Egy héttel ezelőtt történt, hogy Oslóban a norvég királyi palotát őrző testőrség tagjait az internet népe előtt szégyenítette meg egy nagy valószínűséggel észak-afrikai származású fiatal férfi. Láthatóan előre készültek erre a provokációra, hiszen társa videózta és kommentálta a történteket. Azt látjuk, hogy egészen közel tudott kerülni három felfegyverzett díszegyenruháshoz, és öklöző mozdulatokkal ingerli őket. Az egyik királyi testőr egy nő, aki nem is avatkozik közbe. Két jó felépítésű és nyilván kiképzett társa próbálja megállítani a provokatőrt – sikertelenül. A téren sétálók eközben úgy tesznek, mintha nem történne semmi rendkívüli. A két fegyveres bénázásának, szerencsétlenkedésének és így nevetségessé válásának negyedik társuk fellépése vet véget. A láthatóan a pihenőidejét töltő, pólót viselő férfi egy határozott mozdulattal földre viszi és ártalmatlanítja a támadót.
Mondhatnánk, hogy ezzel a történetnek vége, egy jól felépített internetes geget láttunk. Sajnos ez ennél bonyolultabb, ha úgy tetszik, szomorúbb látlelete mai világunknak, Európának. A norvég királyi testőrségről azt gondolnánk, már csak a neve alapján is, hogy egy komoly szervezet. Ám jól látható, hogy a színes bőrű, fegyvertelen férfi akciójára nem tudnak vagy inkább nem mernek kellő határozottsággal, szakszerűséggel reagálni. Egyedül szolgálaton kívüli társukban van annyi kurázsi, hogy törvényesen és határozottan intézkedjen. Négyből egy.
A nyugati országokban a közelmúltban végzett közvélemény-kutatások szerint közelítőleg hasonló arányt mutattak arra a kérdésre adott válaszok, hogy az emberek hajlandóak lennének-e fegyverrel is megvédeni az országukat. Négyből egy, magyarán külső támadás esetén a hadkötelesek alig negyede fogna fegyvert a hazája védelmében. Sajnos úgy látszik, hogy a nagy többségnek csak országa, lakhelye van, nem pedig hazája. Persze tudjuk, hogy a német alkancellár, Robert Habeck is hányingert kap, ha a hazaszeretet szót hallja. Mégis megválasztják, szóval nincs min csodálkozni. Még ennél is beszédesebb, hogy ezek a balliberálisan sötétzöld politikusok mindeközben az oroszok ellen az ukránok „közbeiktatásával” vívott háború legelkötelezettebb hívei. Teszik mindezt úgy, hogy sejtésem szerint halvány elképzelésük sincs arról, hogy mi az a fegyveres szolgálat, a hadsereg, netán a háború. Hiszen ezek a politikusok és elődeik voltak azok, akik az elmúlt évtizedek során tudatosan leépítették, szétzüllesztették hadseregeiket.