Eddig a történet, amely azért felhorgasztott bennem néhány kérdést. A minisztérium tisztviselőit látta-e már szakember? Értesítették-e minderről a rénszarvasokat? Mit gondoltak pontosan arról a pillanatról, amikor az egyébként hatalmas területeket bebarangoló, félnomád életmódot folytató állatok elérnek a nyúlfarknyi akadály végéhez? Néznek hülyén, vagy azonnal tovább idegesítik a ruszkikat? Esetleg felkeresik a közeli finn határt, hogy aztán onnan hajtsák végre a diverzáns akcióikat? Milyen büntetésre számíthatnak az engedetlen rénszarvasok? Fél év mohaelvonás? Javító-nevelő-szociális munka egy hentesnél? Letöltendő szabadságvesztés a Breivikkel szomszédos cellákban? Vágóhíd? Mert a rénszarvasnak behajtani tilos táblák kihelyezése aligha bizonyulna elégségesnek.

Erről az jut még eszembe, hogy

De miért is? Nem csoda, hogy amikor enyhült már a nyomás kissé, valaki odafirkantotta az egyikre, hogy „inkább szívd!”. Valami ilyesmire gyanakszom most is. Hogy az afgán portás megviccelte a tekintetes igazgatóság dolgozóit, és valami keményebb cuccot kezdett osztogatni közöttük. Amennyiben mégsem, a helyzet még elkeserítőbb.

Borítókép: Rénszarvasok Skandináviában (Fotó: AFP/Olivier Morin)