Úgy érkeztem meg 2009-ben az Európai Parlamentbe (EP), hogy senki sem tudta, hogyan viszonyuljon egy jelnyelvet használó siket képviselőhöz. Jelenlétem arra kényszerítette az Európai Parlamentet, hogy a fogyatékossággal élők megfelelő jogi környezetének kialakítása mellett a megfelelő háttér kialakítása érdekében is konkrét lépéseket tegyen, például a jelnyelvi tolmácsaimnak is ülőhelyet és monitort biztosítson az ülésteremben, illetve felszerelje az irodámat villogókkal, hiszen én nem hallom meg a tűzriadót jelző szirénát, de az ülések kezdetére figyelmeztető csengőt sem.
Azóta is személyes küldetésemnek tekintem, hogy az Európai Parlament épülete használható legyen kerekesszékesek, vakok vagy siketek számára is, akár látogatóként érkeznek Brüsszelbe vagy Strasbourgba, akár itt dolgoznak. A változás lassan, de biztosan elkezdődött.
Az eltelt csaknem tizenöt év alatt az épület bejáratait, liftjeit és tanácstermeit könnyebben használhatókká alakították a fogyatékossággal élők igényeinek figyelembevételével. Emellett az EP személyzete is rendszeresen képzésben részesül annak érdekében, hogy megfelelően kommunikáljon a fogyatékossággal élőkkel, és szükségleteik szerint nyújtson segítséget nekik.
A munka azonban közel sem fejeződött be. További fontos lépéseket kell tenni annak érdekében, hogy az Európai Parlament teljesen összhangba kerüljön a fogyatékossággal élő személyek jogaira vonatkozó, ENSZ-egyezményen (CRDP) alapuló uniós stratégia rendelkezéseivel. Például a koronavírus-járvány következtében módosult szabályok óta az vált a szokássá, hogy az EP-képviselők a plenáris terem központi pódiumán mondják el felszólalásukat. Én azonban kénytelen vagyok a saját helyemen maradni felszólalás közben, mert a jelnyelvi tolmácsaim nem tudnának a pódiumon lévő mikrofonba beszélve tolmácsolni engem, és részükre az ülésterem középpontjában nincs külön mikrofon. Számomra tehát a pódium továbbra sem akadálymentes.
Miután fogyatékossággal élő képviselőtársaimmal együtt felhívtuk a figyelmet a hiányosságra, a tervek szerint a nyári szünet előtt végre megtörténik az ülésterem emelvényének állíthatóvá tétele, valamint az is, hogy a legtöbb konferenciateremben rámpán is fel lehet majd jutni a pódiumra.
Szerencsére figyelemfelhívásunk pozitív fogadtatásra talált, javaslatainkat a legmagasabb szinten kezelik. Roberta Metsola, az Európai Parlament elnöke levélben biztosított engem és az ügy mellett elkötelezett három képviselőtársamat, mindent megtesz annak érdekében, hogy az akadálymentesítés folytatódjon. Ez azonban nem mindig egyszerű, hiszen az Európai Parlamentben több ezren dolgoznak, és nagyon sok szolgálat munkáját kell összehangolni, kezdve a biztonsági emberektől a tolmácsokon és technikusokon át a plenáris ülésteremben dolgozó teremszolgákig, és a sort még folytathatnám. Ezért
javasoltam azt is, hogy nevezzenek ki egy koordinátort, aki összekapcsolja az Európai Parlamenten belül a fogyatékossági kérdésekkel foglalkozó főigazgatóságokat és szolgálatokat. Metsola elnök asszony nyitott volt a javaslatra, és megerősítették: még idén sor kerülhet a koordinátori pozíció létrehozására.
A fogyatékossággal élő képviselők üzeneteinek eljuttatása a polgárokhoz bonyolult kérdés. Az Európai Parlament munkája tolmácsolás révén az EU összes hivatalos nyelvén elérhető és követhető. Én azonban ennél is tovább szeretnék menni, és azt kérem évek óta, hogy a beszélt nyelvek mellett nemzeti jelnyelveken is legyenek követhetők az ülések. Ez komoly kihívás, mert ugyanannyi jelnyelvi tolmácsra lenne szükség, mint hangzó tolmácsra, ennek a feltételei pedig egyelőre nem adottak.
Azt azonban idén már sikerült elérni – évek kitartó munkájával –, hogy az Európai Bizottság elnökének az EU állapotáról szóló szeptemberi értékelője az unió történelmében először nemzetközi jelnyelven is tolmácsolást kapott.
Egy kis lépés, amelyet, reméljük, még sok hasonló követ! A jelnyelvi tolmácsolás biztosítása elengedhetetlen ahhoz, hogy fogyatékossággal élő polgártársaink is könnyebben bekapcsolódhassanak az őket is érintő politikai vitákba. Ennek érdekében azon is dolgozunk, hogy petíciók is benyújthatók legyenek nemzeti jelnyelven, törekszünk arra, hogy ez a jövő évi EP-választások előtt megvalósulhasson!
A könnyebb kommunikáció érdekében az Európai Parlament szolgálatai jelenleg egy „beszédből szöveggé” (speech to text) projekten dolgoznak, amely lehetővé tenné a viták élő átírását szöveggé az összes hivatalos nyelven. További megoldandó kihívást jelent, hogy a leírt szövegek jogilag is pontosak legyenek. Erre a jelenlegi szoftverek nem tudnak megoldást nyújtani, azonban remélhetőleg a mesterséges intelligencia fejlesztésével hamarosan ennek sem lesz akadálya.
Az automata feliratozás óriási előrelépés lenne a nagyothallók részére, akik nem jelelnek és a szóban elhangzó vitákat sem értik jól.
Gondolnunk kell továbbá azokra az emberekre is, akik bár jól hallanak és látnak, de nehezen értenek meg bonyolult szövegeket, például olvasási nehézség vagy értelmi fogyatékosság miatt. Részükre a „könnyen olvasható” (easy to read) szövegváltozatok jelenthetik a megoldást. Felhívtam Roberta Metsola figyelmét, hogy az olvasóbarát változat nem egyenlő a „könnyen olvasható” nyelvvel, a különbség megértése nem egyértelmű annak, aki nem foglalkozik mélyebben az akadálymentesítéssel.
Elnök asszony köszönetét fejezte ki, és biztosított, hogy az Európai Parlament támogatja a világos nyelvhasználatot az EU mind a huszonnégy hivatalos nyelvén a képviselők, a személyzet és az összes európai polgár javára, és célja az olvasóbarát, ezáltal hatékonyabb kommunikáció.
Megerősítette, az EP fokozatosan dokumentumok szélesebb körét, nevezetesen a fogyatékossággal élő személyek jogaival kapcsolatos állásfoglalásokat és jelentéseket tesz elérhetővé a „könnyen olvasható” változatban.
A sokszínűség megvalósulására vonatkozóan az EP vezetése ütemtervet fogadott el a 2019–2020-as évekre. Ez hozzájárult ahhoz, hogy több fogyatékossággal élő ember dolgozhasson az EP-ben. A fogyatékossággal élő munkavállalók kiválasztása már nem az Európai Személyzeti Felvételi Iroda révén történik, hanem a Humán Erőforrások Főigazgatóságán (DG PERS) belüli tehetség- és kiválasztási osztály feladata, így a fogyatékossággal élők személyre szabottabb körülmények között vizsgázhatnak. Ennek következtében a fogyatékossággal élő szerződéses alkalmazottak száma jelentősen megnőtt. A gyakornokok programja is bővült, mert ma már minden évben tizenöt-húsz fogyatékkal élő gyakornok vállal szakmai gyakorlatot a parlamentben, emelt havi pótlékkal és minden észszerű alkalmazkodással.
Jómagam rendszeresen fogadok Brüsszelben is és Strasbourgban is fogyatékossággal élő látogatói csoportokat, fontosnak tartom, hogy ilyen formában is megmutathassam, szívügyem érdekeik képviselete. Évek óta kérem, hogy ehhez több pénzt biztosítson az EP, mert bár már létezik kiegészítő pénzügyi hozzájárulás az elismert fogyatékossággal élő, szponzorált látogató számára, ez az összeg még sokszor nem elegendő.
Üdvözlendő, hogy az extra terheket felismerték, a megfelelő végrehajtáshoz azonban növelni kell a pénzügyi támogatást.
Minden nehézség ellenére a változás elindult, sok kis lépéssel nagyon nagy utat tettünk meg az Európai Parlament teljes akadálymentesítése felé az elmúlt tizenöt évben, és külön öröm, hogy ebben aktív szerepet vállalhattam. További optimizmusra ad okot az is, hogy az Európai Parlament vezetősége együttműködőnek bizonyul a kérdésben, képviselőtársaimmal tett kezdeményezéseinket szívesen fogadják, és mára teljes mértékben elkötelezettek amellett, hogy az uniós intézmény éllovas legyen a hozzáférhetőség és a befogadás területén.
A szerző európai parlamenti képviselő (Fidesz)
Borítókép: Kósa Ádám EP-képviselő (Fotó: Eric Vidal / Európai Parlament)
