvánulásokat látszólag nélkülöző témákról hallanak. Az új NGO-k más néven felbukkanva igyekeznek majd emberközelibb formát ölteni. Helyi szintű kérdéseket boncolgatnak és tarsolyukban ott lesz számtalan megoldási javaslat. A különböző pártokról szó sem esik majd, csupán jelzik a csatlakozóiknak, hogy saját gondjaik megoldása érdekében anyagi támogatásra is számíthatnak, csak forduljanak bátran az újonnan felbukkanó aktivistákhoz, akiktől rendszeresen tájékozódhatnak. És persze akkor se lepődjenek majd meg, ha választási kampányok idején kicsit többször hívják őket összejövetelekre.

A képlet immáron össze is állt, hisz a már működő NGO-k elviszik a figyelmet/balhét politikai csaták idején, és eközben a létrejött második vonal – ahol nem kell politikai állásfoglalást tenni – az emberek intenzív megnyerésére koncentrálhat. Kreativitást sem nélkülöző megoldás.

Még titkosszolgálati körökben is képes elismerést kiváltani a „fedésen belüli fedés” filozófiából fakadó gyakorlati kivitelezés. A megvezetettek és beszervezettek pedig csak később jönnek rá, hogy részesei lettek a normális élet lerombolásának.

A bejelentett költségcsökkentésnek azonban van távlatibb szándéka, mint a konspirált európai hálózatépítés újraélesztése. Arról van szó, hogy a világban ma is léteznek olyan szerencsés területek, ahol az NGO-k léte és terjesztésre szánt ideológiája még nem gyökerezett meg. Olyan régiók és országok sorolandók ide, ahol a társadalom még csak most találkozik a fent jelzett jövőképpel. Ahol a gazdasági gyarmatosítás erős hálója szakadozni kezdett, mint Afrika vagy a Távol-Kelet. Világossá vált, hogy nem lehet mindenkit Európa földjére zsúfolni, hogy ott aztán a már érzékenyített társadalmak átmossák az érkezők identitását. De hogy ne maradjanak ki a fejlődésnek álcázott őrületből, szülőhazájukba viszik az abnormalitásra épülő új világ eszmeiségét. A pénztőke erejében bízva próbál gyors eredményt elérni olyan társadalmakban, ahol a szegénység óriási mértékű, és ahol szinte minimális költségvetés mellett lehet együttműködők sokaságát megszerezni/átverni. Érdemes belátni, hogy ebben van igazság! Mi, büszke európai népek is bedőltünk a könnyebb élet sugallatának.

A pénz tehát nem tűnik el, csak átalakul, ahogy a mondás tartja. A fegyverek árnyékában éppúgy ott lapul majd, ha mondjuk „demokratikus” puccsokat vagy parlamenti választásokat kell támogatni.

Európában az intenzív és érdemi csapást az utóbbi hetven évben szenvedtük el. Az NGO-k hátterében megbújó arctalanok/arcátlanok ennél is rövidebb idő alatt vihetik kárhozatba új áldozataikat, mert jelenleg nincs hatékony védelem a pénz erejével szemben. Legfeljebb annyi reménysugár kezd pislákolni, hogy az egypólusú világ menthetetlenül recsegni kezdett. Megjelent ugyanis valamiféle régi-új értékrendet felvállalni képes politikai csoportosulás. Európa intelligensebb országai ébredezni kezdenek kábulatukból. A gazdaság szereplői közül egyre többen jönnek rá, hogy a globális erőterek elszívják életterüket, üzleti lehetőségeiket. Kénytelenek felismerni, hogy ne próbáljanak olyan szekérre kapaszkodni, amely látványosan nem tart igényt rájuk. Szóval a Nyílt Társadalom Alapítványok bejelentése változással jár majd, de remélhetőleg nemcsak az ő oldalukon, hanem a normalitáspártiakat is akciók kimunkálására sarkallja.