Régen minden más volt. Voltak a megélhetési palesztin terroristák, Abu Nidal és Carlos, szélsőbaloldali nyugati cinkosaik meg akik nekik dolgoztak, és a hidegháború feltételrendszerébe illeszkedve terrorcselekményeket követtek el. Ezek az aktuális közel-keleti helyzethez kapcsolódtak. A legismertebb közülük az 1972-es müncheni olimpia idején elkövetett, de volt számos más, köztük magyar vonatkozásúak is. Így a Ferihegyi gyorsforgalmi úti 1991-es merénylet, amely az Izraelbe kivándorló szovjet zsidók ellen irányult.
Emlékezetes maradt idehaza az 1985-ös schwechati terrortámadás is: palesztin terroristák a bécsi repülőtéren az izraeli légitársaság várakozó utasaira támadtak kézigránátokkal és lőfegyverekkel. Akciójukban turnéjukra induló magyar színészek, így Kibédi Ervin és Szegedi Molnár Géza is megsebesültek, utóbbi egy életre megrokkant. A bejrúti Malév-gép 1975-ös katasztrófája a mai napig felderítetlen, de sokan valószínűnek tartják, hogy köze lehetett a közel-keleti politikai helyzethez.
A terrortámadások – különösen a müncheni, amelyet az év világeseménye idején követtek el – megrázták a világot, döbbenetet váltottak ki, de a terror egyes csúcsidőszakokat (és az 1970-es, 80-as évek Franciaországát) leszámítva mégsem vált mindennapossá Európában. Minden egymillió emberből egy-egy lehetett terrorista.