Most óriási lángokkal ég a Közel-Kelet. Trump előre látta ezt, és 2020-ban letette az asztalra a béketervét. Erre valahogy már egy szakértő sem emlékszik. Hiszen ami Trumptól származik, az eleve rossz, és a feledés homályába kell merülnie. Az ókori Rómával kapcsolatban a történészek damnatio memoriaeként, az emlékezet elátkozásaként említik ezt a gyakorlatot. Mahmúd Abbász palesztin elnök és a Hamász akkoriban elutasította Trump tervét, mert kedvezőbb megoldást reméltek Joe Biden hivatalba lépésétől. Alighogy ez megtörtént, Biden be is váltotta a hozzá fűzött reményeket, újra lehetővé téve, hogy a pénz ellenőrizetlenül áramoljék a terror sújtotta térségekbe, mindenekelőtt pedig visszaadta az iráni molláknak a mozgásteret, amelyet Trump megvont tőlük.
Mind a négy érintett elégedett volt. Biden azért, mert így jobban be tudta etetni a muszlim választóit. Abbász és a Hamász azért, mert ahelyett, hogy a népük hasznára lettek volna, őrületes alagutakat építhettek. Irán pedig újra felfegyverkezhetett, és előreléphetett az atomfegyverprogramjával. Bidennek a választói számítottak, a terrorizmus és Irán számára kínálkozó hasznot pedig elbizakodott módon járulékos kárként vette számításba. Trumppal ez nem történt volna meg. Sőt az Ábrahám-megállapodások jelentette huszárvágással Izrael, az Egyesült Arab Emírségek és Bahrein történelmileg nagy jelentőségű közeledésével szolgált a világ közvéleményének. Még Szaúd-Arábia is közeledett ezen az úton.
Hogyan is nézett ki Trump terve? Érdemes vetni egy pillantást a Time hírmagazinra, amelynek 2020. január 28-i szalagcíme alatt (Hogyan változtatja majd meg a Közel-Keletet a Trump-adminisztráció izraeli–palesztin béketerve?) lényegében a következő volt olvasható. Az új terv középpontjában az a támogatás állt, amelyet a Trump-adminisztráció egy független, szuverén Palesztinának nyújtott, egy Kelet-Jeruzsálem peremén elhelyezkedő fővárossal. Célul tűzte ki az izraeli telepek megfékezését – nem pedig a visszaszorításukat –, és államiságukért kisebb területnyi földet adott a palesztinoknak, Ciszjordánia mintegy hetven százalékát. Továbbá elutasította a régóta fennálló palesztin igényt a Templom-hegy/Haram as-Saríf feletti ellenőrzésre, jordániai felügyelet alatt hagyva azt.
A Trump-adminisztráció megígérte, hogy tíz év leforgása alatt 28 milliárd dollárt bocsát rendelkezésre Palesztina támogatására, és emellett 22 milliárd további forrás jutna Jordániának, Egyiptomnak és Libanonnak. Ez a segély befektetések formájában érkezne. A pénz az infrastruktúrába és a közlekedési összeköttetésekbe áramlana, emelné az életszínvonalat és szélesebb térségi kereskedelmet tenne lehetővé. Ugyancsak forrást bocsátanának rendelkezésre az oktatás- és egészségügy javítására és a munkaerő fejlesztésére. Benjamin Netanjahu és Beni Ganz izraeli vezető egyaránt kiállt egy palesztin állam elismerése mellett. Amint az izraeli kormány hivatalosan a gyakorlatba ültetné a tervet, legalább négy-öt évre leállnának a telepépítkezések.
Az amerikai kormány európai és arab diplomaták bevonásával dolgozta ki ezt a tervet. Így nézvést a terv átgondolt stratégia külpolitikai kiszögellése volt. Hangsúlyozta a diplomáciai elkötelezettséget, és többoldalú megközelítésre épített. Ez akkoriban igencsak szokatlan volt annak a képnek a tükrében, amelyet Donald Trump rendszerint kialakított magáról. Annál is inkább, mivel Trump terve lehetőséget adott a palesztinoknak, hogy ne veszítsenek további területeket.
Mai szemmel nézve Trumpé volt a legmesszehatóbb terv, amit csak a palesztinok elérhettek a maguk számára: saját államot szólás- és vallásszabadsággal, valamint a fellendülés esélyét a csúcstechnológiás Izraelhez való felzárkózás esélyével. A legfontosabb feltételek a Hamász-kormány felváltása volt a Palesztin Hatósággal, az erőszakról való lemondás és leszerelés a Hamász részéről, valamint Izrael Állam a létezéshez való jogának elismerése. A mostani, 2023. novemberi állás szerint a háború utánra Gázát „hamásztalanítják”, és elképzelhető, hogy nemzetközi felügyelet alá helyezik. Ciszjordánia státusa a belátható időben nem változik majd. Olyan állam, amely el akarja törölni Izraelt, semmiképpen nem jöhet létre Izrael mellett. A palesztinoknak saját gyilkolási vágyuk áll az útjukban.
Nos, ennyit Trump béketervéről, amelyet utóda a szemétdombra hajított. Ugyanúgy, ahogy Biden visszavonulót fújt annak a nyomásnak, amelyet Trump Iránra helyezett, továbbá a Hamász pénzcsapja elzárásának és a mexikói határon épülő falnak is. De mégis, mi következik ezután? Oroszország, Észak-Korea, Irán, a Hamász, a libanoni siíta Hezbollah, a jemeni húszik között fegyverbarátság áll fent. A célkeresztben Ukrajna és Izrael található. Ha Ukrajna elesik, melegen kell majd öltöznünk. Ha pedig Izrael, akkor a Nyugat esik el – nem azonnal, hanem lassan, de biztosan, apránként. Ez azonban nem Izraelen és Ukrajnán múlik majd. Ők elvégzik a házi feladatukat, és együttműködnek. Ha az egyikük túlél, akkor a másikuk is.
