Szegény Németh Péter, a Népszava főszerkesztője éppen megfulladni készül, amin a legkevésbé sem kell csodálkozni egy olyan újság esetében, amelyet a sajtószabadságot és az ellenzéki médiumokat állítólag kinyíró kormány hirdetései tartanak lélegeztetőgépen. Fulladozásának oka részben Orbán Viktor, aki „egyre inkább kiiratkozik a normális közéletből”, „falanszterben él”, „szűk körben beszél” és – kérem, kapaszkodjanak! – „behívja az oroszokat”. És Orbán nem elég: ott van ez a szörnyű magyar nép, amely egyszerűen nem vágyik szabadabb levegőre.
Sajnálom Németh Pétert, nagyon nehéz lehet neki a krokodilagyú, sötétben tartott, trágyával etetett gombákra hajazó magyar néppel összezárva ebben az oxigénhiányos országban, miközben számolgatja az állami hirdetésekből befolyó forintokat.
Nyilván az oxigénhiány lehet az oka mindannak a – hogyan is fogalmazzak finoman – csacskaságnak, amit leírt.
Szerencsére azért vannak néhányan a magyarok között is, akik vágynak a szabad levegőre. Például Nagy Attila Tibor „politikai elemző”, aki Berlinből örömködik, hogy milyen jó dolog a szabadság. A fullasztó magyar viszonyok elől neki egyenesen Berlinig kellett szaladnia egy kis jó levegőért, persze Mátraháza közelebb lett volna, meg ott jobb is a levegő, de ezek a budapesti baloldali értelmiségiek (különösen a Nagy Attila Tiborhoz hasonló, vidéki gyökerű neofiták) valahogy sokkal otthonosabban érzik magukat a több száz vagy ezer kilométerre fekvő európai fővárosokban, mint a néhány tíz kilométerre található magyar vidéken.
Persze ott a kutyának sem hiányoznak, szívják inkább a szabad levegőt Berlinben, Brüsszelben vagy Párizsban, csak vigyázzanak, nehogy úgy járjanak, ahogyan a szabadság, egyenlőség, testvériség hazájában, a nagy szabadság közepette néhány nappal ezelőtt járt egy szerencsétlen háromgyermekes tanárember, akinek a szabad levegővételét gégemetszéssel gondolta segíteni egy, az integráció útján kevéssé előrehaladott humanista.
Őszintén kívánom Nagy Attila Tibornak, hogy elkerülje a Berlinben is nagy számban tenyésző hasonló humanistákkal való találkozást, és javaslom, hogy gondolkozzon el azon, vajon miért mondta azt pár nappal ezelőtt Henry Kissinger, hogy Németország hatalmas hibát követett el, amikor beengedte a külföldiek tömegeit.
Nagy Attila Tibor azonban nem gondolkodik, csak teli tüdővel szívja a szabad levegőt Berlinben, és örül, hogy ott nincsenek lefóliázott könyvek. Be is fényképez néhányat a Trónok harca sorozatból, amelyek valóban nincsenek lefóliázva a berlini könyvesboltban, a baj csak az, hogy azok Budapesten, Kecskeméten vagy éppen Csongrádon sem, de ez Nagy Attila Tibort egyáltalán nem zavarja abban, hogy azt a képzetet keltse, hogy nálunk még a Trónok harcát is lefóliázzák, szóval működik a balos propaganda rendesen.
És ha már a fóliázásnál tartunk: Nagy Attila Tibor szerint „a fólia zsarnoki eszköz”. Ez is egy jó kis balos propagandaszöveg, a fólia ugyanis egy csomagolóanyag, és nem zsarnoki eszköz. A baloldal mindig is hajlamos volt a túlzásokra, néhány évtizeddel ezelőtt ártatlan hímzőszakköröket leplezett le a népi demokrácia megdöntésére szervezett összeesküvésekként, ma pedig zsarnoki eszközként tüntet fel egy ártatlan csomagolóanyagot, mintha az legalábbis guillotine volna. Egyébként a könyveknek ezzel a csomagolóanyaggal való ellátása egy nagyon hasznos információ a szülőknek, ami arról tájékoztat, hogy az adott könyvben LMBTQ-tartalom található. Így, ha valaki nem akar olyan mesekönyvet vásárolni a gyerekeinek, amelyben két királyfi csap hetedhét országra szóló lakodalmat, akkor nem kell minden egyes mesekönyvet elolvasnia, mielőtt megveszi, hanem a fólia megléte vagy éppen hiánya egyértelműen eligazítja a kérdésben.
Miközben Németh Péter fulladozik, Nagy Attila Tibor pedig önfeledten szívja a berlini szabad levegőt, más baloldaliak sem pihennek. Például a harmadosztályú társadalomtudósból huszadrangú politikussá avanzsált Karácsony Gergely, aki a főváros vezetése helyett fáradhatatlanul posztol. Legutóbb éppen arról, hogy a lengyelek végre visszatértek az európai útra. Miért, eddig merre jártak? – kérdezhetnénk.
Mivel azonban tudjuk, hogy ez nem egy vita alapjául szolgáló állítás, hanem a balos propaganda újabb felböffenése, ezért nem kérdezünk semmit, csak megjegyezzük, hogy ha a patrióta és keresztény politika helyett a szivárványos zászlót lengető szakállas nőimitátorok és a kommunista nosztalgiára építő szélsőbaloldali Lewica jelenti Európát, akkor köszönjük, mi nem kérünk belőle. Mellesleg én annyira nem örömködnék a helyükben, amíg ki nem derül, hogy a sok tekintetben a PiS-től is jobbra álló Lengyel Parasztpárt pontosan mit ért európai út alatt.
Szóval a dolgok alapvetően rendben vannak. Dübörög a balos propaganda, de itt, vidéken, jó a levegő (köszönhetően például az egy négyzetméterre eső balosok alacsony számának), és mi nem fulladozunk, hanem remekül érezzük magunkat. És ugyanezt kívánjuk Németh Péternek, Nagy Attila Tibornak és Karácsony Gergelynek is.
A szerző közgazdász, politológus
Borítókép: Illusztráció (Fotó: Máté Krisztián)
