És itt mindegy, hogy német, olasz, spanyol, belga vagy norvég helyzetről beszélünk. Talán a franciáknál még árnyalatnyival kedvezőbb a kép. Bár a közelmúlt utcai csatáinak képei nem vetnek túl jó fényt a francia fegyveres testületek állapotára. Márpedig az alulfinanszírozott, szűkített létszámú és valódi elrettentő erő, valamint tartalékok nélküli hadseregekkel a hátuk mögött nem a legbölcsebb dolog beleállni az orosz–ukrán proxy háborúba. A nyugati és ukrán propaganda nyilvánvaló torzításai és gyakori hazugságai helyett érdemes lenne szembenézniük a tragikus valósággal. Ha az Európai Unió vezetői és meghatározó államainak politikusai továbbra sem a béke vagy legalább a tűzszünet elérésére törekednek, akkor súlyos bűnt követnek el. Nem elég, hogy hadseregeik raktárait már kiürítették, melyek feltöltésére hadiiparuknak évekre lesz szüksége. Állampolgáraik az évtizedek óta tartó propagandájuk szomorú eredményeként már nem érzik hazájuknak az országukat. Esetleg még négyből egy.
A német hadseregben leszerelési hullám indult meg a háború kitörése után. Mert munkahelynek még elmegy a Bundeswehr, na de az életét kockáztatni már senki sem akarja. Aki pedig mégis motivált, azt megfigyelik, ellenőrzik. Látjuk, hogy a német elitegységeken belül szinte évente tár fel a katonai elhárítás szélsőjobboldalinak mondott csoportokat. Mindeközben pedig folyik a katonák érzékenyítése, a genderpropaganda térnyerése, a felvételi rendszer kvóták szerinti befolyásolása. Aminek végeredményeként színes, multikulturális, szexuálisan befogadó, ám valódi feladatát betölteni képtelen, egyenruhás primadonnákat látunk katonák helyett. Igazán nem tudom, hogy ezek a politikusok mit gondolnak, ki fogja őket, a családjukat, az országukat megvédeni egy esetleges támadás esetén. Aminek kirobbanásáért minden tőlük telhetőt megtesznek.
Közben az amerikaiak számára egyre inkább másodlagos jelentőségű hadszíntérré válik Európa. Márpedig az a földrész, amelyik önállóan jó esetben egy-két hétig tudná megvédeni magát, az ne akarjon háborúsdit játszani. Mert az nem a politikusok hagymázas elképzelései szerint szokott végződni. Valódi hadsereget építeni a mostani papírtigrisek helyett komoly elszánást igénylő döntés. Amihez nem elég a pénz és nem elég legyártani modern fegyvereket. Ahhoz az emberek gondolkodását is helyére kell tenni. A haza szolgálata, védelme érdekében tenni akaró, áldozatot vállaló férfiakra és nőkre van szükség. Ehhez kell majd a legtöbb idő, itt kellene új alapállást felvennie a balliberális politikai vezetőknek Európában.
Tartok tőle, hogy ez lesz a legnehezebb feladat. Mert négyből egy ember kevés lesz ehhez, most szólok. Nekünk, magyaroknak is bőven van még mit tennünk. Ha nem is olyan tragikus a helyzet, mint Nyugaton, de az agymosás hatása nálunk is érződik, főképp a fiatalok körében. Modern honvédségünk csak akkor töltheti be a feladatát, ha nálunk legalább négyből ketten tudják, hogy mi a kötelességük.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!